Balla Zsófia és Markó Béla párbeszéde generációkról, utakról
Balla Zsófi és Markó Béla, két régi költőismerős beszélgetett a Csíkszeredai Könyvvásáron
Fotó: Borbély Fanni
Egy rendhagyó pódiumbeszélgetés a Csíkszeredai Könyvvásár második napján: Balla Zsófia és Markó Béla, két összeszokott, de mindig megújuló hang beszélgetett költészetről, generációról, otthonról – és arról, amit embernek lenni jelent.
Nagy Lilla
2025. május 10., 10:292025. május 10., 10:29
2025. november 12., 17:042025. november 12., 17:04
Két régi ismerős, két meghatározó költő egy asztalnál. A Csíkszeredai Könyvvásár második napján Balla Zsófia, a 75+1 éves erdélyi költőnő és Markó Béla beszélgetett – régi generációs társakként, mély tisztelettel, finom iróniával, és azzal az intellektuális szenvedéllyel, ami egész pályájukat jellemzi.
Markó Béla bevallotta, kevés költőre volt irigy fiatalkorában, de Balla Zsófia köztük volt
Fotó: Borbély Fanni
Nem könnyű megnevezni azt a nemzedéket, amelyhez tartoznak – talán nem is kell. Ők maguk a „harmadik Forrás-nemzedékként” hivatkoznak rá: azokként, akik már nem követték a második generáció kollektív, egységes hangját, hanem kifelé figyeltek, világirodalmi tájékozódással, személyesebb, belsőbb tónussal. Balla Zsófia költészete is így indult – fiatalon, különutasan. Tizenöt évesen már tárgyverseket írt: „mit érez a plafon, a padló?” – kérdezte, miközben kortársai még a népdalok nyelvét utánozták.
Balla Zsófia szerint minden generáció újat akar alkotni, tanulva az előző hibáiból
Fotó: Borbély Fanni
Markó Béla szerint nem is a fejlődés az, ami igazán jellemzi őt: „teljes fegyverzettel pattant ki”. Nem volt szüksége kísérletezésre, már az első verseiben ott volt a hang, amely azóta is övé. Nem véletlenül vallotta be: kevés kortársára volt igazán irigy, de Balla Zsófia ezek közé tartozott. Egyébként is, mint mondta, Balla „eleve egy hármas kisebbség tagja”: romániai magyar, zsidó, és nő.
Nem véletlenül, hiszen – ahogy Markó fogalmazott – Balla költészete erről szól: a modern identitásról, a választás jogáról. „Miért kéne egyneművé válni?” – tette fel a kérdést, hozzátéve, hogy Erdély maga is egy kevert világ, ahol az embernek joga van megválasztani hazáját, otthonérzetét. „Egy dolgunk van: embernek lenni.”
Balla Zsófia költészetét átfogja az identitás témája
Fotó: Borbély Fanni
Balla Zsófia sosem volt a könnyű utak embere. Maradt, amikor sokan elmentek, és csak akkor költözött Budapestre, amikor már szabadon lehetett járni Erdély és Magyarország között.
A zene is végigkísérte pályáját – zeneiskolába járt, bár ma már azt mondja: „nem kínoz a ritmus”, mégsem tartja magát formaművésznek. Inkább érzékeny hallású költő, akit a világ rezdülései, a tárgyak sorsa, a történelmi és személyes sebek egyaránt versre indítanak. Esszéiben a lágerélményekről ír, költészetében pedig arról a különös hazáról, amit a segítő szándék és az okos kritika jelenthet egy írónak.
Az erdélyi költőnő már fiatalon, 15 évesen a német irodalom mintájára alkotott
Fotó: Borbély Fanni
És hogy mit jelent ma költőnek lenni? Talán azt, amit ő mondott: minden generáció újat akar. Nem tagadni, hanem tanulni az előző hibáiból. A beszélgetés végére pedig az is világossá vált: Balla Zsófia versei nemcsak szavakat, de viszonyokat is formálnak – generációk, hazák, identitások között. És ezek a viszonyok, ha jól figyelünk, bennünk is tovább élnek.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Balázs K. Attila: (zsákutca 51)
Péter Beáta: Jobb napok
Hatalmas könyvespolcot hozott az angyal, volt is nagy öröm, ujjongtak az írók, költők, kutatók, illusztrátorok és szerkesztők.
Péter Beáta: Jobb napok
Fábián Tibor: Sötétben botorkáló ünnep
Nagy-nagy sötétségre emlékszem – ami reánk telepedett, mint valami átláthatatlan és áthatolhatatlan massza. És mégis hazataláltunk benne karácsonyeste.
Fábián Tibor: Sötétben botorkáló ünnep
Lebilincselő olvasmányok, amelyekkel ráhangolódhatunk a karácsonyra
Varázslatos mesék a gyerekeknek, megható szerelmi történetek és izgalmas krimik a felnőtteknek – az ünnepi időszakban számos tematikus olvasmány közül válogathatunk. Összeállításunkban a székelyföldi könyvtárak karácsonyi ajánlójából mazsolázunk.
Lebilincselő olvasmányok, amelyekkel ráhangolódhatunk a karácsonyra
Ferencz Imre: Dal
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
Ferencz Imre: Dal
Mindig formában – Egy pálya, egy korszak, egy közösség tükre
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Mindig formában – Egy pálya, egy korszak, egy közösség tükre
Fábián Tibor: Csészék a vitrinben
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Fábián Tibor: Csészék a vitrinben
Hömpölygő mondatok, világvégi fények
Krasznahorkai mondatai özönlenek. Rád ragadnak. Mintha a lassú sötétség húzna magával, amelyben felvillan valami makacs fény. Ki a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja, az idei irodalmi Nobel-díjas?
Hömpölygő mondatok, világvégi fények
Ki volt Pál Gábor? – Egy rendkívüli életút nyomában
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
Ki volt Pál Gábor? – Egy rendkívüli életút nyomában
Fejfapoéta a halál árnyékában kacarászva
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
Fejfapoéta a halál árnyékában kacarászva
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!