2026. január 03., 18:312026. január 03., 18:34
2026. január 03., 18:342026. január 03., 18:34
A fenti címet Bálint Tibortól (1932–2002) kölcsönöztem, aki a Nekem már fáj az utazás című kötete nyitó elbeszélésének adta címként. Szereplői osztálytalálkozóra összegyűlt öregurak, akik morogva-zsörtölődve beszélnek a fiatalokról, mint akik mindent tönkretesznek, és úgy „váslalják a lábbelit, mintha az apjuk milliomos volna…” Más idők voltak azok, ők fiatalkorukban tudták, mi az illem – jegyzik meg. „Mi nem rohangásztunk ennyit… Vagy legalábbis mértékkel ugrabugráltunk…” Még a természet is megváltozott azóta – hangzik el. „Hol hullanak manapság olyan gyönyörű havak?” Majd egymás szavába vágva toldanak még egyet a múlt megszépítésén: „És, ha lezúdult egy jó zápor, még a flaszteren is kizöldült a fű. Micsoda termések voltak!”, vagy éppen „Az én gyermekkoromban bizony megesett, hogy február végén már árnyékot vetett a bodza…”
Bálint Tibor öregjei mellé ülve mindannyian tudnánk sorolni, hogy „régen mennyi minden volt jobb”. Némileg mi magunk is túlzásokba tudunk esni, hiszen az emlékek megszépülnek, fantáziánk kópé módon kiszínezi a múltat, és hisszük, hogy valóban úgy történt, ahogy azt a jelenben szeretjük elmesélni. Rendben is van ez, hiszen mindannyian húzzuk magunk után a bennünk élő gyermek élményeit, és a szép emlékek megerősítenek.
Az év vége az összegzésről szól – hány és hány helyen listázzák a különböző ágazatok legjeit, a top10-eket, sorolják fel a közösségi oldalakon, hogy ki milyen filmet nézett meg, hány előadást látott, milyen könyveket olvasott, micsoda kalandokban volt része az elmúlt év során…
Az új év elején pedig a tervezés kerül előtérbe, és elindulunk az új céljaink felé. Azaz, induljunk el! Mert kellenek a tervek, az álmok, különben mi valósul meg? „Ne hagyjátok el magatokat, barátaim, áldjon meg az Isten!” – kiált fel az említett elbeszélésben az egyik öregúr, amikor az osztályba érve úgy látják, hogy ott semmi sem maradt az ő idejükből, még a falak sem a régiek. És így folytatja: „Hiszen akár hetenként is találkozhatunk egy-egy csésze svarckávé mellett!”. Így is lett, időről időre összegyűltek a sétatéren…
És ha néha úgy véljük, hogy régen minden jobb volt, próbáljuk meg a jelent is azzá tenni. Hogy régen sokkal többet olvastunk? Nosza, emeljük le a polcról a klasszikusokat és kortársakat. Régen nagyobb havak voltak, mi pedig szánkóztunk, síztünk, korcsolyáztunk? Keressünk hát havat (most éppen nem nehéz találni), és szánkózzunk, sízzünk, korcsolyázzunk, vagy csak sétáljunk egyet, csodálva a téli tájat. Többet jártunk színházba, hangversenyre, moziba? Miért ne járhatnánk most is? Régen nagy névnapozásokat tartottunk? Hívjunk hát vendégeket! Annak idején a tömbházban/faluban mindenki ismert mindenkit, s naponta jártunk egymáshoz kávézni? Kopogjunk be a szomszédhoz, s nyissunk ajtót, ha ő kopogtat…
Kívánom az új esztendőre, hogy minél több, a szeretteinkkel együtt töltött idővel, meghatározó (kulturális) élménnyel gazdagodjunk, hogy majd év végén gyönyörű emlékspirál rajzolódjon ki mindannyiunknak. Mert – még ha mértékkel is ugrabugrálunk –, bizony megeshet, hogy „február végén már árnyékot vet a bodza”.
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
Megidézem föléd a napot,
bolyongó árnyad a rózsatövek közt.
Mi történik akkor, amikor egy könyvbemutatón nem az a kérdés, hogy „miről szól a kötet”, hanem az, hogy mit kezdünk azzal a világgal, amelyben megszületett? Király Zoltán új kötetének csíkszeredai bemutatója az irodalom határain túl vezetett.
A spór nemcsak meleget adott, hanem valami mást is. A mindennapok folytonosságát jelezte. Azt, hogy ma is lesz étel, ma is melegszünk. Ma is élünk.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozatának keretében Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen mutatják be Király Zoltán József Attila-díjas költő, műfordító Matróziskola című verseskötetét.
Számos erdélyi író, költő, tudós, művész, kutató kerek születési évfordulójára emlékezünk 2026-ban. Az emlékezés pedig alkalmat nyújt arra is, hogy életművükkel, hagyatékukkal behatóbban foglalkozzunk.
Történészekből és irodalomkutatókból álló tényfeltáró bizottság alakult a Méhes György–Nagy Elek Alapítvány és a magyarországi Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) között létrejött szakmai együttműködési megállapodás eredményeként.
„Méretes, szürke vásznakat is fessél”,
szóltam a mesterhez, „annyira szürkét,
amitől azok a színes kis foltok merészen
elütnek, és úgy világítanak ki a háttérből,
mintha megtalált szavakkal szólnának
hozzánk”,
Mit kezd az ember az új évvel? A 19. század magyar alkotói naplóban, levélben, emlékiratban válaszoltak: Széchenyi számot vetett, Arany mérlegelt, Petőfi elrugaszkodott, Jókai új történetet írt. Az idő fordulópontjai négy hangon.