
Vargányás kosarak
Fotó: Dakó Viola
Január elsején a tél végre megmutatta az igazi arcát, és hó borítja a vidéket. A tavalyi évünket sok szempontból a bőség jellemezte ehető vadnövények és gombák szempontjából. Voltak csapadékban gazdag időszakok nyáron és ősszel is, finomságokkal teltek kosaraink. Az új év kezdetén érdemes megállni egy pillanatra, visszatekinteni a természet adta ajándékokra, és néhány újévi fogadalmat tenni, amelyek a figyelemre, a tiszteletre és a természet szeretetére szólítanak.
2026. január 01., 14:462026. január 01., 14:46
A tavalyi év legmeghatározóbb időszaka számomra augusztusban volt, az erdők eddig nem ismert arcukat mutatták meg számomra. Három egész héten keresztül megállás nélkül termett sokféle vargánya, tinóru, galambgomba és rókagomba faj. Nálam a legbőségesebb felhozatal vargányákból és tinórufélékből volt, de az ízletes galambgombáktól sem lehetett lépni az erdőkben. Több helyen is árvíz és árvízveszély volt az ezt megelőző időszakban, de a gombák számára a bőséges éjszakai csapadék üdvözítő volt. A talaj alaposan átázott, ideális feltételeket teremtve, és közel három hétig élvezhettük ennek az eredményét. Ritkábban látott fajok is előbújtak és jól teremtek, királytinóru és sárga érdestinóru is került a kosárba.
Királytinóru (Butyriboletus regius)
Fotó: Dakó Viola
A vargányák mennyisége szokatlan, de varázslatos volt. Az egyik legnagyobb találatom egy öreg tölgy körül volt, ahol eddig még egyik évben sem találtam vargányát csapadékos időszakokban sem. 32 darab termőtestet számoltam meg egy boszorkánykörből gyűjtve, meg is telt vele a nagyobbik kosaram. Nagyon sok olyan találatom volt, számomra jól ismert terepen, ahol eddig még sosem találtam vargányákat. Nagyon különös hetek voltak ezek, napi 3–4 óra alvással, megállás nélkül vadásztam a vargányákra és a különlegesebb, ritkább találatokra.
Sosem voltam még ennyire fáradt és ennyire boldog életemben, nem tudtam betelni a látvánnyal és a mennyiséggel. Sikerült ebben az időszakban szervezni két gyakorlati oktatást is, így másokkal is megoszthattam ennek az örömét. Az idei évben is hasonló izgalmas kalandokat remélek, már áprilisban a májusi pereszke és a kucsmagomba fajok megjelenésével.
Egy májusi pereszkén pihenő nőstény szarvasbogár csalt mosolyt az arcomra
Fotó: Dakó Viola
Az újévi fogadalmak világa számomra elég idegen, nagy lendülettel indulnak neki az emberek, és általában ez sajnos ki is fullad. De ha tehetném, akkor olyan újévi fogadalomtételre biztatnálak benneteket, ami a természethez köt, türelmet és megfigyelést tanít. Az ehető vadnövények és gombák megismerése egy hosszadalmas folyamat, évekbe és sok-sok természetben eltöltött időbe telik. Érdemes tapasztalt szakembertől, de legalább hozzáértőtől tanulni.
Egyszerre ne akarjunk túl sok fajt megtanulni, az nagyon megnehezíti a dolgunkat. Rendesen megtanulni egy adott növényt vagy gombát csak akkor tudunk, ha egész évben megfigyeljük. Egy kicsit másképp néz ki mindig, a vad murok levele tavasszal másképp fest, ha összehasonlítjuk a nyáron virágzó példányaival. Ezért az adott évszaknak megfelelő arcával érdemes elkezdeni az ismerkedést, majd megismerkedni a többivel is. Minden fajnál meg kell tanulni, hogy mikkel lehet összetéveszteni. A hasonló ehető fajokat is érdemes megtanulni, mert kell látni az apró részleteket is a pontos határozáshoz.
A vadmurok esetében például a halálosan mérgező foltos bürök ismerete nagyon fontos, emiatt a vad murok nem is számít kezdő növénynek felismerés szempontjából. Teljesen kezdőként olyanokkal érdemes elkezdeni a tanulást, melyekre nem hasonlít halálosan, de enyhén mérgező faj sem. Például a közönséges borsfű egy biztonságosan határozható faj, a székelyek vad bazsalikomnak hívják. Aromás gyógy- és fűszernövényünk, nagyon gyakori legelőkön, kaszálókon és gyümölcsösökben is. Minden évben kiválaszthatunk 4–5 fajt, legyen ez gomba vagy növény, amelynek a megismerésére időt fogunk szánni. Ha ezt újévi fogadalomként tesszük, akkor a téli és kora tavaszi időszakban lesz időnk elméleti tudást szerezni velük kapcsolatban, majd ahogy melegszik az idő, ezt gyakorlati tudással és tapasztalattal kiegészítjük. Érdemes olyan fajokat választani, amelyekhez van valamiféle kötődésünk. Lehet ez gyerekkori, de elég annyi is, ha nagyon szeretjük az ízét vagy az illatát. A vadon kosara cikkei is az elméleti tudást szeretnék bővíteni, de mindig olyan szándékkal írom ezeket, hogy olyan gyakorlati tudást is belecsempésszek, amelyet könyvekből nem lehet megtanulni. Javaslom, hogy böngésszétek az eddig megjelent cikkeket. A tavaszi zsongás érkezéséig barátkozhattok a már bemutatott fajokkal, így terepen is könnyebben fog menni a felismerésük.
Micéliumhálózat faág felszínén
Fotó: Dakó Viola
A 2025-ös év egyik legértékesebb kutatása a micélium titokzatos világával kapcsolatban történt. A tudósok most először készítettek globális térképet nagy felbontásban a talajban élő micéliumhálózatról. Több mint 25 000 talajmintát gyűjtöttek be a világ különböző pontjairól, a fajgazdagság vizsgálata volt az egyik fontos szempont.
Kétféle kategória van, ebből az egyik az arbuszkuláris mikorrhiza (AM) kapcsolat, amely során a mikorrhizák behatolnak a növény gyökérsejtjeibe. Ott speciális arbuszkulumokat alakítanak ki, ezek kis gubacsoknak néznek ki. A másik típusú az ektomikorrhizás (EcM) kapcsolat, amely során a gomba a gyökérzet felszínét burkolja be. Nem hatol a sejt belsejébe, így ez egy felszíni kapcsolat. Az AM kapcsolatok a trópusi, egyenlítői zónákat kedvelik. Például Dél-Amerika, Közép-Afrika esőerdői számítanak AM hotspotnak. Ezzel szemben EcM kapcsolatok a magasabb, északi és mérsékelt égövi zónákban gyakoribbak. Észak-Amerika és Észak-Európa hegyvidéki területei számítanak EcM hotspotoknak, mivel a hűvösebb klímát kedvelik.
Remélhetőleg ennek a kutatásnak és majd a jövőbeli kutatásoknak lesz motiváló ereje a védelem szempontjából, és születik törvényes keret is rá. A világot átszövő micéliumhálózat élteti az erdőinket, ezáltal bennünket is. Összekötő szerepe van, tápanyagokat és információkat is továbbít a hálózaton keresztül. Az erdők egészsége és ellenállóképessége nagyban függ a micéliumhálózattól, ezért védelmük esszenciális.
Teljenek idén is a kosaraink
Fotó: Dakó Viola
Köszönöm szépen, hogy egész évben olvastátok az ehető vadnövényekről és gombákról szóló írásaimat, nagyon boldoggá tesz, hogy megoszthatom ezt veletek. Az új évben is folytatjuk, izgalmas kertészeti témákkal és természeti jelenségek bemutatásával a tavasz megérkezéséig. Majd újra elmerülünk a gombák és növények világában.
Természetjárásban gazdag új évet kívánok nektek! Tanuljunk sokat a természetről, és igyekezzünk ezt minél jobban beépíteni a hétköznapi életünkbe is. Kívánom, hogy minden szabadban töltött napban találjatok egy kis csodát, amely mosolyt csal az arcotokra.

A téli időszak lelassuló tétlensége sokunk számára kellemetlen, és nehezen tudunk alábbhagyni az év közbeni megszokott tempóból. A természet télen sem alszik, csak lelassul és regenerálódik. Érdemes a természet példája mentén nekünk is tanulni ebből.

A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.

A téli madáretetés nemcsak közvetlen táplálék kihelyezésével történhet. Többféle módon is kedveskedhetünk a madaraknak a kihívásokkal teli keményebb téli időszakban, ezeket az alternatív lehetőségeket fogjuk bemutatni.

A legtöbb ember nehezen hiszi el, hogy télen is szoktunk gombászni, és ízletes gombákat begyűjteni. Igaz, hogy szűkösebb a felhozatal, de akad még néhány gombafaj, amely kimondottan ilyenkor örvendezteti meg a gombászokat.

A tinóruk világa sokszor feledésbe merül, hiszen a legtöbb gombász szemében csak a vargányák számítanak értékes zsákmánynak. A vargányák is a tinóruk közé tartoznak, de vannak olyan tinóru gombáink is, amelyek nem vargányák.

Gombászás és kirándulás közben gyakran lehet látni szokatlan megjelenésű gombákat. A feketés szín nem túl csalogató, de értékes fűszergombát rejthet. Tanuljuk meg felismerni a sötét trombitagombát, nagy veszteség elsétálni mellette az erdőben.

Megjelentek vidékünkön az ízletes erdei gombák, kosarunkba kerülhet halvány rókagomba és nyári vargánya is.

Megismerkedünk a cseresznyevirág-ízű réti legyezőfűvel, amely természetes módon tartalmaz szalicilátokat, az aszpirin hatóanyagának növényi megfelelőjét. A tejoltó galaj élénksárga virágai is csalogatnak, de csak mértékkel fogyasszuk.
A leghétköznapibb, legmegszokottabb, ugyanakkor a legcsodálatosabb gyümölcs tájainkon is az alma, amelynek kultúrtörténete, gyógyhatása és gasztronómiai felhasználása is sokrétű.
A karácsonyi bőséges menük után jól esik egy kis húsmentes frissesség. Ez a napi étrend könnyed, mégis tápláló fogásokkal segít tehermentesíteni a szervezetet, miközben ízekben és tápanyagokban továbbra sem kell hiányt szenvednünk.
Ha szeretjük a savanyú káposztából készült fogásokat, ez is nagy kedvencünk lesz. Köretként és egytálételként is kiváló.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz az 1840 óta működő létesítménybe.
Az alábbi elkészítési mód szerint a szűzpecsenye kívül finoman pirult, belül pedig szaftos és omlós lesz.
A téli időszak lelassuló tétlensége sokunk számára kellemetlen, és nehezen tudunk alábbhagyni az év közbeni megszokott tempóból. A természet télen sem alszik, csak lelassul és regenerálódik. Érdemes a természet példája mentén nekünk is tanulni ebből.
A krumplipüré az a köret, amit sokféleképpen el lehet készíteni. Vannak, akik csak egyszerűen, villával összetörik a főtt krumplit, ízesítik sóval, borssal és tejföllel gazdagítják. Hogy valóban tökéletes legyen, eláruljuk a titkait.
Elmaradhatatlan összetevője a téli hónapok gasztronómiájának a savanyú káposzta. Ám a hagyományos erdélyi finomságok nem merítik ki a lehetőségek változatos, gazdag tárházat hiszen a savanyú káposztát számos nép ismeri és készíti évszázadok óta.
Omlós tészta, jellegzetes márványos felület és bőséges, ízes töltelék – a karácsonyi asztal egyik legfinomabb süteménye a bejgli. De hogy hogyan lesz tökéletes? Borbil Anna Éva pék-cukrász avat be a folyamatba.
Pörgünk, futunk, vásárolunk, takarítunk, sütünk-főzünk, túlélünk, majd holtfáradtan beesünk az ünnepre. Fényezzük a felszínt, miközben nincs időnk a lényegre. Pedig ez utóbbi mindig fontosabb – kellene legyen.
szóljon hozzá!