2026. január 07., 19:452026. január 08., 15:04
2026. január 08., 15:042026. január 08., 15:04
„Méretes, szürke vásznakat is fessél”,
szóltam a mesterhez, „annyira szürkét,
amitől azok a színes kis foltok merészen
elütnek, és úgy világítanak ki a háttérből,
mintha megtalált szavakkal szólnának
hozzánk”,
összébb húzta szemöldökeit és a vászon
felé fordult, majd vissza, felém, „és mért
olyan tarka a te beszéded?” kérdezte
tőlem, s szemében röpképtelen kis
madarakat láttam, éreztem, valami más
elszáll, majd pillantásommal én is
a vászon felől fordultam meg, és mondtam,
„mert így szeretem a lét minden méterét,
s a hosszúság pontjait azon a távon,
a fölöttük reszkető csattanóig, pontosan
addig, ha már lehet”,
ezeket mondtam, így mondtam, valami
külön sejtelem túlontúl hányaveti
vakmerőségével, ezután öblös tálakból
minden elképzelhető színű, állagú,
hígabb, vastagabb festéket öntött az itt-ott
meglöttyenő, másutt feszülő vászonra,
majd vékony, reszketeg vonalat húzott
a lassan kérgesedő, fura mintákba züllő,
olajos felületre, „nézd csak”, mondta,
„ez itt az én akaratom!”, s a vonal egyre
kivehetetlenebbé vált, csak a keveredés
oszló határa mutatta, hol húzódott
a vonása, én meg ráhagytam, „legyen!”,
végül hátat fordítottunk, mintha valami
bágyadt akarattal nyilvánítottuk volna
egymást holtnak, én őt, ő meg engem,
majd a beláthatatlan távolságok
két magányos végtelene nyílt előttünk,
és barátságunk épp szakadásával vált
most különálló testté, aminek villanásait,
színes kis foltjait ebben az egynemű
térben tudom, csak feledni lehet.
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
Háború és béke feszültségét idézték meg a versek április 11-én a Csíki Játékszín előtti téren, ahol immár 14. alkalommal szólalt meg a Tizenegy ünnepi műsor.
Szilágyi Enikő előadóestje nemcsak emlékezés, hanem morális tükör: múlt és jelen, hit és identitás találkozik egy személyes, mégis közösségi vallomásban, amely kérdez, szembesít és megtisztít.
Április 11-én 11 órától ismét megtelik élettel a színház előtti tér: a Csíki Játékszín Tizenegy című eseménye idén a háború és béke kérdéseit állítja középpontba, verssel, zenével, közösségi jelenléttel.
Kilencven évvel ezelőtt, 1936. április 8-án született Gazda József Kézdivásárhelyen. Egyik fontos munkájának a címére utalva: ő, akit ma köszönthetünk, mindennek mestere, legalábbis ami írásbeli kultúránkkal, szellemi életünkkel kapcsolatos.
Kedves csoporttagok! Érdeklődni szeretnék, hogy hol lehet kapni savanyú káposztát? – ezt az ártatlannak tűnő kérdést tette fel a Név nélküli tag „nevű” egyén az egyik közösségi oldal valamely csoportjában.
Tíz évvel Kertész Imre halála után a Sorstalanság nem csupán emlékként áll előttünk. Nem veszít erejéből. Újraolvasva kevésbé történet, inkább gondolkodási forma, amely az elbeszélés és megértés határait vizsgálja.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
Valamikor régen abban a megingathatatlan hitben hallgattuk a felnőttek történeteit, hogy mi mindig mesehallgatók maradunk.
Mit jelent ma a haza, az anyanyelv vagy a teremtés rendje? Egy könyvbemutatóhoz kapcsolódó beszélgetésen nemcsak fogalmakat értelmeztek újra, hanem azt is, hogyan lehet túlélni – szellemileg és emberileg – a 21. század zajában.