Sanctum – A belső szentély nyomában
Dresch Mihály, Száraz Miklós György és Juhász Anna
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
Mi tesz egy helyet szentté? És lehet-e az írás vagy a zene maga is egy szakrális tér? – ezekre a kérdésekre kereste a választ Juhász Anna irodalmár Száraz Miklós György íróval és Dresch Mihály zenésszel a Sanctum című sorozat egyik különleges estjén.
Nagy Lilla
2025. május 10., 17:482025. május 10., 17:48
2025. november 12., 17:062025. november 12., 17:06
Két eltérő életút, mégis egy közös: a keresés. A belső, mélyről jövő, sokszor kimondhatatlan szentség keresése – a Petőfi Kulturális Ügynökség progampontjaként a 10. Csíkszeredai Könyvvásáron szentségről, zenéről, írásról Száraz Miklós György íróval és Dresch Mihály zenésszel beszélgetett Juhász Anna irodalmár. Száraz Miklós György a maga ironikus, önreflektív módján már az elején leszögezte: „Nem tudom, hogy hol van az emberben a szentség.” De van egy hely, amelyet mindig is annak érzett: Csíksomlyó. Először tizennégy évesen járt ott – nem búcsúra, nem zarándokként, csak úgy, csavarogni. Akkor még nem is hallott a híres búcsúról, mégis megérezte, hogy az a hegy nem olyan, mint a többi. „Ott csomósodik az idő, a szentség” – mondta.
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
A beszélgetés során felmerült a kérdés, hogy lehet-e az írás maga is szakrális tér. Száraz azonban nem tud mit kezdeni a pátosszal, nem szereti az emelkedett, ünnepélyes szavakat, főként, ha saját munkájáról van szó. „Az írás nekem munka. A Jóisten nem diktálja, amit leírok” – jegyezte meg félmosollyal. A szentséget mégis elismeri, de máshol:
És abban is, hogy az olvasók a szavaiban találják meg a saját otthonukat, saját szentségüket. „Azért írunk, hogy szentséget találjanak az olvasók” – mondta, majd Juhász Anna felidézte Tamási Áron temetésén elhangzott gyászbeszédet: „Nekünk, költőknek az a dolgunk, hogy otthont teremtsünk azoknak, akiknek nincs.” Száraz ezt mély bólogatással nyugtázta.
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
Dresch Mihály számára a zene szentség. Nem elméletben, hanem gyakorlatban. Fiatal korában Gyimesben járt, egy ottani prímás házában zenéltek, mulattak, táncoltak. Ott élte át először, mi az a szakralitás:
„Szakralitás az, hogy ehetünk, ihatunk, levegőt vehetünk” – fogalmazott. A színpadon sem beszélt sokat: furulyát vett elő, gyimesi dallamot játszott, közben a lábával dobolta a ritmust, egyszerűen, tisztán, szívből.
Dresch az emberi kapcsolatokban is szentséget lát. Kiemelte: a vérrokonok közötti viszonyban sokkal több van, mint amit a hétköznapok szintjén érzékelünk. „Ezt nem lehet mérni, mint a pulzust” – mondta. Ez a mélység, ez a láthatatlan kötés – ez is szent.
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
A beszélgetés végére egyértelművé vált, hogy a szentség nem kizárólag vallási fogalom, nem egyházi kerethez kötött, nem feltétlenül misztikus. Sokkal inkább személyes. Ott van egy apai elismerésben – ahogy Száraz megélte, mikor édesapja először mondta neki, hogy valóban írónak való. Ott van egy dallamban, amit valaki nekünk játszik el. Vagy egy mondatban, amit egy könyv lapján olvasunk, és hirtelen úgy érezzük: ez rólunk szól.
Talán mindannyiunknak van egy belső szentélye. Egy hely, ahova csak mi férünk be. Ahol nem kell kimondani semmit, mégis minden világos. A Sanctum erről a térről szólt – és arról, hogy hogyan őrizhetjük meg.
CsíkszékA rovat további cikkei
Két világ között – Az arany ember mint a belső megosztottság regénye
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
Két világ között – Az arany ember mint a belső megosztottság regénye
Péter Beáta: Pablo cica víg napjai
Muszka Sándor: Három
Megidézem föléd a napot,
bolyongó árnyad a rózsatövek közt.
Muszka Sándor: Három
Matrózok tenger nélkül
Mi történik akkor, amikor egy könyvbemutatón nem az a kérdés, hogy „miről szól a kötet”, hanem az, hogy mit kezdünk azzal a világgal, amelyben megszületett? Király Zoltán új kötetének csíkszeredai bemutatója az irodalom határain túl vezetett.
Matrózok tenger nélkül
Fábián Tibor: Kicsinyke fények táncolnak a szoba falán
A spór nemcsak meleget adott, hanem valami mást is. A mindennapok folytonosságát jelezte. Azt, hogy ma is lesz étel, ma is melegszünk. Ma is élünk.
Fábián Tibor: Kicsinyke fények táncolnak a szoba falán
Irodalom és közösség: Király Zoltán könyvét mutatják be
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozatának keretében Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen mutatják be Király Zoltán József Attila-díjas költő, műfordító Matróziskola című verseskötetét.
Irodalom és közösség: Király Zoltán könyvét mutatják be
Emlékezet és örökség – kerek évfordulók, amelyek 2026-ban Erdélyre irányítják a figyelmet
Számos erdélyi író, költő, tudós, művész, kutató kerek születési évfordulójára emlékezünk 2026-ban. Az emlékezés pedig alkalmat nyújt arra is, hogy életművükkel, hagyatékukkal behatóbban foglalkozzunk.
Emlékezet és örökség – kerek évfordulók, amelyek 2026-ban Erdélyre irányítják a figyelmet
Az erdélyi magyar irodalmi élet 1989 előtti állambiztonsági vonatkozásait vizsgálják
Történészekből és irodalomkutatókból álló tényfeltáró bizottság alakult a Méhes György–Nagy Elek Alapítvány és a magyarországi Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) között létrejött szakmai együttműködési megállapodás eredményeként.
Az erdélyi magyar irodalmi élet 1989 előtti állambiztonsági vonatkozásait vizsgálják
Szondy-Adorján György: Alapszín
„Méretes, szürke vásznakat is fessél”,
szóltam a mesterhez, „annyira szürkét,
amitől azok a színes kis foltok merészen
elütnek, és úgy világítanak ki a háttérből,
mintha megtalált szavakkal szólnának
hozzánk”,
Szondy-Adorján György: Alapszín
Péter Beáta: Régi gyönyörű havak
Bálint Tibor öregjei mellé ülve mindannyian tudnánk sorolni, hogy „régen mennyi minden volt jobb”.
Péter Beáta: Régi gyönyörű havak
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!