Harmincezer tanár „tűnt el” az elmúlt hat évben – a hivatástudat önmagában nem elég

Két megyében – Dolj és Argeși – több mint kétezer tanárral van ma kevesebb a rendszerben. A kisegítő oktatói személyzet – például könyvtáros, laboráns, titkárnő, könyvelő, informatikus stb. – 52 742-ről 21 446-ra esett vissza, azaz 59,3 százalékkal kevesebb, ez a legdrámaibb visszaesés. Ezzel szemben a nem didaktikai alkalmazottak száma – takarító, karbantartó, sofőr – 4,7 százalékkal nőtt az elmúlt hat évben.

Összességében tehát miközben az iskolarendszer adminisztratív és műszaki személyzete valamelyest bővült, az oktatással közvetlenül foglalkozók száma – tanárok és a kisegítő pedagógiai munkatársaké – drasztikusan megcsappant.

Három tényező együtt

Kántor Boglárka RMDSZ-es parlamenti képviselő szerint – aki maga is pedagógus –

Meggyőződése, hogy a pedagógusi elhivatottság már gyermekkorban megjelenik – az inspiráló tanárpéldaképek meghatározó szerepet játszanak. Ugyanakkor a hivatástudat ma már önmagában kevés: egy pályakezdő fiatal számára az anyagi biztonság is elengedhetetlen szempont.

– idézte fel. Úgy látja, a bérezés sokat javult azóta, de még mindig nem elegendő ahhoz, hogy a szakos tanárokat a rendszerben tartsák.

ez pedig kiégéshez és pályaelhagyáshoz is vezethet a meglévő pedagógusok esetében. A politikus szerint a pályán tartás kulcsa nemcsak az anyagi megbecsülés, hanem a valós, mindennapokban is érzékelhető szakmai támogatás biztosítása lenne.

Úgy véli, alapvető kérdés, hogy a rendszer van-e a pedagógusért, vagy a pedagógus a rendszerért?

Hozzátette, az elmúlt időszakban több olyan intézkedést kezdeményeztek az RMDSZ-szel, amelyek ezt a célt szolgálják. Ilyen például az a szabályozás, amelynek értelmében 2027-től az óvodai és előkészítő osztályos munkafüzeteket az állam biztosítja. Vagy az a jogszabály, amely kimondja, hogy a gyermeknevelési szabadság után a fokozati és véglegesítő vizsgákat ott folytathatják, ahol abbahagyták.

Emellett a helyettesítések és a többletórák bérezése sem tükrözi megfelelően az elvégzett munka valós terheit, ezen a területen is indokolt a beavatkozás – tette hozzá a parlamenti képviselő.

A tavalyi, úgynevezett Bolojan-törvényről kifejtette, mindenképp hatással van az oktatási rendszer működésére, de úgy véli, egyetlen jogszabály önmagában nem képes megváltoztatni egy pálya társadalmi megítélését vagy valódi vonzerejét. „A pedagógus-szakszervezetek követelései sok esetben teljesen megalapozottak, különösen a bérezés, a munkaterhek és a kiszámítható munkafeltételek tekintetében. Ezek rendezése elengedhetetlen, de nem elegendő feltétele a valódi változásnak.

versenyképes és igazságos bérezés, kiszámítható és méltányos jogi környezet, csökkentett adminisztratív terhek, korszerű infrastruktúra, minőségi és anyanyelven is elérhető tananyag, valamint folyamatos szakmai támogatás és fejlődési lehetőség” – részletezte Kántor Boglárka, aki szerint legalább ennyire fontos a pedagógusok társadalmi megbecsülésének kérdése is.