2026. január 03., 18:312026. január 03., 18:34
2026. január 03., 18:342026. január 03., 18:34
A fenti címet Bálint Tibortól (1932–2002) kölcsönöztem, aki a Nekem már fáj az utazás című kötete nyitó elbeszélésének adta címként. Szereplői osztálytalálkozóra összegyűlt öregurak, akik morogva-zsörtölődve beszélnek a fiatalokról, mint akik mindent tönkretesznek, és úgy „váslalják a lábbelit, mintha az apjuk milliomos volna…” Más idők voltak azok, ők fiatalkorukban tudták, mi az illem – jegyzik meg. „Mi nem rohangásztunk ennyit… Vagy legalábbis mértékkel ugrabugráltunk…” Még a természet is megváltozott azóta – hangzik el. „Hol hullanak manapság olyan gyönyörű havak?” Majd egymás szavába vágva toldanak még egyet a múlt megszépítésén: „És, ha lezúdult egy jó zápor, még a flaszteren is kizöldült a fű. Micsoda termések voltak!”, vagy éppen „Az én gyermekkoromban bizony megesett, hogy február végén már árnyékot vetett a bodza…”
Bálint Tibor öregjei mellé ülve mindannyian tudnánk sorolni, hogy „régen mennyi minden volt jobb”. Némileg mi magunk is túlzásokba tudunk esni, hiszen az emlékek megszépülnek, fantáziánk kópé módon kiszínezi a múltat, és hisszük, hogy valóban úgy történt, ahogy azt a jelenben szeretjük elmesélni. Rendben is van ez, hiszen mindannyian húzzuk magunk után a bennünk élő gyermek élményeit, és a szép emlékek megerősítenek.
Az év vége az összegzésről szól – hány és hány helyen listázzák a különböző ágazatok legjeit, a top10-eket, sorolják fel a közösségi oldalakon, hogy ki milyen filmet nézett meg, hány előadást látott, milyen könyveket olvasott, micsoda kalandokban volt része az elmúlt év során…
Az új év elején pedig a tervezés kerül előtérbe, és elindulunk az új céljaink felé. Azaz, induljunk el! Mert kellenek a tervek, az álmok, különben mi valósul meg? „Ne hagyjátok el magatokat, barátaim, áldjon meg az Isten!” – kiált fel az említett elbeszélésben az egyik öregúr, amikor az osztályba érve úgy látják, hogy ott semmi sem maradt az ő idejükből, még a falak sem a régiek. És így folytatja: „Hiszen akár hetenként is találkozhatunk egy-egy csésze svarckávé mellett!”. Így is lett, időről időre összegyűltek a sétatéren…
És ha néha úgy véljük, hogy régen minden jobb volt, próbáljuk meg a jelent is azzá tenni. Hogy régen sokkal többet olvastunk? Nosza, emeljük le a polcról a klasszikusokat és kortársakat. Régen nagyobb havak voltak, mi pedig szánkóztunk, síztünk, korcsolyáztunk? Keressünk hát havat (most éppen nem nehéz találni), és szánkózzunk, sízzünk, korcsolyázzunk, vagy csak sétáljunk egyet, csodálva a téli tájat. Többet jártunk színházba, hangversenyre, moziba? Miért ne járhatnánk most is? Régen nagy névnapozásokat tartottunk? Hívjunk hát vendégeket! Annak idején a tömbházban/faluban mindenki ismert mindenkit, s naponta jártunk egymáshoz kávézni? Kopogjunk be a szomszédhoz, s nyissunk ajtót, ha ő kopogtat…
Kívánom az új esztendőre, hogy minél több, a szeretteinkkel együtt töltött idővel, meghatározó (kulturális) élménnyel gazdagodjunk, hogy majd év végén gyönyörű emlékspirál rajzolódjon ki mindannyiunknak. Mert – még ha mértékkel is ugrabugrálunk –, bizony megeshet, hogy „február végén már árnyékot vet a bodza”.
Mit kezd az ember az új évvel? A 19. század magyar alkotói naplóban, levélben, emlékiratban válaszoltak: Széchenyi számot vetett, Arany mérlegelt, Petőfi elrugaszkodott, Jókai új történetet írt. Az idő fordulópontjai négy hangon.
Egy év, amelyben művészek, gondolkodók, zenészek, tanárok, alkotók és közösségépítők szólaltak meg. Hagyományról és jelenről, hitről és kételyről, személyes sorsokról és közös élményekről – a Liget interjúinak esszenciája.
Kiállítások, könyvbemutatók, koncertek, színházi előadások és közösségi események formálták az évet. A Liget kulturális áttekintője hónapról hónapra idézi fel azokat a pillanatokat, amelyek megmutatták: a kultúra él, kérdez és összeköt.
Emlékszem egy ifjúkori, magányos szilveszterre, még valamikor a kilencvenes évek elejéről. Éjfél előtt pár perccel felkaptam magamra a kabátot és kisétáltam a kertünk végén áthaladó vasúti töltéshez.
Hatalmas könyvespolcot hozott az angyal, volt is nagy öröm, ujjongtak az írók, költők, kutatók, illusztrátorok és szerkesztők.
Nagy-nagy sötétségre emlékszem – ami reánk telepedett, mint valami átláthatatlan és áthatolhatatlan massza. És mégis hazataláltunk benne karácsonyeste.
Varázslatos mesék a gyerekeknek, megható szerelmi történetek és izgalmas krimik a felnőtteknek – az ünnepi időszakban számos tematikus olvasmány közül válogathatunk. Összeállításunkban a székelyföldi könyvtárak karácsonyi ajánlójából mazsolázunk.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.