
D. Balázs Ildikó, Gyárfás Dorka és Kulka János
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
A 10. Csíkszeredai Könyvvásáron bemutatott Kulka című könyv nem színészi dicsfényről, hanem emberi sebezhetőségről szól. Egy bizalmon alapuló portré, amelyben Kulka János megmutatja: az igazi dráma az élet, nem a szerep.
2025. május 10., 21:152025. május 10., 21:15
2025. november 12., 17:082025. november 12., 17:08
Kulka János nemcsak a színpadon találkozott drámai fordulatokkal. Az utóbbi években, a sztrókja után, még közelebb került a nyilvánossághoz – de nem szerepben, nem alakítva valakit, hanem önmagaként. A 10. Csíkszeredai Könyvvásáron Gyárfás Dorka könyvéről beszélgetett vele D. Balázs Ildikó. Nem szokványos színészkönyv ez, hanem egy emberi portré, amelynek tétje van: a bizalom, a sebezhetőség, az emlékezés tétje.
„Megnyugodtam” – mondja Kulka János, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, amikor arról kérdezik, milyen érzés újraélni az életét egy ilyen könyvben.
A könyv ötlete eredetileg Király Leventétől származik, aki noszogatta Kulkát, hogy válasszon egy újságírót. „Szerettem. Nem aludtam. Gondolkoztam, majd megvolt: Gyárfás Dorka. Ezt akarom.”
Az újságíró már korábban készített vele egy interjút a Playboy magazin számára – abból semmit nem húztak ki. Talán ekkor kezdődött a bizalom. „Ez egy jutalom egy újságírónak” – mondja. A könyvvel kapcsolatban is hangsúlyozza: nem magát akarta megmutatni, csak tükröt tartani, amelyben az olvasó jobban láthatja Kulkát.
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
Az emlékezés nem lineáris. A könyv a sztrókkal kezdődik, és a gyerekkorral ér véget – mintha a legmélyebb sebeink felől lehetne csak igazán megérteni egy életet. Kulka János első kilenc hónapját csecsemőotthonban töltötte, mert édesanyja TBC-je miatt nem szoptathatta. Az intézmény szabályai szigorúak voltak, percre pontosan naplózták a babák mozdulatait, ezzel együtt az érzelmeket is korlátozták. „Dicsekedtek vele, hogy milyen nagy csend van” – meséli Gyárfás Dorka. „De ma már tudjuk: az a csend nem a békét jelenteti, hanem a reménytelenséget. Ott a csecsemő megtanulta, hogy hiába sír.” Kulka is így emlékszik:
Foszlányok maradtak meg, és az, hogy később megtudta, nevét feljegyezték az óvónők, az aktáit megnézhette.
A múlt árnyai a családban is visszaköszöntek. Kulka kamaszkorában tudta meg, hogy van egy húga, akiről addig nem tudott, hiszen ő is csecsemőotthonban töltötte élete első két évét. Anyja szégyellte magát, ez egy éket ütött a kapcsolatukba, de mint Kulka fogalmazott, ő később „jó barátnője lett”. Az apját nagyon szerette, mégis csak egy zsinagógalátogatás után hallotta tőle először, hogy a szüleit megölték. „Nem beszélt a tragédiájukról – mint sok holokauszttúlélő” – mondta Gyárfás Dorka.
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
És mi döbbentette meg leginkább a szerzőt? A bizalom. „Ilyen mély bizalmat korábban nem kaptam. János megérezte, hogy bízhat bennem. Nem legendát akartunk építeni, hanem az emberhez akartunk közelebb ülni.”
Kulka ma is esendő emberként beszél magáról. „Kilenc éve volt a sztrók. Bezárkóztam, nem tudom miért. Jól beszélek, ugye?” – kérdezi mosolyogva. „Bicegek, mindegy. A színpadon egy táltos vagyok.” A színház már nem a szíve csücske, úgy fogalmazott, hogy a Nemzeti megváltozott, unalmas lett számára. De festeni újra elkezdett, bal kézzel.
Fotó: Forrás: Csíkszeredai Könyvvásár
Gyárfás Dorka szerint a színház is válságban van. „Ritka, hogy valami szívhez szóljon a budapesti színpadokon.” A könyv megjelenése óta viszont János már eljár előadásokra. Kulka János egykor színpadi hős volt. Most: eleven, törékeny és hiteles.
De ő már nem akar takargatni semmit.
„Nem akkor jutunk közel egymás szívéhez, ha takargatjuk magunkat” – zárta gondolatait Gyárfás Dorka. Talán ez a könyv is ezt tanítja. És talán erre emlékeztetett minket Csíkszeredában is. Végül felmerült a kérdés, mi a legfontosabb dolog. Kulka, aki szó szerint megélte a halált, és úgy emlékezik vissza rá, mint egy csodálatos élmény, mégis az életet tartja fontosnak.
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Sűrű, többrétegű irodalmi térként tárul elénk a Csíkszeredai Könyvvásár programja, ahol a magyarországi és az erdélyi alkotók folyamatos dialógusban jelennek meg, egymásba kapcsolódó eseményeken. Május 7–10. között érdemes ellátogatni a rendezvényre.
Nem tudom, hogy csinálta. És ahogy telik az idő, és mindinkább bonyolódik az életünk, egyre kevésbé értem.
Több mint 50 kiadó, 120 meghívott és négy helyszín várja az érdeklődőket május 7–10. között a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, amely ezúttal is a könyv és a találkozások ünnepe lesz az Erőss Zsolt Arénában.
Baka István versei képpé váltak Csíkszeredában: a diákok alkotásai személyes és közös olvasatokként mutatják meg, hogyan él tovább a költészet egy új generáció látásmódjában.
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
Háború és béke feszültségét idézték meg a versek április 11-én a Csíki Játékszín előtti téren, ahol immár 14. alkalommal szólalt meg a Tizenegy ünnepi műsor.
Szilágyi Enikő előadóestje nemcsak emlékezés, hanem morális tükör: múlt és jelen, hit és identitás találkozik egy személyes, mégis közösségi vallomásban, amely kérdez, szembesít és megtisztít.
szóljon hozzá!