
Fotó: Nagy Lilla
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
2026. február 18., 16:392026. február 18., 16:39
Ma van a magyar próza napja, és ezzel egy időben lezárul a Jókai-emlékév is. Február 18-a, Jókai Mór születésnapja nemcsak emlékezésre ad alkalmat, hanem újraolvasásra is. A jubileumi év végén talán érdemes feltenni a kérdést: miért maradt velünk Az arany ember? És hogyan lehetne kimozdítani abból a merev pozícióból, amelybe a kötelező/ajánlott olvasmány státusza zárta? Az egyik lehetséges válasz az, ha a regényt nem romantikus kalandregényként, hanem lélektani összefüggéseiben olvassuk újra.
Timár Mihály pályája látványos felemelkedés. A cselekmény felszínén egy gazdasági és társadalmi értelemben sikeres férfi történetét követjük végig. A hangsúly azonban nem magán a felemelkedésen, hanem annak erkölcsi alapján van. Timár vagyonának eredete problematikus, s ez a kezdeti erkölcsi bizonytalanság végigkíséri egész életét. A rang, a tekintély és a társadalmi beágyazottság fedőtörténetként működik: stabil külsőt teremt egy belül rendezetlen identitás számára.
A regény egyik központi kérdése éppen az, mi történik akkor, ha az identitás egy meghatározó része rejtve marad. A kettős élet itt nem puszta dramaturgiai eszköz, hanem a személyiség belső megosztottságának következménye.
Jókai Mór 1825. február 18-án született Komáromban
Fotó: Forrás: Fortepan/SK
A Senki szigete értelmezhető idillikus térként, a társadalmon kívüli lét színtereként. Pszichológiai értelemben azonban inkább az izoláció tere. Timár itt nem felszabadul, hanem kontrollált környezetet hoz létre, ahol nem kell szembenéznie a nyilvános élet erkölcsi következményeivel.
A döntésképtelenség nem gyengeségként jelenik meg, hanem strukturális állapotként: bármely választás az egyik identitás felszámolását jelentené. Timár így inkább fenntartja a kettősséget, még ha ennek ára a folyamatos belső feszültség is.
Timár alakja az érzelmi zártság regénybeli példája. Nem a külső akadályok bénítják meg, hanem a kommunikáció hiánya. Nem tisztáz, nem vall, nem vállalja a konfliktusokat. A hallgatás nála nem passzív állapot, hanem aktív szervezőelv: fenntartja a két világ közti egyensúlyt, miközben ellehetetleníti az intimitást.
A bűntudat sem látványos önvád formájában jelenik meg, hanem folyamatos belső nyomásként. A kimondatlanság a kapcsolatok romboló tényezőjévé válik. A regény éppen ebben mutat túl saját korán: nem moralizál, hanem megmutatja, hogyan válik az elfojtás tartós életstratégiává.
Tímea és Noémi nem pusztán egy szerelmi háromszög szereplői, hanem két eltérő létforma képviselői. Tímea a társadalmi reprezentáció világában él: házassága státuszt és biztonságot jelent, ugyanakkor elvárásrendszerbe zárja. Noémi a szigeten látszólag kívül áll a társadalmi struktúrákon, de léte nem kevésbé kötött – csak más szabályok szerint.
Ki volt szabadabb? A nagyvilági feleség, aki a társadalmi normák foglya? Vagy a szigeten élő nő, akinek szabadsága térbeli elszigeteltséggel jár? A regény nem kínál egyértelmű értékhierarchiát, és éppen ez adja összetettségét.
Fotó: Nagy Lilla
Az arany ember akkor válik igazán kortárssá, ha a belső megosztottság regényeként olvassuk. A 19. századi díszletek mögött olyan tapasztalat rajzolódik ki, amely ma is ismerős: a nyilvános és a privát én szétválása, az integrálatlan múlt terhe, a döntés halogatásának következményei.
A Jókai-emlékév lezárásakor nemcsak az a fontos, hogy újra elmondjuk, milyen jelentős szerző volt Jókai Mór, hanem az is, hogy lássuk, számos műve, így Az arany ember is, nem pusztán irodalomtörténeti relikvia. Olyan regény, amely pontos diagnózist ad az identitás egységének törékenységéről, és arról, milyen következményei vannak annak, ha az ember nem vállalja önmaga integritását.
Jeges víz, kontrollált légzés, tudatos döntés. A hidegterápia ma már nem csak az extrém sportolók kihívása.
Nem hiszel a csodákban? Akkor ismerd meg Zsuzsi és Levente történetét, akik életük romjain újra egymásra találtak, és végül valóra váltották tinédzserkori álmukat.
Egy újévi bál, egy félresikerült isler, egy bezárt ajtó, és rengeteg közös ima – ezekből az apró pillanatokból áll össze Urszuly Árpád és Magdolna közös élete. 1956. november 25-én mondták ki az igent, és azóta is egymás mellett maradtak, békességben.
A székely közösség múltjának és jelenének sokszínű, élő lenyomatát mutatná meg a Magyar Nemzeti Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet Székely Menyasszony című tárlata. A kiállítás kurátorával, Simonovics Ildikóval beszélgettünk.
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Mi történik a testtel, amikor az idő nem múlik tovább? Mit őriz meg az arc, ha nincs történet? Verebes György kiállítása ott kezdődik, ahol a magyarázatok elfogynak.
Sebestyén Róbert Dichotómia című kiállítása nem tárgyakat mutat be, hanem állapotokat. Anyag és szellem, múlt és jelen, csend és belső feszültség feszül egymásnak egy olyan térben, ahol a szobrászat meditációvá válik.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
szóljon hozzá!