
Tompa Gábor, Mészáros Sándor és Markó Béla
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
A költészet nem trend kérdése – állítja Markó Béla költő és Tompa Gábor színházi rendező, költő. Szerintük a vers – legyen az szonett vagy gyászköltészet – ma is érvényes forma, ami lehet otthon, menedék és néha kiút.
2025. május 10., 14:262025. május 10., 14:26
2025. november 12., 17:062025. november 12., 17:06
Van-e helye a versnek egy zajos, digitális világban? Visszatérünk-e még a kötött formákhoz, ha az élet káoszában épp ezek adnak kapaszkodót? E kérdések köré épült a Bookart Kiadó legutóbbi pódiumbeszélgetése a Csíkszeredai Könyvvásáron, ahol Mészáros Sándor író és irodalomtörténész kérdezte Markó Bélát és Tompa Gábort a költészet mai szerepéről.
– mondta Markó Béla, aki Szabó Lőrinc nyelvi hagyományához való kötődéséről is beszélt. Verseiben a köznapi beszéd hangvételét igyekszik összeegyeztetni a klasszikus forma elveivel. „A szonett is zárt világ, mint egy festmény – ha a festő kiválasztotta a vászon méretét, abba kell beleférnie a világnak” – fogalmazott. Egyik szonettje, amely egy udvaron álló vadcseresznyefa hiányából született, így zárul: „soha semmi sem lesz már olyan.” A közönséges pillanatokból így emelkedhet fel a pátosz, amit Markó nem fél vállalni: szerinte „az életbe is kell a pátosz.”
Tompa Gábor más szempontból közelített.
„2024 egy gyászév volt számomra. Sokáig nem tudtam beszélni róla, de a vers kikívánkozott belőlem.” A gyászt nem lehet elkerülni, de a művészi forma segíthet abban, hogy ne csússzunk át érzelgősségbe – vallja. „Hogy vigasztalhatnálak? Anyának kell megmaradnod mindvégig” – írja Utolsó látogatás című szonettjében.
A beszélgetés során szó esett a színház és az irodalom különbségeiről is. Tompa szerint míg a színház kollektív műfaj, az irodalom az egyén terepe.
Markó Béla pedig így foglalta össze a vers lényegét: „Ahogy írunk, úgy találunk haza.” Talán ez a költészet igazi válasza a világ kérdéseire – legyen az gyász, emlék vagy keresés.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Sűrű, többrétegű irodalmi térként tárul elénk a Csíkszeredai Könyvvásár programja, ahol a magyarországi és az erdélyi alkotók folyamatos dialógusban jelennek meg, egymásba kapcsolódó eseményeken. Május 7–10. között érdemes ellátogatni a rendezvényre.
Nem tudom, hogy csinálta. És ahogy telik az idő, és mindinkább bonyolódik az életünk, egyre kevésbé értem.
Több mint 50 kiadó, 120 meghívott és négy helyszín várja az érdeklődőket május 7–10. között a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, amely ezúttal is a könyv és a találkozások ünnepe lesz az Erőss Zsolt Arénában.
Baka István versei képpé váltak Csíkszeredában: a diákok alkotásai személyes és közös olvasatokként mutatják meg, hogyan él tovább a költészet egy új generáció látásmódjában.
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
Háború és béke feszültségét idézték meg a versek április 11-én a Csíki Játékszín előtti téren, ahol immár 14. alkalommal szólalt meg a Tizenegy ünnepi műsor.
Szilágyi Enikő előadóestje nemcsak emlékezés, hanem morális tükör: múlt és jelen, hit és identitás találkozik egy személyes, mégis közösségi vallomásban, amely kérdez, szembesít és megtisztít.
Április 11-én 11 órától ismét megtelik élettel a színház előtti tér: a Csíki Játékszín Tizenegy című eseménye idén a háború és béke kérdéseit állítja középpontba, verssel, zenével, közösségi jelenléttel.
szóljon hozzá!