2026. január 07., 19:452026. január 08., 15:04
2026. január 08., 15:042026. január 08., 15:04
„Méretes, szürke vásznakat is fessél”,
szóltam a mesterhez, „annyira szürkét,
amitől azok a színes kis foltok merészen
elütnek, és úgy világítanak ki a háttérből,
mintha megtalált szavakkal szólnának
hozzánk”,
összébb húzta szemöldökeit és a vászon
felé fordult, majd vissza, felém, „és mért
olyan tarka a te beszéded?” kérdezte
tőlem, s szemében röpképtelen kis
madarakat láttam, éreztem, valami más
elszáll, majd pillantásommal én is
a vászon felől fordultam meg, és mondtam,
„mert így szeretem a lét minden méterét,
s a hosszúság pontjait azon a távon,
a fölöttük reszkető csattanóig, pontosan
addig, ha már lehet”,
ezeket mondtam, így mondtam, valami
külön sejtelem túlontúl hányaveti
vakmerőségével, ezután öblös tálakból
minden elképzelhető színű, állagú,
hígabb, vastagabb festéket öntött az itt-ott
meglöttyenő, másutt feszülő vászonra,
majd vékony, reszketeg vonalat húzott
a lassan kérgesedő, fura mintákba züllő,
olajos felületre, „nézd csak”, mondta,
„ez itt az én akaratom!”, s a vonal egyre
kivehetetlenebbé vált, csak a keveredés
oszló határa mutatta, hol húzódott
a vonása, én meg ráhagytam, „legyen!”,
végül hátat fordítottunk, mintha valami
bágyadt akarattal nyilvánítottuk volna
egymást holtnak, én őt, ő meg engem,
majd a beláthatatlan távolságok
két magányos végtelene nyílt előttünk,
és barátságunk épp szakadásával vált
most különálló testté, aminek villanásait,
színes kis foltjait ebben az egynemű
térben tudom, csak feledni lehet.
Kié a kulcs
az emlékek tárházán,
Kié a rozsdás lakat?
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
Megidézem föléd a napot,
bolyongó árnyad a rózsatövek közt.
Mi történik akkor, amikor egy könyvbemutatón nem az a kérdés, hogy „miről szól a kötet”, hanem az, hogy mit kezdünk azzal a világgal, amelyben megszületett? Király Zoltán új kötetének csíkszeredai bemutatója az irodalom határain túl vezetett.
A spór nemcsak meleget adott, hanem valami mást is. A mindennapok folytonosságát jelezte. Azt, hogy ma is lesz étel, ma is melegszünk. Ma is élünk.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozatának keretében Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen mutatják be Király Zoltán József Attila-díjas költő, műfordító Matróziskola című verseskötetét.
Számos erdélyi író, költő, tudós, művész, kutató kerek születési évfordulójára emlékezünk 2026-ban. Az emlékezés pedig alkalmat nyújt arra is, hogy életművükkel, hagyatékukkal behatóbban foglalkozzunk.
Történészekből és irodalomkutatókból álló tényfeltáró bizottság alakult a Méhes György–Nagy Elek Alapítvány és a magyarországi Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) között létrejött szakmai együttműködési megállapodás eredményeként.