Jókai 200: kezdődik a bicentenáriumi kulturális évad

Az eseményen a Jókaihoz legszorosabban kötődő városok, így Komárom, Pápa és Balatonfüred mintegy száz diákja is részt vesz.

A Magyar Írószövetség kezdeményezésére, 2018 óta Jókai születésnapján ünnepeljük egyúttal a magyar széppróza napját is. A jeles nap alkalmából kedden 18 órától Balatonfüreden az írószövetség gálaműsorral várja az érdeklődőket.

Ha pedig Jókai-kötet, akkor manapság inkább a házi olvasmányokat kölcsönzik gyakrabban, Az arany embert, a Sárga rózsát és A kőszívű ember fiait.

A kézdivásárhelyi Máthé Katalin Ildikó – mint olvasó – nosztalgiával elevenítette fel a szerző műveivel kapcsolatos élményeit.

Ma már nem nagyon emlékszem tisztán (így 35 év után) a könyvek cselekményeire, szereplőire, nem is olyan rég gondoltam arra, hogy újra kellene olvassam. Inkább azok az érzések jönnek elő hamarabb, amelyek lerakódtak a művek olvasása során, azonosulva egy-egy szereplővel: szerelem, szépség, szenvedély, szenvedés, áldozatvállalás, romantika...”

Tapasztalata szerint a szerző könyveit elsősorban a diákok keresik, hiszen még házi olvasmány az iskolákban. „Ha a mai ifjúságnak nehezebben is megy, Jókai olvasása mégis egyfajta híd lehet a generációk között” – fogalmazott.

Ma ki adná fel az y-t a nevéből, hogy naggyá válhasson, persze itt nem föltétlen a név, de valamelyest az áldozat teszi kiemelkedő jellemmé. Persze ő is leírja, hogy aki úrnak születik, az nem tud ura lenni önmagának, de hiszem, hogy az a fajta tudatos látásmód, amit nála tetten érhetünk, néha-néha megismételhetetlen.”

Demeter Arnold szereti a szerző nyomán is megközelíteni a munkásságát, mert a műveken túl, ott az ember. Ott az ember, aki retteget hogy élve eltemetik, mégis élt a lehetőségeivel. Ha rá gondol, akkor eszébe jut, hogy mennyire szerteágazó lehet egy élet és életmű, hisz tudjuk, hogy Jókai írt, festett, nyelveket tanult, tanított, faragott. „És mi néha képesek vagyunk belesüppedni a semmiségbe.

Ő még jelentést adott a nagy szavaknak, amíg ma már mi elértéktelenítettük azokat, hisz, – utána szabadon – beszélünk hosszan és szépen, de valójában nem teszünk semmit.”

Vagy éppen elkezdték olvasni Az arany embert, de néhány oldal után feladták, mondván, nem kötötte le őket. Az egyik megkérdezett diák szerint amit a tanára elmond Jókairól, az mind érdekes, jó róla tanulni, de elegendőnek tartja az iskolában hallottakat elraktároznia, nem érzi a késztetést, hogy el is olvassa a regényeket. Természetesen vannak kivételek, olyanok, akik mindegyik házi olvasmányt elolvassák, így Jókai Mór könyveit is, viszont ezek a diákok eleve szeretnek olvasni, érdekli őket az irodalom. Abban viszont egyetértettek, hogy még ha nem is olvassák el a műveit, elismerik, hogy Jókai a magyar irodalom egyik meghatározó klasszikusa.

Például regényrészletek bizonyos szempontokra épített megbeszélése (akkori és jelenlegi értékek, problémák közötti különbségek megvitatása), egyéni kutatás, projektek, prezentációk, online kvízek (Kahoot), közösen szerkeszthető gondolattérképek (Coggle) által közelebb lehet vinni a diákokhoz a nehezebb házi olvasmányokat is – tette hozzá.

Érdemes ezeket tanórákon vizsgálni, értelmezni, megvitatni, hiszen mindig tanulhatunk belőle, ha negatív példát mutat különböző élethelyzetek, jellemek, értékek stb. tekintetében, azért, ha pozitív példát ad, azért” – osztotta meg tapasztalatait a magyartanár. Úgy véli azonban ha egy szöveg nem „mai nyelven” szól, nem a mai gondolkodásmódot tükrözi, nem igazodik a modern világ elvárásaihoz, még nem lesz értéktelen. Hiszi azt, hogy Jókai szövegei mindig tartalmaznak érvényes mondanivalót mindenki számára, csak azt az utat, módot kell megtalálni, amely révén kapcsolódhat egymáshoz szerző-mű-befogadó. Markó Ilona ebben látja többek között a tanár felelősségét.