
D. Balázs Ildikó, Gyárfás Dorka és Kulka János
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
A 10. Csíkszeredai Könyvvásáron bemutatott Kulka című könyv nem színészi dicsfényről, hanem emberi sebezhetőségről szól. Egy bizalmon alapuló portré, amelyben Kulka János megmutatja: az igazi dráma az élet, nem a szerep.
2025. május 10., 21:152025. május 10., 21:15
2025. november 12., 17:082025. november 12., 17:08
Kulka János nemcsak a színpadon találkozott drámai fordulatokkal. Az utóbbi években, a sztrókja után, még közelebb került a nyilvánossághoz – de nem szerepben, nem alakítva valakit, hanem önmagaként. A 10. Csíkszeredai Könyvvásáron Gyárfás Dorka könyvéről beszélgetett vele D. Balázs Ildikó. Nem szokványos színészkönyv ez, hanem egy emberi portré, amelynek tétje van: a bizalom, a sebezhetőség, az emlékezés tétje.
„Megnyugodtam” – mondja Kulka János, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, amikor arról kérdezik, milyen érzés újraélni az életét egy ilyen könyvben.
A könyv ötlete eredetileg Király Leventétől származik, aki noszogatta Kulkát, hogy válasszon egy újságírót. „Szerettem. Nem aludtam. Gondolkoztam, majd megvolt: Gyárfás Dorka. Ezt akarom.”
Az újságíró már korábban készített vele egy interjút a Playboy magazin számára – abból semmit nem húztak ki. Talán ekkor kezdődött a bizalom. „Ez egy jutalom egy újságírónak” – mondja. A könyvvel kapcsolatban is hangsúlyozza: nem magát akarta megmutatni, csak tükröt tartani, amelyben az olvasó jobban láthatja Kulkát.
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
Az emlékezés nem lineáris. A könyv a sztrókkal kezdődik, és a gyerekkorral ér véget – mintha a legmélyebb sebeink felől lehetne csak igazán megérteni egy életet. Kulka János első kilenc hónapját csecsemőotthonban töltötte, mert édesanyja TBC-je miatt nem szoptathatta. Az intézmény szabályai szigorúak voltak, percre pontosan naplózták a babák mozdulatait, ezzel együtt az érzelmeket is korlátozták. „Dicsekedtek vele, hogy milyen nagy csend van” – meséli Gyárfás Dorka. „De ma már tudjuk: az a csend nem a békét jelenteti, hanem a reménytelenséget. Ott a csecsemő megtanulta, hogy hiába sír.” Kulka is így emlékszik:
Foszlányok maradtak meg, és az, hogy később megtudta, nevét feljegyezték az óvónők, az aktáit megnézhette.
A múlt árnyai a családban is visszaköszöntek. Kulka kamaszkorában tudta meg, hogy van egy húga, akiről addig nem tudott, hiszen ő is csecsemőotthonban töltötte élete első két évét. Anyja szégyellte magát, ez egy éket ütött a kapcsolatukba, de mint Kulka fogalmazott, ő később „jó barátnője lett”. Az apját nagyon szerette, mégis csak egy zsinagógalátogatás után hallotta tőle először, hogy a szüleit megölték. „Nem beszélt a tragédiájukról – mint sok holokauszttúlélő” – mondta Gyárfás Dorka.
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
És mi döbbentette meg leginkább a szerzőt? A bizalom. „Ilyen mély bizalmat korábban nem kaptam. János megérezte, hogy bízhat bennem. Nem legendát akartunk építeni, hanem az emberhez akartunk közelebb ülni.”
Kulka ma is esendő emberként beszél magáról. „Kilenc éve volt a sztrók. Bezárkóztam, nem tudom miért. Jól beszélek, ugye?” – kérdezi mosolyogva. „Bicegek, mindegy. A színpadon egy táltos vagyok.” A színház már nem a szíve csücske, úgy fogalmazott, hogy a Nemzeti megváltozott, unalmas lett számára. De festeni újra elkezdett, bal kézzel.
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
Gyárfás Dorka szerint a színház is válságban van. „Ritka, hogy valami szívhez szóljon a budapesti színpadokon.” A könyv megjelenése óta viszont János már eljár előadásokra. Kulka János egykor színpadi hős volt. Most: eleven, törékeny és hiteles.
De ő már nem akar takargatni semmit.
„Nem akkor jutunk közel egymás szívéhez, ha takargatjuk magunkat” – zárta gondolatait Gyárfás Dorka. Talán ez a könyv is ezt tanítja. És talán erre emlékeztetett minket Csíkszeredában is. Végül felmerült a kérdés, mi a legfontosabb dolog. Kulka, aki szó szerint megélte a halált, és úgy emlékezik vissza rá, mint egy csodálatos élmény, mégis az életet tartja fontosnak.
Hatalmas könyvespolcot hozott az angyal, volt is nagy öröm, ujjongtak az írók, költők, kutatók, illusztrátorok és szerkesztők.
Nagy-nagy sötétségre emlékszem – ami reánk telepedett, mint valami átláthatatlan és áthatolhatatlan massza. És mégis hazataláltunk benne karácsonyeste.
Varázslatos mesék a gyerekeknek, megható szerelmi történetek és izgalmas krimik a felnőtteknek – az ünnepi időszakban számos tematikus olvasmány közül válogathatunk. Összeállításunkban a székelyföldi könyvtárak karácsonyi ajánlójából mazsolázunk.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Krasznahorkai mondatai özönlenek. Rád ragadnak. Mintha a lassú sötétség húzna magával, amelyben felvillan valami makacs fény. Ki a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja, az idei irodalmi Nobel-díjas?
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
szóljon hozzá!