Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

22:42

A Szuperliga címvédője valahogy behúzta az újonc elleni meccset (videóval)

21:57

Négy gólt lőtt, de nem nem volt meggyőző az FK Csíkszereda játéka

21:02

Egyre több beteg gyógyulhat otthonában

20:12

Hol a VSK Székelyudvarhely, hol a Segesvári VSK vezetett, nem tudtak dűlőre jutni a legvégén

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Két férfi lett rosszul a mofettában Büdösfürdőn, egyikük életét vesztette

Egy autóroncs, egy megrongált ház és egy rejtély Szentegyházán: még az utas sem tudja, ki vezette a kocsit

Meggyilkolták honfitársukat Dániában, majd holttestét egy akkumulátorhoz kötözve dobták a folyóba

Kelemen Hunor: Antal Lóránt szenátornak semmi keresnivalója nem volt a Bukarest-Míkonosz útvonalon közlekedő magánrepülőn

Kétfajta támogatást igényelhetnek a hátrányos helyzetű diákok

Kelemen Hunor: Antal Lóránt szenátornak semmi keresnivalója nem volt a Bukarest-Míkonosz útvonalon közlekedő magánrepülőn

Gőzerő a Hargita megyében épülő első autópálya-szakaszon – videóval

RMDSZ-es politikus reagált az AUR „zászlócsókolós” tervezetére

Két lehetséges opcióról beszélt az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője a kormányalakítás kapcsán

A tervezésnél tart a csíkszeredai idősotthon létrehozása

Kedves naplóm, új év van

napló, Petőfi, Jókai, Arany, Széchenyi, 19. század

Ha a 19. századi naplókat és naplószerű szövegeket nézzük, feltűnő, hogy az év eleje ritkán boldog

Fotó: Fortepan / Bojár Sándor

Mit kezd az ember az új évvel? A 19. század magyar alkotói naplóban, levélben, emlékiratban válaszoltak: Széchenyi számot vetett, Arany mérlegelt, Petőfi elrugaszkodott, Jókai új történetet írt. Az idő fordulópontjai négy hangon.

Nagy Lilla

2026. január 02., 16:322026. január 02., 16:32

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Az év eleje különös idő. A 19. században éppúgy az volt, mint ma: egyszerre kínált újrakezdést és késztetett számvetésre. A naptár fordulása nem puszta technikai esemény volt, hanem erkölcsi és szellemi határvonal. Nem véletlen, hogy a korszak jelentős alkotói – akár naplóban, akár levelekben, akár önéletrajzi szövegeikben – újra és újra visszatértek ehhez a pillanathoz. Az év eleje náluk nem ünnep, hanem kérdés: mit kezdjek az idővel, amely megint rám szakadt?

Barabás Miklós: Széchenyi István (1836)

Fotó: Forrás: Wikipédia

Széchenyi István: a kezdet mint ítélet

Ha a 19. századi magyar irodalomban és gondolkodásban valódi év eleji naplóhangot keresünk, Széchenyi Istvánnál biztosabb forrást aligha találunk. Naplói nemcsak terjedelmükben, hanem tónusukban is egyedülállók: szinte minden évkezdet önvizsgálattá válik bennük.

Széchenyi számára az új esztendő nem ígéret, hanem próba. Az idő múlása nem enyhít, hanem súlyosbít.

Januári bejegyzéseiben újra és újra visszatér a gondolat: az ember hajlamos tervekkel áltatni magát, miközben ugyanazokat a hibákat hordozza tovább. A kezdet nála nem tiszta lap, hanem ugyanannak az életnek a folytatása – csak nagyobb felelősséggel. A napló hangja gyakran szigorú, már-már kegyetlen: az év eleje alkalom arra, hogy az ember szembenézzen saját elégtelenségével.

Ez a szemlélet messze áll a romantikus újrakezdés képzetétől. Széchenyinél az idő nem megújít, hanem elszámoltat. Az év fordulója nem hoz feloldozást, csak újabb kérdéseket: vajon sikerült-e bármit jóvátenni abból, ami az előző évben elhibázódott?

Barabás Miklós: Arany János portréja (1848)

Arany János: csendes számadás, visszafogott kétely

Arany János alkatilag is idegenkedett a nagy gesztusoktól, s ez az évkezdéshez való viszonyán is érezhető. Nem vezetett naplót a szó szoros értelmében, de levelei és késői feljegyzései naplószerű pontossággal rögzítik lelkiállapotait. Az év eleje nála nem drámai fordulópont, inkább halk megállás.

Arany januárban nem tervez nagy ívű változásokat. Inkább mérlegel: maradt-e ereje, érdemes-e folytatni, van-e még helye a megszólalásnak?

Az új év nem lelkesíti, inkább felerősíti az idő múlásának tudatát. A számvetés itt nem heroikus, hanem emberi: a költő nem a világot akarja megváltani, csak tisztázni, mire képes még. Ez a visszafogott, már-már rezignált hang különösen érdekessé teszi Arany év eleji megszólalásait. Az új kezdet nem felszabadítja, hanem elcsendesíti. A kérdés nem az, mi lesz más, hanem az, mi marad ugyanaz, és vajon elviselhető-e így is.

Orlai Petrich Soma: Petőfi Pesten 1848-ban

Fotó: Forrás: Wikipédia

Petőfi Sándor: az idő elutasítása

Petőfi Sándor esetében nehéz klasszikus értelemben vett év eleji feljegyzésekről beszélni. Nem azért, mert ne írt volna eleget, hanem mert számára a naptár nem bírt jelentőséggel. Petőfit nem az év kezdete érdekelte, hanem az indulás pillanata, amely bármikor eljöhetett. Leveleiben és úti jegyzeteiben az újrakezdés nem kötődik dátumhoz. Amikor mégis az év elején szólal meg, hangja nem számvető, hanem elrugaszkodó.

A múlt nem tanulság, hanem teher, amelyet le kell vetni. Petőfi nem javítani akar, hanem újrakezdeni, radikálisan, visszavonhatatlanul.

Ez a szemlélet magyarázza azt is, miért nem maradt ránk tőle valódi napló. Petőfi nem rögzíteni akarta önmagát, hanem alakítani. Az idő nála nem körkörös, hanem előre törő: az év eleje csak egy újabb alkalom arra, hogy kimondja, nem ott tart, ahol tegnap volt.

Jókai Mór - Barabás Miklós litográfiája (1854)

Fotó: Forrás: Wikipédia

Jókai Mór: az új év mint történetkezdés

Jókai Mór viszonya az évkezdethez éles ellentétben áll Arany vagy Széchenyi magatartásával. Nála az új esztendő nem teher, hanem lehetőség. Előszavaiban, visszaemlékezéseiben az év eleje gyakran narratív funkciót kap: új történet indul, új világ épül. Jókai számára a kezdet nem belső válság, hanem alkotói feladat. Az idő nem szorongatja, hanem munkára ösztönzi.

Az új év az új regény ígéretét hordozza, s ezzel együtt azt a hitet, hogy az ember képes formát adni a jövőnek.

Ez a derűs, alkotásközpontú szemlélet jól tükrözi a korszak polgári optimizmusát. Jókainál az év eleje nem számadás, hanem előkészítés: nem azt kérdezi, mit rontott el, hanem azt, mit lehet még megírni.

Jókai az egyetlen, aki kifejezetten szerette az évkezdetet. Előszavaiban, visszaemlékezéseiben az új év gyakran jelenik meg mint narratív kezdet: új regény, új remény, új világ

Fotó: Forrás: Wikipédia

Kezdetek és különbségek

A 19. századi magyar alkotók év eleji megszólalásait vizsgálva feltűnő, mennyire eltérően értelmezték ugyanazt a pillanatot. Széchenyi számára az új év erkölcsi ítélet, Aranynak csendes mérlegelés, Petőfinek alkalom az elszakadásra, Jókainak pedig új történet kezdete. A közös mégis az, hogy egyikük sem tekintett az évkezdetre puszta formalitásként.

Az idő fordulása mindannyiuk számára kihívás volt: szembenézés önmagukkal, munkájukkal, lehetőségeikkel.

Az év eleje nem megnyugtatta, hanem mozgásba hozta, ki-kit a maga alkatának megfelelően. Talán éppen ezért hatnak ma is ezek a feljegyzések és naplószerű szövegek. Nem azért, mert tanácsot adnak, hanem mert megmutatják: a kezdet sosem egyszerű. Az idő „újraindul”, de az ember ugyanaz marad, kérdésekkel, reményekkel, kételyekkel.

Napló Régmúlt