2026. január 07., 19:452026. január 08., 15:04
2026. január 08., 15:042026. január 08., 15:04
„Méretes, szürke vásznakat is fessél”,
szóltam a mesterhez, „annyira szürkét,
amitől azok a színes kis foltok merészen
elütnek, és úgy világítanak ki a háttérből,
mintha megtalált szavakkal szólnának
hozzánk”,
összébb húzta szemöldökeit és a vászon
felé fordult, majd vissza, felém, „és mért
olyan tarka a te beszéded?” kérdezte
tőlem, s szemében röpképtelen kis
madarakat láttam, éreztem, valami más
elszáll, majd pillantásommal én is
a vászon felől fordultam meg, és mondtam,
„mert így szeretem a lét minden méterét,
s a hosszúság pontjait azon a távon,
a fölöttük reszkető csattanóig, pontosan
addig, ha már lehet”,
ezeket mondtam, így mondtam, valami
külön sejtelem túlontúl hányaveti
vakmerőségével, ezután öblös tálakból
minden elképzelhető színű, állagú,
hígabb, vastagabb festéket öntött az itt-ott
meglöttyenő, másutt feszülő vászonra,
majd vékony, reszketeg vonalat húzott
a lassan kérgesedő, fura mintákba züllő,
olajos felületre, „nézd csak”, mondta,
„ez itt az én akaratom!”, s a vonal egyre
kivehetetlenebbé vált, csak a keveredés
oszló határa mutatta, hol húzódott
a vonása, én meg ráhagytam, „legyen!”,
végül hátat fordítottunk, mintha valami
bágyadt akarattal nyilvánítottuk volna
egymást holtnak, én őt, ő meg engem,
majd a beláthatatlan távolságok
két magányos végtelene nyílt előttünk,
és barátságunk épp szakadásával vált
most különálló testté, aminek villanásait,
színes kis foltjait ebben az egynemű
térben tudom, csak feledni lehet.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Sűrű, többrétegű irodalmi térként tárul elénk a Csíkszeredai Könyvvásár programja, ahol a magyarországi és az erdélyi alkotók folyamatos dialógusban jelennek meg, egymásba kapcsolódó eseményeken. Május 7–10. között érdemes ellátogatni a rendezvényre.
Nem tudom, hogy csinálta. És ahogy telik az idő, és mindinkább bonyolódik az életünk, egyre kevésbé értem.
Több mint 50 kiadó, 120 meghívott és négy helyszín várja az érdeklődőket május 7–10. között a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, amely ezúttal is a könyv és a találkozások ünnepe lesz az Erőss Zsolt Arénában.
Baka István versei képpé váltak Csíkszeredában: a diákok alkotásai személyes és közös olvasatokként mutatják meg, hogyan él tovább a költészet egy új generáció látásmódjában.
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
Háború és béke feszültségét idézték meg a versek április 11-én a Csíki Játékszín előtti téren, ahol immár 14. alkalommal szólalt meg a Tizenegy ünnepi műsor.