Dresch Mihály, Száraz Miklós György és Juhász Anna
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
Mi tesz egy helyet szentté? És lehet-e az írás vagy a zene maga is egy szakrális tér? – ezekre a kérdésekre kereste a választ Juhász Anna irodalmár Száraz Miklós György íróval és Dresch Mihály zenésszel a Sanctum című sorozat egyik különleges estjén.
2025. május 10., 17:482025. május 10., 17:48
Két eltérő életút, mégis egy közös: a keresés. A belső, mélyről jövő, sokszor kimondhatatlan szentség keresése – a Petőfi Kulturális Ügynökség progampontjaként a 10. Csíkszeredai Könyvvásáron szentségről, zenéről, írásról Száraz Miklós György íróval és Dresch Mihály zenésszel beszélgetett Juhász Anna irodalmár. Száraz Miklós György a maga ironikus, önreflektív módján már az elején leszögezte: „Nem tudom, hogy hol van az emberben a szentség.” De van egy hely, amelyet mindig is annak érzett: Csíksomlyó. Először tizennégy évesen járt ott – nem búcsúra, nem zarándokként, csak úgy, csavarogni. Akkor még nem is hallott a híres búcsúról, mégis megérezte, hogy az a hegy nem olyan, mint a többi. „Ott csomósodik az idő, a szentség” – mondta.
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
A beszélgetés során felmerült a kérdés, hogy lehet-e az írás maga is szakrális tér. Száraz azonban nem tud mit kezdeni a pátosszal, nem szereti az emelkedett, ünnepélyes szavakat, főként, ha saját munkájáról van szó. „Az írás nekem munka. A Jóisten nem diktálja, amit leírok” – jegyezte meg félmosollyal. A szentséget mégis elismeri, de máshol:
És abban is, hogy az olvasók a szavaiban találják meg a saját otthonukat, saját szentségüket. „Azért írunk, hogy szentséget találjanak az olvasók” – mondta, majd Juhász Anna felidézte Tamási Áron temetésén elhangzott gyászbeszédet: „Nekünk, költőknek az a dolgunk, hogy otthont teremtsünk azoknak, akiknek nincs.” Száraz ezt mély bólogatással nyugtázta.
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
Dresch Mihály számára a zene szentség. Nem elméletben, hanem gyakorlatban. Fiatal korában Gyimesben járt, egy ottani prímás házában zenéltek, mulattak, táncoltak. Ott élte át először, mi az a szakralitás:
„Szakralitás az, hogy ehetünk, ihatunk, levegőt vehetünk” – fogalmazott. A színpadon sem beszélt sokat: furulyát vett elő, gyimesi dallamot játszott, közben a lábával dobolta a ritmust, egyszerűen, tisztán, szívből.
Dresch az emberi kapcsolatokban is szentséget lát. Kiemelte: a vérrokonok közötti viszonyban sokkal több van, mint amit a hétköznapok szintjén érzékelünk. „Ezt nem lehet mérni, mint a pulzust” – mondta. Ez a mélység, ez a láthatatlan kötés – ez is szent.
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
A beszélgetés végére egyértelművé vált, hogy a szentség nem kizárólag vallási fogalom, nem egyházi kerethez kötött, nem feltétlenül misztikus. Sokkal inkább személyes. Ott van egy apai elismerésben – ahogy Száraz megélte, mikor édesapja először mondta neki, hogy valóban írónak való. Ott van egy dallamban, amit valaki nekünk játszik el. Vagy egy mondatban, amit egy könyv lapján olvasunk, és hirtelen úgy érezzük: ez rólunk szól.
Talán mindannyiunknak van egy belső szentélye. Egy hely, ahova csak mi férünk be. Ahol nem kell kimondani semmit, mégis minden világos. A Sanctum erről a térről szólt – és arról, hogy hogyan őrizhetjük meg.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
A sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel nemcsak elképesztően finom, de egy olyan kreatív fogás, ami megmutatja, hogyan hasznosíthatjuk a konyhai maradékokat is.
szóljon hozzá!