
Fotó: Radnóti-kiállítás Csíkszereda
Radnóti Miklós nemcsak egy költő volt a huszadik század viharaiban, hanem az emberi méltóság képviselője is. A 10. Csíkszeredai Könyvvásáron megnyílt vándorkiállítás – „Csönd ül szívemben” címmel – méltó emléket állít ennek a kivételes életműnek.
2025. május 10., 21:052025. május 10., 21:05
2025. november 12., 17:072025. november 12., 17:07
A tárlat nemcsak az irodalom szerelmeseit szólítja meg, hanem mindenkit, aki próbálja érteni a világot, amely néha, mint Radnóti írta, „megfekszi a gyomrunkat”. A Petőfi Kulturális Ügynökség által életre hívott vándorkiállítás öt totemoszlopon, tíz gazdagon illusztrált tablóval idézi fel Radnóti Miklós életútját. A kiállítás megnyitóján Sógor Enikő, Csíkszereda alpolgármestere hangsúlyozta: különös súlyt ad az eseménynek, hogy olyan korban élünk, amikor a történelem újra keresztút elé állítja közösségeinket. Radnóti szavai – „Mert születtem valamire, különben miért lett volna az áldozat?” – ma is kérdéseket szegeznek nekünk.
A tárlat nem pusztán emlékeztet, hanem tanít is: Radnóti sorsa a két világháború közti fokozódó antiszemitizmus és kirekesztés árnyékában bontakozik ki.
De még a bori munkatábor sötétjében is verset írt: így őrizte meg emberi önazonosságát, egyfajta belső szigetként a pusztítás tengerében.
Fotó: Radnóti-kiállítás Csíkszereda
„A kultúra nem luxus, hanem menedék” – fogalmazott Sógor Enikő, kiemelve, hogy különösen fontos, hogy a fiatalabb nemzedék is megismerje Radnóti életét. Példája segíthet megérteni, miként építhetünk békés együttélést és közös jövőt a sokszínűség és a demokratikus értékek mentén, valamint azt, hogy összefogás kérdése a kultúra fennmaradása.

A Radnóti-életmű nagyon erős esszenciája a 20. századnak, minden szépségével és fájdalmával együtt – hangzott el, amikor Juhász Annával és Vecsei H. Miklóssal a közelgő erdélyi turnéról beszélgettünk.
A megnyitónt Juhász Anna irodalmár személyes hangú beszédében visszatekintett az elmúlt négy évre, amikor a Petőfi Kulturális Ügynökség jóvoltából számos jelentős irodalmi projektet hoztak el Csíkszeredába: Tamási Áron, Nemes Nagy Ágnes és Petőfi Sándor után most Radnóti Miklós állt a figyelem középpontjában.
– mondta Juhász Anna, aki fel is olvasott egy-egy részletet Radnóti levelezéséből és naplóiból, köztük az édesanyjához írt sorokat, melyek mély emberi sebekről, de ugyanakkor szeretetről és tartásról is tanúskodnak.

Hét városba hozta el legújabb – Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni különleges kapcsolatát érzékeltető – koncertszínházi produkcióját Vecsei H. Miklós és a QJÚB formáció. Az előadások előtt Juhász Anna irodalmár vezette be a témába a közönséget.
A kiállítás különlegessége, hogy számos olyan fotót mutat be, amelyek a hagyatékból, nem pedig az internet közismert archívumaiból származnak. Így láthatjuk a nevető, játékos Radnótit, vagy épp a fiatal, álmodozó költőt – olyan képek ezek, melyek közelebb hozzák őt hozzánk, emberekhez. Radnóti Miklós 116 évvel ezelőtt született. 1944-ben, alig 35 évesen lőtték tarkón. Az utolsó versében – Razglednica 4 – a halál közvetlen közeléből írt az emberi méltóság utolsó pillanatairól. A vers utolsó sora ma is kérdésként zeng a világban: „Csak feküdj nyugodtan” – de mi, akik megmaradtunk, nem fekhetünk nyugodtan. Mert az ő áldozata felelősséggel ruház fel minket: a szóval való kiállás, a kultúra melletti tanúságtétel, és egymás emberségének megőrzése mellett. A kiállítás is emlékeztet: vannak idők, amikor a vers a legfontosabb támasz. És az ilyen időkben a költő szava újra elvezethet bennünket az emberhez.
Hatalmas könyvespolcot hozott az angyal, volt is nagy öröm, ujjongtak az írók, költők, kutatók, illusztrátorok és szerkesztők.
Nagy-nagy sötétségre emlékszem – ami reánk telepedett, mint valami átláthatatlan és áthatolhatatlan massza. És mégis hazataláltunk benne karácsonyeste.
Varázslatos mesék a gyerekeknek, megható szerelmi történetek és izgalmas krimik a felnőtteknek – az ünnepi időszakban számos tematikus olvasmány közül válogathatunk. Összeállításunkban a székelyföldi könyvtárak karácsonyi ajánlójából mazsolázunk.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Krasznahorkai mondatai özönlenek. Rád ragadnak. Mintha a lassú sötétség húzna magával, amelyben felvillan valami makacs fény. Ki a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja, az idei irodalmi Nobel-díjas?
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
szóljon hozzá!