A tájnak sorsa van – diákok Baka István nyomában

Egy igen fontos kulturális programot szerveztek április 20-án a Hargita Megyei Kulturális Központ galériájában. Diákok képei kerültek a falra Tájkép fohásszal, Baka István nyomában – diákok vizuális reflexiói címen. Egy kiállításnál azonban jóval több volt ez, mint egy tanévi projekt lezárása, ugyanis a Márton Áron Főgimnázium és a kulturális központ együttműködése egy hosszabb folyamat része, amely Baka István költészetét közösségi élménnyé kívánta átalakítani.

A megnyitón Borsodi L. László személyes történettel indított. Felidézte, hogyan vált számára meghatározóvá Baka költészete, és hogyan kísérte végig pályáját az elmúlt évtizedben. Szavai mögött egy tudatosan épített helyi hagyomány rajzolódott ki: szavalóversenyek, tudományos előadások, korábbi rendezvények. A mostani kiállítás ebbe a sorba illeszkedik, miközben új hangsúlyt kap benne a vizualitás.

A költészete egyszerre őrzi a klasszikus formák fegyelmét és reagál a 20. század végi irodalmi változásokra. Hivatkozott Füzi László irodalomtörténész megállapítására, amely szerint ez a líra hagyomány és modernség között mozog, miközben összetettsége miatt nehezen illeszkedik a kánon stabil rendjébe. A kanonizációs zavar kifejezés itt nem értékítélet, inkább állapotleírás.

A megnyitóbeszéd egyik kulcsgondolata a költői szerep kérdése volt. Baka elutasította a váteszi hangot, és távolságot tartott az öncélú nyelvi játékoktól is. Inkább egy olyan megszólalásmódot keresett, amely képes világot teremteni a nyelvben.

A képek között sétálva hamar feltűnik, hogy a táj központi motívum maradt. Hegyek, erdők, elmosódó horizontok, gyakran szokatlan színkezeléssel vagy töredezett formákkal. Ezek a látványok belső állapotokat közvetítenek. Baka verseiben a táj gyakran hordoz egzisztenciális feszültséget, és ez a gondolat a diákok munkáiban is visszaköszön. A természet nem háttérként jelenik meg, inkább jelentéshordozó térként.

Ráduly Margit arról beszélt, hogyan jutottak el a diákok a kezdeti bizonytalanságtól egy felszabadultabb alkotói állapotig. Egy-egy hiba, például egy nem tervezett festékcsepp, új irányt adott a munkának. Ez a fajta nyitottság a költészet értelmezésében is megjelenik: nincs egyetlen helyes olvasat.

A háttérben végig jelen van a hagyomány kérdése. Baka költészete erősen kötődik a magyar irodalom nagy alakjaihoz, például József Attila vagy Ady Endre világához. A diákok ezt a hagyományt már közvetetten, egy új médiumon keresztül érik el. A képek így egyszerre hordoznak irodalmi és vizuális rétegeket. A megnyitó végén elhangzott egy személyes üzenet is: Baka István özvegye, Baka Tünde üdvözletét küldte a résztvevőknek.

A kiállításon, amely május 15-ig látogatható, a látogatók egy olyan folyamatba pillanthatnak bele, ahol az olvasás képpé alakul, a vers pedig új jelentéseket kap. A diákok munkái azt mutatják, hogy a költészet nem lezárt rendszer, hanem folyamatosan újraértelmezhető tapasztalat.