Vigyük magunkkal – a 10. Csíkszeredai Könyvvásár margójára

Ha május eleje, akkor Csíkszeredában könyvvásár – immár a tizedik. Egy évtized alatt a Csíkszeredai Könyvvásár nemcsak rendezvénnyé, hanem hagyománnyá nőtte ki magát: olyan közös ünneppé, ahol az olvasás élménye közösséggé formálja az odalátogatókat.

Jubiláló rendezvénynek ad helyszínt csütörtöktől vasárnapig a csíkszeredai Erőss Zsolt Aréna, ahol megnyitotta kapuit a tizedik Csíkszeredai Könyvvásár. Az esemény nemcsak a könyvekről, hanem közösségről, emlékezésről és jövőbe tekintésről is szól.

Börtönről, az írói pályája lezárásáról, az erkölcs viszonylagosságáról, és arról is mesélt Bodor Ádám, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas író a Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy miért vonzza még mindig az iszlám világa.

„Ez utolsó kötetnek is jó – de remélem, nem ez lesz az utolsó.” A 10. Csíkszeredai Könyvvásáron Lövétei Lázár László beszélgetett Király Lászlóval új könyvükről, A legkönnyebb igazat mondani című, sóváradi emlékezésekből építkező kötetről.

Mi tesz valakit igazán felnőtté? A válasz nem az életkorban rejlik – derült ki a Boldizsár Ildikóval való beszélgetésen, amelyen a mesék beavató erejéről, a felnőtté válás próbatételeiről esett szó. A szerző célja: visszaadni a meséket a felnőtteknek.

A Csíkszeredai Könyvvásáron is bemutatták Tompa Andrea Sokszor nem halunk meg című regényét, amely az erdélyi holokauszt feldolgozatlan történeteit és a női testet ért megaláztatásokat tárja fel. A szerzővel Dánél Mónika tanár, kutató beszélgetett.

A költészet nem trend kérdése – állítja Markó Béla költő és Tompa Gábor színházi rendező, költő. Szerintük a vers – legyen az szonett vagy gyászköltészet – ma is érvényes forma, ami lehet otthon, menedék és néha kiút.

Egy rendhagyó pódiumbeszélgetés a Csíkszeredai Könyvvásár második napján: Balla Zsófia és Markó Béla, két összeszokott, de mindig megújuló hang beszélgetett költészetről, generációról, otthonról – és arról, amit embernek lenni jelent.

Mi tesz egy helyet szentté? És lehet-e az írás vagy a zene maga is egy szakrális tér? – ezekre a kérdésekre kereste a választ Juhász Anna irodalmár Száraz Miklós György íróval és Dresch Mihály zenésszel a Sanctum című sorozat egyik különleges estjén.

Nem volt hangos élete, de volt benne tartás, méltóság és végtelenül sok munka. Talán így összegezhetnénk azt az emberi és szellemi utat, amelyet Nagy Borbála bejárt, s amelyről most, hosszú évtizedek hallgatása után könyv formájában is tanúskodhat.

Radnóti Miklós nemcsak egy költő volt a huszadik század viharaiban, hanem az emberi méltóság képviselője is. A 10. Csíkszeredai Könyvvásáron megnyílt vándorkiállítás – „Csönd ül szívemben” címmel – méltó emléket állít ennek a kivételes életműnek.

Két verseskötet, két különálló pokoljárás, mégis közös stációk mentén. A Talán vagytok és a Pokoljárás nemcsak versekről, hanem belső háborúkról és alászállásról egyaránt mesél. Kopriva Nikolett és Muszka Sándor köteteit mutatták be.

A 10. Csíkszeredai Könyvvásáron bemutatott Kulka című könyv nem színészi dicsfényről, hanem emberi sebezhetőségről szól. Egy bizalmon alapuló portré, amelyben Kulka János megmutatja: az igazi dráma az élet, nem a szerep.

A csend ereje, a bocsánatkérés alázata, az emberekbe vetett hit: Schäffer Erzsébet szavaival megtöltötte mind az Erőss Zsolt Arénát, mind az emberek lelkét szombaton. Együtt elhullatott könnyek, nevetések, végül a mindenki által megértett csend.

Mi fűzi össze egy teatrológus, egy folyvást vonatozó, utazó anya és egy javítgatni való könyv történetét? Minden. És semmi. A színház, a szöveg, a térkép és az élet. Boros Kingát új kötete kapcsán Péter Beáta kérdezte.