
D. Balázs Ildikó, Gyárfás Dorka és Kulka János
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
A 10. Csíkszeredai Könyvvásáron bemutatott Kulka című könyv nem színészi dicsfényről, hanem emberi sebezhetőségről szól. Egy bizalmon alapuló portré, amelyben Kulka János megmutatja: az igazi dráma az élet, nem a szerep.
2025. május 10., 21:152025. május 10., 21:15
2025. november 12., 17:082025. november 12., 17:08
Kulka János nemcsak a színpadon találkozott drámai fordulatokkal. Az utóbbi években, a sztrókja után, még közelebb került a nyilvánossághoz – de nem szerepben, nem alakítva valakit, hanem önmagaként. A 10. Csíkszeredai Könyvvásáron Gyárfás Dorka könyvéről beszélgetett vele D. Balázs Ildikó. Nem szokványos színészkönyv ez, hanem egy emberi portré, amelynek tétje van: a bizalom, a sebezhetőség, az emlékezés tétje.
„Megnyugodtam” – mondja Kulka János, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, amikor arról kérdezik, milyen érzés újraélni az életét egy ilyen könyvben.
A könyv ötlete eredetileg Király Leventétől származik, aki noszogatta Kulkát, hogy válasszon egy újságírót. „Szerettem. Nem aludtam. Gondolkoztam, majd megvolt: Gyárfás Dorka. Ezt akarom.”
Az újságíró már korábban készített vele egy interjút a Playboy magazin számára – abból semmit nem húztak ki. Talán ekkor kezdődött a bizalom. „Ez egy jutalom egy újságírónak” – mondja. A könyvvel kapcsolatban is hangsúlyozza: nem magát akarta megmutatni, csak tükröt tartani, amelyben az olvasó jobban láthatja Kulkát.
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
Az emlékezés nem lineáris. A könyv a sztrókkal kezdődik, és a gyerekkorral ér véget – mintha a legmélyebb sebeink felől lehetne csak igazán megérteni egy életet. Kulka János első kilenc hónapját csecsemőotthonban töltötte, mert édesanyja TBC-je miatt nem szoptathatta. Az intézmény szabályai szigorúak voltak, percre pontosan naplózták a babák mozdulatait, ezzel együtt az érzelmeket is korlátozták. „Dicsekedtek vele, hogy milyen nagy csend van” – meséli Gyárfás Dorka. „De ma már tudjuk: az a csend nem a békét jelenteti, hanem a reménytelenséget. Ott a csecsemő megtanulta, hogy hiába sír.” Kulka is így emlékszik:
Foszlányok maradtak meg, és az, hogy később megtudta, nevét feljegyezték az óvónők, az aktáit megnézhette.
A múlt árnyai a családban is visszaköszöntek. Kulka kamaszkorában tudta meg, hogy van egy húga, akiről addig nem tudott, hiszen ő is csecsemőotthonban töltötte élete első két évét. Anyja szégyellte magát, ez egy éket ütött a kapcsolatukba, de mint Kulka fogalmazott, ő később „jó barátnője lett”. Az apját nagyon szerette, mégis csak egy zsinagógalátogatás után hallotta tőle először, hogy a szüleit megölték. „Nem beszélt a tragédiájukról – mint sok holokauszttúlélő” – mondta Gyárfás Dorka.
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
És mi döbbentette meg leginkább a szerzőt? A bizalom. „Ilyen mély bizalmat korábban nem kaptam. János megérezte, hogy bízhat bennem. Nem legendát akartunk építeni, hanem az emberhez akartunk közelebb ülni.”
Kulka ma is esendő emberként beszél magáról. „Kilenc éve volt a sztrók. Bezárkóztam, nem tudom miért. Jól beszélek, ugye?” – kérdezi mosolyogva. „Bicegek, mindegy. A színpadon egy táltos vagyok.” A színház már nem a szíve csücske, úgy fogalmazott, hogy a Nemzeti megváltozott, unalmas lett számára. De festeni újra elkezdett, bal kézzel.
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
Gyárfás Dorka szerint a színház is válságban van. „Ritka, hogy valami szívhez szóljon a budapesti színpadokon.” A könyv megjelenése óta viszont János már eljár előadásokra. Kulka János egykor színpadi hős volt. Most: eleven, törékeny és hiteles.
De ő már nem akar takargatni semmit.
„Nem akkor jutunk közel egymás szívéhez, ha takargatjuk magunkat” – zárta gondolatait Gyárfás Dorka. Talán ez a könyv is ezt tanítja. És talán erre emlékeztetett minket Csíkszeredában is. Végül felmerült a kérdés, mi a legfontosabb dolog. Kulka, aki szó szerint megélte a halált, és úgy emlékezik vissza rá, mint egy csodálatos élmény, mégis az életet tartja fontosnak.
Kedves csoporttagok! Érdeklődni szeretnék, hogy hol lehet kapni savanyú káposztát? – ezt az ártatlannak tűnő kérdést tette fel a Név nélküli tag „nevű” egyén az egyik közösségi oldal valamely csoportjában.
Tíz évvel Kertész Imre halála után a Sorstalanság nem csupán emlékként áll előttünk. Nem veszít erejéből. Újraolvasva kevésbé történet, inkább gondolkodási forma, amely az elbeszélés és megértés határait vizsgálja.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
Valamikor régen abban a megingathatatlan hitben hallgattuk a felnőttek történeteit, hogy mi mindig mesehallgatók maradunk.
Mit jelent ma a haza, az anyanyelv vagy a teremtés rendje? Egy könyvbemutatóhoz kapcsolódó beszélgetésen nemcsak fogalmakat értelmeztek újra, hanem azt is, hogyan lehet túlélni – szellemileg és emberileg – a 21. század zajában.
Száz évvel ezelőtt indultak el a székely írók Benedek Elek és Tamási Áron vezetésével, hogy derűt vigyenek és a székely irodalom sajátosságait megmutassák nemzettársaiknak. Ma egy másik csoport teszi ugyanezt – remélhetőleg, több szerencsével.
Több tízezer résztvevő, számos ország és rengeteg hangosan kimondott vers: idén Lackfi János művei köré szerveződik a Nemzetközi Felolvasómaraton, amely ismét bebizonyítja, hogy az irodalom közösségi élmény és élő párbeszéd.
Két történelmi kataklizma, egy eltűnt világ és egy mitikus hely emlékezete: Csíkszeredában mutatták be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, ahol a beszélgetés az irodalom, az emlékezet és az identitás kérdéseit is felnyitotta.
Hogyan lesz egy kapuból szimbólum, egy kalácsból identitásjel, egy múzeumi tárgyból közösségi emlékezet? Pozsony Ferenc új kötete a székely kultúra reprezentációjának történetét és jelenkori jelentését tárja fel.
Földrengés, háború, eltűnések – sorsok a történelem romjai között. Március 5-én az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezésében Csíkszeredában mutatják be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, a szerzővel Borsodi L. László beszélget.
szóljon hozzá!