
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
2026. február 11., 21:532026. február 11., 21:53
Ha február, akkor hideg, hó, korcsolya, szánkó… Valószínűleg így teltek a telek a régi időkben is, például Csíkszentmihály mellett a 17. században, az egykori Cibrefalván. A tatárjárás pusztította falurészen a ’80-as évek régészeti ásatásai során került elő ez a lelet – egy ló orsócsontjából (radius) készített tárgy –, amelyet a fényesre kopott felülete miatt sokáig korcsolyának gondoltak. Egy kötelet, bőrszíjat a két lyukon és a csont belsején keresztülbújtatva a cipőhöz illeszthető lehetett volna.
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
A Csíki Székely Múzeum munkatársainak legutóbbi (régészeti és archaeozoológiai) kutatásai azonban arra engednek következtetni, hogy ez a tárgy a lábra kötözött csúszóeszköz helyett sokkal inkább szántalpként funkcionálhatott valamikor – ezt egyébként ugyancsak korcsolyának nevezték a régiek. Ez esetben pedig a lyukak a – jó eséllyel fából készült – szán csapjainak illesztésére szolgáltak.
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
Mi sem alkalmasabb télen például a kivágott tüzifa leszállítására a hegyről! Vagy akár a nehéz vizeshordók, gabonászsákok hordozására! Esetleg az elejtett vad hazaszállítására az erdő mélyéről!
Segítségével az ember a tél hátrányait (a hideget és a havat) a saját előnyére fordította, és akár olyan munkákat is elvégezhetett, amelyekre nyáron nem lett volna ereje vagy lehetősége.
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
A csontból készült szántalp megtekinthető a múzeum jegypénztárában keddtől vasárnapig, naponta 9 és 17 óra között.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Mi történik a testtel, amikor az idő nem múlik tovább? Mit őriz meg az arc, ha nincs történet? Verebes György kiállítása ott kezdődik, ahol a magyarázatok elfogynak.
Sebestyén Róbert Dichotómia című kiállítása nem tárgyakat mutat be, hanem állapotokat. Anyag és szellem, múlt és jelen, csend és belső feszültség feszül egymásnak egy olyan térben, ahol a szobrászat meditációvá válik.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
Martin McDonagh Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró Leenane-trilógiájának második darabját próbálják a Tomcsa Sándor Színházban. A koponya című drámát Barabás Árpád rendezi, vele beszélgettünk.
A Digitális családi jóllét sorozat második része azt járja körül, mennyi a „normális” képernyőidő. Nem tilt, hanem gondolkodásra hív: hogyan lehet tudatosabban jelen lenni a digitális térben, családként is.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozata részeként Székelyudvarhelyen mutatják be január 30-án Cseke Péter Illyés Gyula-díjas szerző Pegazus a háztetőn című könyvét. A szerzővel Dávid Gyula és Zsidó Ferenc beszélget.
Van-e jövője a manapság ritkaságszámba menő órás szakmának? Madarász István székelyudvarhelyi műhelyében mesélt nekünk arról, hogy miként csöppent bele ebbe a világba.
Ez a film nem győzköd senkit semmiről, egy küzdelmes alkotói sorsot mutat meg, és nemcsak róla, hanem egy korszakról is szól – véli Kovács Ákos, akivel az Ember maradj – Az Ákos-sztori. Eddig. című portréfilm kapcsán beszélgettünk.
szóljon hozzá!