
Tompa Gábor, Mészáros Sándor és Markó Béla
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
A költészet nem trend kérdése – állítja Markó Béla költő és Tompa Gábor színházi rendező, költő. Szerintük a vers – legyen az szonett vagy gyászköltészet – ma is érvényes forma, ami lehet otthon, menedék és néha kiút.
2025. május 10., 14:262025. május 10., 14:26
2025. november 12., 17:062025. november 12., 17:06
Van-e helye a versnek egy zajos, digitális világban? Visszatérünk-e még a kötött formákhoz, ha az élet káoszában épp ezek adnak kapaszkodót? E kérdések köré épült a Bookart Kiadó legutóbbi pódiumbeszélgetése a Csíkszeredai Könyvvásáron, ahol Mészáros Sándor író és irodalomtörténész kérdezte Markó Bélát és Tompa Gábort a költészet mai szerepéről.
– mondta Markó Béla, aki Szabó Lőrinc nyelvi hagyományához való kötődéséről is beszélt. Verseiben a köznapi beszéd hangvételét igyekszik összeegyeztetni a klasszikus forma elveivel. „A szonett is zárt világ, mint egy festmény – ha a festő kiválasztotta a vászon méretét, abba kell beleférnie a világnak” – fogalmazott. Egyik szonettje, amely egy udvaron álló vadcseresznyefa hiányából született, így zárul: „soha semmi sem lesz már olyan.” A közönséges pillanatokból így emelkedhet fel a pátosz, amit Markó nem fél vállalni: szerinte „az életbe is kell a pátosz.”
Tompa Gábor más szempontból közelített.
„2024 egy gyászév volt számomra. Sokáig nem tudtam beszélni róla, de a vers kikívánkozott belőlem.” A gyászt nem lehet elkerülni, de a művészi forma segíthet abban, hogy ne csússzunk át érzelgősségbe – vallja. „Hogy vigasztalhatnálak? Anyának kell megmaradnod mindvégig” – írja Utolsó látogatás című szonettjében.
A beszélgetés során szó esett a színház és az irodalom különbségeiről is. Tompa szerint míg a színház kollektív műfaj, az irodalom az egyén terepe.
Markó Béla pedig így foglalta össze a vers lényegét: „Ahogy írunk, úgy találunk haza.” Talán ez a költészet igazi válasza a világ kérdéseire – legyen az gyász, emlék vagy keresés.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Nem mindenkiből válik költő, aki jó verseket tud írni – mondja Farkas Wellmann Endre Babérkoszorú-díjas szerző. Szőcs Géza pedig költő – mester, barát, főnök is a szemében. Az öt éve elhunyt Szőcs Gézával ma is napi „kapcsolatban vannak”.
A Magyar boszorkánykönyv – Maleficiarium Hungaricum nem csupán hiedelmeket gyűjt egybe: élő kapcsolatot teremt múlt és jelen között. A boszorkányok, szépasszonyok és sárkányok világa most magyar vonatkozásban kel életre.
Mindenszentek és halottak napján, a Jókai-emlékévben különös erővel szólal meg A jó öreg asszony: Jókai első találkozása a halállal gyermeki tisztasággal, szelíd emberi mélységgel. Egy történet a hiányról, a jóságról és az emlékezés csendes derűjéről.
Ki volt Anonymus, a titokzatos középkori jegyző, és mit üzen a Gesta Hungarorum a magyar történelemről és identitásról? Horváth Gábor egyháztörténész új könyvében a szerző kilétét és művének vallási-kulturális kontextusát tárja fel.
Szabó T. Anna új novelláskötete, az Erősebb nálam egyszerre szól a vágyról és a belső erőről. A Margó Irodalmi Fesztiválon Nyáry Krisztiánnal beszélgetve a szerző kimondta: minden vágyban ott rejtőzik a szégyen, a félelem és az isteni szikra.
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Iróniával fűszerezve, rendkívül szórakoztatóan tud megnyilvánulni írásaiban ételről, italról, szerelmek fellángolásáról, gazdagságról, szegénységről, köznapi eseményekről – véli a 125 éve született Márai Sándorról Hirtling István és Mészáros Tibor.
Cs. Gyimesi Éva nyelvészként, tanárként, a kisebbségi mítoszok lebontójaként is maradandót alkotott, miközben az irodalmi vitákban mindig az egyenes, szókimondó, de emberi hozzáállást képviselte. Balázs Imre József irodalomtörténésszel őt idéztük meg.
Tomcsa Sándor életműve ma is eleven: ironikus, abszurd, és szelíd humorával a székelyudvarhelyi színház gondolkodására is hat. Nagy Pál színházigazgató szerint az író nem csupán névadó, hanem identitásformáló erő.
szóljon hozzá!