
Boldizsár Ildikó és Forró-Erős Gyöngyi
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
Mi tesz valakit igazán felnőtté? A válasz nem az életkorban rejlik – derült ki a Boldizsár Ildikóval való beszélgetésen, amelyen a mesék beavató erejéről, a felnőtté válás próbatételeiről esett szó. A szerző célja: visszaadni a meséket a felnőtteknek.
2025. május 09., 19:022025. május 09., 19:02
2025. november 12., 17:022025. november 12., 17:02
Mitől felnőtt a felnőtt? – merült fel a kérdés a 10. Csíkszeredai Könyvvásár második napján egy beszélgetésen, ahol Boldizsár Ildikó mesekutatóval, íróval beszélgetett Forró-Erős Gyöngyi pszichológus, mentálhigiénés szakember. Hiszen a felnőtté válás nem köthető sem életkorhoz, sem egy konkrét eseményhez. A közönség soraiban ülő kamaszok szerint a felnőttlét több felelősséggel jár, kevesebb szabadidővel, és a felnőttek hibáit kevésbé nézik el. Sok fiatal ezért nem is vágyik a felnőttségre. A beszélgetés során azonban kiderült: a felnőttek is felelősek azért, hogy nem avatják be a következő generációt a felnőtté válás folyamatába, a nagybetűs életbe.
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
Régen a mesék tanulságai segítették a fiatalokat felkészülni az élet megpróbáltatásaira. Ma viszont gyakori az a hozzáállás, hogy „a mese gyerekeknek való”. Boldizsár Ildikó ezen szeretne változtatni. „Vissza szeretném adni a meséket a felnőtteknek” – fogalmazott.
Mivel azonban nem közvetlen módon fogalmaznak, gyakran átsiklunk a jelentésük fölött. Boldizsár Ildikó a beszélgetés során számos olyan szimbólumot ismertetett, amelyek a felnőtté válás különböző állomásait jelenítik meg.
A mesékben az útra kelés motívuma a hős beavatási útját jelzi. Ez az a pillanat, amikor elindul a saját életútján, hogy választ kapjon a nagy kérdésre: „Ki vagyok én?”. A hamuban sült pogácsa egy másik gyakori szimbólum, amit mindenki – így vagy úgy – megkap otthonról. Van, akinek puha, másnak száraz vagy íztelen, de mindenkinek a sajátját kell elfogadnia és magával vinnie.
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
Az úton elkerülhetetlenül eljutunk a sűrű, sötét erdőbe, ahol eltévedünk, bolyongunk, és találkozunk azokkal, akik próbára tesznek minket. Itt kell megmutatnunk, hogy készen állunk-e a folytatásra. Bátorságpróbák, megmérettetések várnak ránk – de a jó hír, hogy segítők is akadnak, akik átsegítenek minket a sötétségen. Elengedhetetlen eleme az útnak a társ megtalálása, a barátság felfedezése – egyik sem könnyű feladat. Ezek azok a pillanatok, amikor a legnagyobb szívfájdalmak érnek minket, de ezekből tanuljuk meg a legfontosabb leckéket is.
És ott a beavatási kérdés, amely a mesékben gyakran szó szerint hangzik el: „Hol jársz itt, ahol még a madár sem jár?” A való életben ezt inkább átvitt értelemben kell értelmeznünk. Boldizsár Ildikó szerint, amikor erre a kérdésre válaszolni tudunk, akkor vagyunk igazán felnőttek. Lehet, hogy először még rosszul felelünk, de ez nem baj – a mesehősöknek is gyakran csak harmadjára sikerül.
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
A most megjelent kötet 32 mesét tartalmaz, mindegyikhez piktogramok társulnak, amelyek a mesehősök tulajdonságait jelölik. A könyv végén pedig egy „felnőttségmutató” található, amely segít eligazodni abban, hogy éppen milyen élethelyzethez kapcsolódó mesére van szükségünk – legyen szó a külsőségekről való leválásról, egy mesterség elsajátításáról vagy a könnyedség megtalálásáról.
A beszélgetés végén Boldizsár Ildikó bátorítani szerette volna a fiatalokat: megéri felnőtté válni. „Felnőttként ki tudjuk mondani, hogy mi a jó nekünk. Felnőttként a kezünkben van a döntés.”
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Nem mindenkiből válik költő, aki jó verseket tud írni – mondja Farkas Wellmann Endre Babérkoszorú-díjas szerző. Szőcs Géza pedig költő – mester, barát, főnök is a szemében. Az öt éve elhunyt Szőcs Gézával ma is napi „kapcsolatban vannak”.
A Magyar boszorkánykönyv – Maleficiarium Hungaricum nem csupán hiedelmeket gyűjt egybe: élő kapcsolatot teremt múlt és jelen között. A boszorkányok, szépasszonyok és sárkányok világa most magyar vonatkozásban kel életre.
Mindenszentek és halottak napján, a Jókai-emlékévben különös erővel szólal meg A jó öreg asszony: Jókai első találkozása a halállal gyermeki tisztasággal, szelíd emberi mélységgel. Egy történet a hiányról, a jóságról és az emlékezés csendes derűjéről.
Ki volt Anonymus, a titokzatos középkori jegyző, és mit üzen a Gesta Hungarorum a magyar történelemről és identitásról? Horváth Gábor egyháztörténész új könyvében a szerző kilétét és művének vallási-kulturális kontextusát tárja fel.
Szabó T. Anna új novelláskötete, az Erősebb nálam egyszerre szól a vágyról és a belső erőről. A Margó Irodalmi Fesztiválon Nyáry Krisztiánnal beszélgetve a szerző kimondta: minden vágyban ott rejtőzik a szégyen, a félelem és az isteni szikra.
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Iróniával fűszerezve, rendkívül szórakoztatóan tud megnyilvánulni írásaiban ételről, italról, szerelmek fellángolásáról, gazdagságról, szegénységről, köznapi eseményekről – véli a 125 éve született Márai Sándorról Hirtling István és Mészáros Tibor.
Cs. Gyimesi Éva nyelvészként, tanárként, a kisebbségi mítoszok lebontójaként is maradandót alkotott, miközben az irodalmi vitákban mindig az egyenes, szókimondó, de emberi hozzáállást képviselte. Balázs Imre József irodalomtörténésszel őt idéztük meg.
Tomcsa Sándor életműve ma is eleven: ironikus, abszurd, és szelíd humorával a székelyudvarhelyi színház gondolkodására is hat. Nagy Pál színházigazgató szerint az író nem csupán névadó, hanem identitásformáló erő.
szóljon hozzá!