
Boldizsár Ildikó és Forró-Erős Gyöngyi
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
Mi tesz valakit igazán felnőtté? A válasz nem az életkorban rejlik – derült ki a Boldizsár Ildikóval való beszélgetésen, amelyen a mesék beavató erejéről, a felnőtté válás próbatételeiről esett szó. A szerző célja: visszaadni a meséket a felnőtteknek.
2025. május 09., 19:022025. május 09., 19:02
2025. november 12., 17:022025. november 12., 17:02
Mitől felnőtt a felnőtt? – merült fel a kérdés a 10. Csíkszeredai Könyvvásár második napján egy beszélgetésen, ahol Boldizsár Ildikó mesekutatóval, íróval beszélgetett Forró-Erős Gyöngyi pszichológus, mentálhigiénés szakember. Hiszen a felnőtté válás nem köthető sem életkorhoz, sem egy konkrét eseményhez. A közönség soraiban ülő kamaszok szerint a felnőttlét több felelősséggel jár, kevesebb szabadidővel, és a felnőttek hibáit kevésbé nézik el. Sok fiatal ezért nem is vágyik a felnőttségre. A beszélgetés során azonban kiderült: a felnőttek is felelősek azért, hogy nem avatják be a következő generációt a felnőtté válás folyamatába, a nagybetűs életbe.
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
Régen a mesék tanulságai segítették a fiatalokat felkészülni az élet megpróbáltatásaira. Ma viszont gyakori az a hozzáállás, hogy „a mese gyerekeknek való”. Boldizsár Ildikó ezen szeretne változtatni. „Vissza szeretném adni a meséket a felnőtteknek” – fogalmazott.
Mivel azonban nem közvetlen módon fogalmaznak, gyakran átsiklunk a jelentésük fölött. Boldizsár Ildikó a beszélgetés során számos olyan szimbólumot ismertetett, amelyek a felnőtté válás különböző állomásait jelenítik meg.
A mesékben az útra kelés motívuma a hős beavatási útját jelzi. Ez az a pillanat, amikor elindul a saját életútján, hogy választ kapjon a nagy kérdésre: „Ki vagyok én?”. A hamuban sült pogácsa egy másik gyakori szimbólum, amit mindenki – így vagy úgy – megkap otthonról. Van, akinek puha, másnak száraz vagy íztelen, de mindenkinek a sajátját kell elfogadnia és magával vinnie.
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
Az úton elkerülhetetlenül eljutunk a sűrű, sötét erdőbe, ahol eltévedünk, bolyongunk, és találkozunk azokkal, akik próbára tesznek minket. Itt kell megmutatnunk, hogy készen állunk-e a folytatásra. Bátorságpróbák, megmérettetések várnak ránk – de a jó hír, hogy segítők is akadnak, akik átsegítenek minket a sötétségen. Elengedhetetlen eleme az útnak a társ megtalálása, a barátság felfedezése – egyik sem könnyű feladat. Ezek azok a pillanatok, amikor a legnagyobb szívfájdalmak érnek minket, de ezekből tanuljuk meg a legfontosabb leckéket is.
És ott a beavatási kérdés, amely a mesékben gyakran szó szerint hangzik el: „Hol jársz itt, ahol még a madár sem jár?” A való életben ezt inkább átvitt értelemben kell értelmeznünk. Boldizsár Ildikó szerint, amikor erre a kérdésre válaszolni tudunk, akkor vagyunk igazán felnőttek. Lehet, hogy először még rosszul felelünk, de ez nem baj – a mesehősöknek is gyakran csak harmadjára sikerül.
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
A most megjelent kötet 32 mesét tartalmaz, mindegyikhez piktogramok társulnak, amelyek a mesehősök tulajdonságait jelölik. A könyv végén pedig egy „felnőttségmutató” található, amely segít eligazodni abban, hogy éppen milyen élethelyzethez kapcsolódó mesére van szükségünk – legyen szó a külsőségekről való leválásról, egy mesterség elsajátításáról vagy a könnyedség megtalálásáról.
A beszélgetés végén Boldizsár Ildikó bátorítani szerette volna a fiatalokat: megéri felnőtté válni. „Felnőttként ki tudjuk mondani, hogy mi a jó nekünk. Felnőttként a kezünkben van a döntés.”
Hatalmas könyvespolcot hozott az angyal, volt is nagy öröm, ujjongtak az írók, költők, kutatók, illusztrátorok és szerkesztők.
Nagy-nagy sötétségre emlékszem – ami reánk telepedett, mint valami átláthatatlan és áthatolhatatlan massza. És mégis hazataláltunk benne karácsonyeste.
Varázslatos mesék a gyerekeknek, megható szerelmi történetek és izgalmas krimik a felnőtteknek – az ünnepi időszakban számos tematikus olvasmány közül válogathatunk. Összeállításunkban a székelyföldi könyvtárak karácsonyi ajánlójából mazsolázunk.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Krasznahorkai mondatai özönlenek. Rád ragadnak. Mintha a lassú sötétség húzna magával, amelyben felvillan valami makacs fény. Ki a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja, az idei irodalmi Nobel-díjas?
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
szóljon hozzá!