Szondy: a román közegtől gúnyt, megvetést és állandó támadást kaptunk

Így utólag elnézést kérek a szurkolóktól és az újságíróktól azért, mert ezeket a célokat nem vertük nagy dobra; nem akartunk senkire nyomást helyezni. De a lényeg, hogy a szakmai stáb és a játékosok tisztában voltak a kitűzött célokkal.

– Azért láttuk a legintenzívebb idénynek ezt az utóbbit, mert az FK Csíkszereda soha nem szerepelt annyit a román sajtóban, mint az elmúlt egy esztendőben.

– Bizonyos szempontból ebbe bele is roppantunk. Lehet, hogy egy következő kérdés elejébe szaladok, de Ilyés Róbert vezetőedzőnk ezért is ment el.

És nem azért, mert ő gyenge. Legszívesebben én is elmennék.

– Mármint klubelnökként menne el?

– Pontosan. Ha valaki nemcsak szavakban, hanem számlán is garantálni tudná, hogy a felnőtt csapatunkat tovább tudja működtetni (azaz megvannak az anyagi lehetőségei), akkor én azt azonnal átadnám. Nyilván én sem végleg, de ez a három év nagyon megviselte azokat, akik ott voltak a „frontvonalon”.

– Másfelé kanyarítottam volna az interjút, de akkor már beszéljünk az okokról.

– Hármas minőségben érkeztünk meg a „nagy” román futballba. Egyrészt abszolút újonc volt az FK Csíkszereda; deklaráltan magyar csapatként jutottunk fel; és a legkisebb lakosságú romániai megyeszékhely csapataként érkeztünk, ami anyagi szempontból igazán sokat számít. Ebben a hármas minőségben mi

Nem a labdarúgás főszereplőiről – klubelnökökről, edzőkről, játékosokról, bírókról – beszélek, részükről ugyanazt a tiszteletet kaptuk, amit adtunk, egyetlen kivétel a Bukaresti Dinamo volt. Viszont maga a közeg: a szurkolók, a román sajtó, a labdarúgó-bajnokságot lebonyolító szervezet, a Labdarúgó Profi Liga csak azt nézte, hogyan tud minket elbuktatni, hogyan tudnak velünk igazságtalanok lenni. A mai napig várom, hogy hívjon fel és kérjen elnézést legalább egy abból a 20–25 szakértőből, elemzőből és volt „legendából”, aki biztosra vette, hogy Csíkszereda ki fog esni a bajnokságból.

Ezt az egészet nagyon egyszerű lett volna kikerülni. Most ne játszunk szembekötősdit: a Sepsi OSK-nak soha nem volt problémája a zászlók miatt, mert az első figyelmeztetésre azonnal levették a magyar, székely zászlókat. Ezt mi is meg tudtuk volna tenni, viszont, ha felvállaltad egy közösség képviseletét – és akarva-akaratlanul, aki sportban ilyen szinten van, az képviseli a közösséget –, akkor ennek a közösségnek a képviseletét nemcsak ünnepnapokkor kell kiélvezni, hanem akkor is, amikor baj van. Nekem határozott véleményem, hogy

– Amúgy elcsendesedtek a zászlóügyek. Vége lett ezeknek?

– Nem lett vége, hanem vannak eljárások, amelyeket megnyerünk. Megfellebbeztünk mindent, amit lehetett, és minden fórumon, amin lehetett, és ezzel

És a svájci döntőbíróságig jutottunk egy kényes ügyben: ez annak a magyar zászlónak az ügye, amelyiknek a közepére bele van írva, hogy Csíkszereda. (A svájci Sportdöntőbíróság a legfelsőbb független nemzetközi intézmény, amely a sportvilág jogvitáit rendezi – szerk.) Egyébként ez az egyetlen pont, ahol ugyan nem fogadom el, de valahol megértem egyes románok érzékenységét. Velük szemben ugyanis nálunk ennek hagyománya van. Hiszen mi jól tudjuk, hogy a magyar válogatottnál hagyománnyá nevesedett az, hogy minden település szurkolói csoportja – határon belül és határon túl – a nemzeti válogatott meccseire viszi a maga magyar zászlóját, a fehér sávban a település nevével. Mivel

ezért küzdünk is a svájci bíróságon is, és véleményem szerint nyerni is fogunk ebben az ügyben is. És akkor ezentúl békén fognak minket hagyni. Mert ugye Erdélyben a mi „nagy győzelmeink” általában annyit jelentenek, hogy békén hagynak.

Így ki tudjuk cserélni a végsőkig elhasznált gyepszőnyeget és ha a lányok elérik az Európa Liga szereplést, újra nemzetközi szintű meccseink lesznek… Viszont a támogatásoknak van egy eseti mélysége, amiről érdemes beszélnünk.

– Akkor ne is menjünk tovább, hanem beszéljünk erről.

– Ez a mondanivalóm nagyon ki van kristályosodva: az RMDSZ-nek nincsen sportstratégiája. Zárójelben mondom, én – aki mindig is ellenzéki voltam –, jelen pillanatban, amikor nagyon sokan támadják az RMDSZ-t, én egyre inkább RMDSZ-párti kezdek lenni szóval és tettel, hiszen az erdélyi alközpontjainkban zajló munkánk során (amelyek egy része a szórványban van) azt látom, hogy érdekképviseletünkre egyre inkább szükség van. De

A nagyobbik baj az, hogy nemcsak program szintjén, hanem gondolkodás és tettek szintjén is minimálisak a sport iránti lépések. Nyilván tisztelet a kivétel, például Tánczos Barnáról hazugság lenne azt állítani, hogy nem törődik a sporttal, helyi szinten Ráduly barátom vagy Korodi Attila polgármester nagyon követik sorsunkat. De azért azt is hadd említsem meg, hogy amióta az FK Csíkszereda létezik, még egyetlen meccsünkön sem vett részt Kelemen Hunor RMDSZ-elnökként, aki pedig, ugye, csíki... Az akadémiánál, a klubnál nekünk, akik komoly harcot vívunk az anyanyelvhasználatért Erdély-szinten, a közeljövőben fontos feladatunk lesz, hogy ezt a kérdést tisztába tegyük az erdélyi magyar politikai vezetőkkel, és közösen próbáljunk előre lépni.

Ez nagyon érzékeny téma, ezért finoman kell fogalmaznom, hogy senki ne sértődjön meg. Az azonban tény, hogy ha egy román klub anyagi gondba kerül, azonnal ugrik az adott város és megyei tanács (lásd az FC Bihar költségvetését), hogy segítsen, ha azonban mi kerülünk nehéz helyzetbe, akkor kapunk egy lájkot...

Én ilyenekről nem tudok. A sportnak a közösségre gyakorolt erejét a politikai közösség mellett a vállalkozók sem nagyon ismerik fel Székelyföldön. Kilépek egy példa erejéig a sportelnöki szerepemből: egyetlen vállalkozóról sem tudok, aki úgy döntött volna, hogy a profitja egy részét a csíkszeredai Márton Áron Tehetséggondozó Központ támogatására fordítaná, ez a közbirtokosságok számára sem volt fontos: így évekig az FK Csíkszereda működtette a legjobb csíkszeredai gimnázium bentlakását… Az más kérdés, hogy

Ez szétfeszíti ennek a beszélgetésnek a kereteit, mert egy komoly elemzést igényel.

– Azt majd megtesszük egy másik alkalommal. Most akkor beszéljünk a magyarországi támogatásokról.

– Komoly magyarországi magáncégekkel vannak szerződéseink. Választásoktól függetlenül azt azonban hadd tegyem hozzá:

Már tavaly azt mondták a támogatóink, hogy „most mindent megteszünk, de a támogatásaink egyszeriek”. Ezért a következő szezonunk sokkal nehezebb lesz. De van tervünk, van anyagi keretünk és van csapatunk.

Nem is érzem jól magam a profi liga közegében, nem véletlen, hogy pár hónapja feljogosítottam Ráduly Róbert Kálmánt, hogy a profi liga bukaresti gyűlésein képviselje az FK-t. Ő sem érzi jól magát, de ő legalább megedződött az évek során Bukarestben.

– Árulja el, hogy Ilyés Róbert távozása után ki lesz az új vezetőedző?

– Válaszolok, de azelőtt beszélnék valami másról, de ehhez köthetőről egy kicsit bővebben. Jelenleg az egyetlen profi klub vagyunk Romániában, amelyik állta a szavát és edzőcsere nélkül végig vitt egy hároméves ciklust. Nem titkolom, voltak gondok ez alatt, de kevés olyan edző van a környéken – vagy nincs is –, akinek megadatott, hogy kitöltse a szerződését. Túl azon a romboláson, amit ez a ciklus az Ilyés Róbert és az én egészségemben művelt,

Visszatetsző, hogy ebben a sikertörténetben is vannak, akik megpróbálják kikeresni azt, ami rossz. Nem értem, miért? A tény az, hogy Ilyés Róbert az FK Csíkszeredából elsőosztályú csapatot csinált, az FK Csíkszereda pedig Ilyés Róbertből Pro-licences, elsőosztályú edzőt. Tehát ez egy win-win helyzet.

– Vagyis mindenki jól járt. Térjünk vissza az eredeti kérdésre.

– Nincsen szerződés még, de

Benne látom leginkább, hogy az FK Csíkszereda kettős célkitűzése mellé tud állni: magyar identitású csapat maradjon, és az akadémia csapata maradjon. Három edzővel tárgyaltunk, romániai magyar is volt közöttük. Mi csak úgy tudunk hosszú távon túlélni, ha jól felkészített gyerekeket képzünk és esélyt adunk nekik, és esetenként nálunk gazdagabb csapatoknak értékesítjük a játékjogukat. A túlélésünknek ez a szakmai záloga. Ez az a tevékenységünk egyébként, amit a legtöbbet szidnak, elfelejtve azt, hogy az FK Csíkszereda története profi csapatként mindössze 2014-ben kezdődött. És

Ha viszont ezt nem tudjuk folytatni, akkor a jövőnk nem biztosított. És ez a forgatókönyv a székelyföldi hokicsapatokra is érvényes. Nevek nélkül annyit elmondok, hogy hat európai országból érkeztek ajánlatok játékosainkra. Ez azért fontos.

Ugyanígy járt az elmúlt szezonban az Udvarhelyen született, Udvarhelyen és Csíkszeredában nevelkedett Dusinszki Szabolcs. Ennyire kirekesztő rendelkezés egyetlen másik európai országban sincs. Mindenhol az állampolgárság számít. A következő lépés az lesz, hogy elvesztik az állampolgárságot ezek a gyerekek? Mert azt a jogot már elvesztették, hogy hazai nevelésű játékosoknak számítsanak.

– Az U18-as csapatuk bronzéremmel zárta a szezont, ez is szép teljesítmény.

– Ez az utánpótlás-bajnokság tulajdonképpen Romániában a „király kategória”. Ezért a harmadik helyünk azt jelenti, hogy országszerte is a második-harmadik helyen vagyunk az akadémiák rangsorában. Többször elmondtam, de most is megteszem:

Tehát amikor bajnokságokat és kupákat nyertünk, minden román klub ráébredt arra, hogy pénzt kell áldozniuk a saját utánpótlásuk nevelésére. Poénként engedje meg: nagyon csodálkozom, hogy mindezért miért nem kaptunk mi egy komoly állami kitüntetést...