Kedves naplóm, új év van
Ha a 19. századi naplókat és naplószerű szövegeket nézzük, feltűnő, hogy az év eleje ritkán boldog
Fotó: Fortepan / Bojár Sándor
Mit kezd az ember az új évvel? A 19. század magyar alkotói naplóban, levélben, emlékiratban válaszoltak: Széchenyi számot vetett, Arany mérlegelt, Petőfi elrugaszkodott, Jókai új történetet írt. Az idő fordulópontjai négy hangon.
Nagy Lilla
2026. január 02., 16:322026. január 02., 16:32
Az év eleje különös idő. A 19. században éppúgy az volt, mint ma: egyszerre kínált újrakezdést és késztetett számvetésre. A naptár fordulása nem puszta technikai esemény volt, hanem erkölcsi és szellemi határvonal. Nem véletlen, hogy a korszak jelentős alkotói – akár naplóban, akár levelekben, akár önéletrajzi szövegeikben – újra és újra visszatértek ehhez a pillanathoz. Az év eleje náluk nem ünnep, hanem kérdés: mit kezdjek az idővel, amely megint rám szakadt?
Barabás Miklós: Széchenyi István (1836)
Fotó: Forrás: Wikipédia
Széchenyi István: a kezdet mint ítélet
Ha a 19. századi magyar irodalomban és gondolkodásban valódi év eleji naplóhangot keresünk, Széchenyi Istvánnál biztosabb forrást aligha találunk. Naplói nemcsak terjedelmükben, hanem tónusukban is egyedülállók: szinte minden évkezdet önvizsgálattá válik bennük.
Januári bejegyzéseiben újra és újra visszatér a gondolat: az ember hajlamos tervekkel áltatni magát, miközben ugyanazokat a hibákat hordozza tovább. A kezdet nála nem tiszta lap, hanem ugyanannak az életnek a folytatása – csak nagyobb felelősséggel. A napló hangja gyakran szigorú, már-már kegyetlen: az év eleje alkalom arra, hogy az ember szembenézzen saját elégtelenségével.
Ez a szemlélet messze áll a romantikus újrakezdés képzetétől. Széchenyinél az idő nem megújít, hanem elszámoltat. Az év fordulója nem hoz feloldozást, csak újabb kérdéseket: vajon sikerült-e bármit jóvátenni abból, ami az előző évben elhibázódott?
Barabás Miklós: Arany János portréja (1848)
Arany János: csendes számadás, visszafogott kétely
Arany János alkatilag is idegenkedett a nagy gesztusoktól, s ez az évkezdéshez való viszonyán is érezhető. Nem vezetett naplót a szó szoros értelmében, de levelei és késői feljegyzései naplószerű pontossággal rögzítik lelkiállapotait. Az év eleje nála nem drámai fordulópont, inkább halk megállás.
Az új év nem lelkesíti, inkább felerősíti az idő múlásának tudatát. A számvetés itt nem heroikus, hanem emberi: a költő nem a világot akarja megváltani, csak tisztázni, mire képes még. Ez a visszafogott, már-már rezignált hang különösen érdekessé teszi Arany év eleji megszólalásait. Az új kezdet nem felszabadítja, hanem elcsendesíti. A kérdés nem az, mi lesz más, hanem az, mi marad ugyanaz, és vajon elviselhető-e így is.
Orlai Petrich Soma: Petőfi Pesten 1848-ban
Fotó: Forrás: Wikipédia
Petőfi Sándor: az idő elutasítása
Petőfi Sándor esetében nehéz klasszikus értelemben vett év eleji feljegyzésekről beszélni. Nem azért, mert ne írt volna eleget, hanem mert számára a naptár nem bírt jelentőséggel. Petőfit nem az év kezdete érdekelte, hanem az indulás pillanata, amely bármikor eljöhetett. Leveleiben és úti jegyzeteiben az újrakezdés nem kötődik dátumhoz. Amikor mégis az év elején szólal meg, hangja nem számvető, hanem elrugaszkodó.
Ez a szemlélet magyarázza azt is, miért nem maradt ránk tőle valódi napló. Petőfi nem rögzíteni akarta önmagát, hanem alakítani. Az idő nála nem körkörös, hanem előre törő: az év eleje csak egy újabb alkalom arra, hogy kimondja, nem ott tart, ahol tegnap volt.
Jókai Mór - Barabás Miklós litográfiája (1854)
Fotó: Forrás: Wikipédia
Jókai Mór: az új év mint történetkezdés
Jókai Mór viszonya az évkezdethez éles ellentétben áll Arany vagy Széchenyi magatartásával. Nála az új esztendő nem teher, hanem lehetőség. Előszavaiban, visszaemlékezéseiben az év eleje gyakran narratív funkciót kap: új történet indul, új világ épül. Jókai számára a kezdet nem belső válság, hanem alkotói feladat. Az idő nem szorongatja, hanem munkára ösztönzi.
Ez a derűs, alkotásközpontú szemlélet jól tükrözi a korszak polgári optimizmusát. Jókainál az év eleje nem számadás, hanem előkészítés: nem azt kérdezi, mit rontott el, hanem azt, mit lehet még megírni.
Jókai az egyetlen, aki kifejezetten szerette az évkezdetet. Előszavaiban, visszaemlékezéseiben az új év gyakran jelenik meg mint narratív kezdet: új regény, új remény, új világ
Fotó: Forrás: Wikipédia
Kezdetek és különbségek
A 19. századi magyar alkotók év eleji megszólalásait vizsgálva feltűnő, mennyire eltérően értelmezték ugyanazt a pillanatot. Széchenyi számára az új év erkölcsi ítélet, Aranynak csendes mérlegelés, Petőfinek alkalom az elszakadásra, Jókainak pedig új történet kezdete. A közös mégis az, hogy egyikük sem tekintett az évkezdetre puszta formalitásként.
Az év eleje nem megnyugtatta, hanem mozgásba hozta, ki-kit a maga alkatának megfelelően. Talán éppen ezért hatnak ma is ezek a feljegyzések és naplószerű szövegek. Nem azért, mert tanácsot adnak, hanem mert megmutatják: a kezdet sosem egyszerű. Az idő „újraindul”, de az ember ugyanaz marad, kérdésekkel, reményekkel, kételyekkel.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
Székelyhon
Autószerviz gyulladt ki Csíkszeredában
Székelyhon
Autószerviz gyulladt ki Csíkszeredában
A rovat további cikkei
Tizenegy vers a békéért
Április 11-én 11 órától ismét megtelik élettel a színház előtti tér: a Csíki Játékszín Tizenegy című eseménye idén a háború és béke kérdéseit állítja középpontba, verssel, zenével, közösségi jelenléttel.
Tizenegy vers a békéért
Mindennek mestere: Gazda József
Kilencven évvel ezelőtt, 1936. április 8-án született Gazda József Kézdivásárhelyen. Egyik fontos munkájának a címére utalva: ő, akit ma köszönthetünk, mindennek mestere, legalábbis ami írásbeli kultúránkkal, szellemi életünkkel kapcsolatos.
Mindennek mestere: Gazda József
Ez már feltámadás – Szilágyi Enikő előadóestje
Szilágyi Enikő Jászai Mari-díjas, érdemes művész Ez már feltámadás című előadóestjére és az azt követő beszélgetésre várják az érdeklődőket április 7-én Székelyudvarhelyen és április 8-án Csíkszeredában.
Ez már feltámadás – Szilágyi Enikő előadóestje
Húsvét rétegei: rítus, közösség és emlékezet az erdélyi hagyományban
A húsvéti ünnepkör a Székelyföldön nem pusztán vallási esemény, hanem összetett kulturális rendszer. Pozsony Ferenc előadása azt mutatta meg, miként élnek tovább a keresztény liturgia mellett az archaikus, közösségi és termékenységi rítusok is.
Húsvét rétegei: rítus, közösség és emlékezet az erdélyi hagyományban
Húsvéti dekorációk: egyszerű, kreatív megoldások
A húsvéti készülődés az ünnep fontos része, de nem kell napokig készülni ahhoz, hogy otthonunkat ünnepi díszbe öltöztessük. Néhány egyszerű és kreatív dekorációval rövid idő alatt becsempészhetjük a tavaszi, húsvéti hangulatot.
Húsvéti dekorációk: egyszerű, kreatív megoldások
„Nem baj, hogy te más vagy, játszhatunk együtt”
Kék szívek lengtek a csíkszeredai Központi Park fáin április 2-án: csendes, mégis erőteljes közösségi gesztussal hívták fel a figyelmet az autizmusra. Üzenetek, jelenlét és megértés – egy délelőtt, ahol a különbözőség láthatóvá vált.
„Nem baj, hogy te más vagy, játszhatunk együtt”
Egy album a szerelem, a költészet és a zene erejéről
Milyen is a szerelem? Vak, bolond, ravasz? És milyen az, amikor több mint négyszáz éves szövegeket modern zenei köntösbe burkolnak? Az Ineffable The Shakespearience Evolution albuma kapcsán Prohászka-Rád Boróka irodalomtudóssal beszélgettünk.
Egy album a szerelem, a költészet és a zene erejéről
A gyerekeknek jó az, hogyha „ledobja” őket a fal
A benti falmászás sokaknak látványos sport, valójában azonban jóval több ennél: fejlesztő és akár terápiás eszköz is lehet. A fal különböző nehézségű útvonalakat kínál, így kezdők és haladók egyaránt megtalálják benne a kihívást.
A gyerekeknek jó az, hogyha „ledobja” őket a fal
A múlt rekonstrukciója a jelen kérdésein keresztül: AnnART Archívum
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
A múlt rekonstrukciója a jelen kérdésein keresztül: AnnART Archívum
Világnaptól világnapig: színház a Ligeten
„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.
Világnaptól világnapig: színház a Ligeten
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!