A kékülő tinóruk nyomában

A barna tinórut (Imleria badia) gyakran hisszük vargányának távolabbról, de közelről megfigyelve látszanak a különbségek. A barna tinóru általában kisebb termetű gomba, de olykor vargánya méreteket is ölt. Leginkább a fenyveseket kedveli, de néha előfordul savanyú talajú lombhullató erdőkben is. Ha barna tinórut szeretnék gyűjteni, akkor mindig lucfenyvesben kutatok utána.

Az idős barna tinóru szivacsát is érdemes eltávolítani, mert nyálkásít, akárcsak a vargányák esetében. A fiatalon maradhat, nem problémás. Aszalva felerősödik az íze, és az állaga is javul. Ha sokat találnánk, akkor mindenképp érdemes így tartósítani. A tönk is fogyasztható és értékes, azzal együtt gyűjtsük be.

Összetéveszthető az ehető vargányafajokon kívül a nem ehető epeízű tinóruval, melynek keserű íze van és szivacsos termőrésze piszkosrózsaszín árnyalatú és vastag. Tönkje hálózatos, és kalapja mogyoróbarna színű. Hasonlít még kissé az ehető gesztenyebarna üregestinóruhoz, melynek tönkje belső része emeletesen üreges, és az alacsonyabb régiókat kedveli (700 m alatt). A szintén ehető hamvas tinóru is hasonló faj.

A hamvas tinóru (Xerocomellus pruinatus) a nemezestinóruk között az egyik legértékesebb. Nem vagyok oda étkezési szempontból ezért a nemzetségért, de a hamvas tinóru igazi csemegének számít fiatalon. A rokonfajai nagyon töppedő húsúak, puhulnak és gyorsan nyüvesednek. Kalapja hamvas, bársonyos és nem repedezik fel, ahogy a rokonfajai. Színe feketésbarna, gyakran bíboros árnyalatokkal. A szivacsos termőrésze sárga, később kicsit sárgászöldes lesz idősödve. Nyomásra enyhén kékül, akárcsak a húsa. Lassan kékül, főleg a tönk alsó részében (15–20 perc alatt).

A tönk színe fiatalon általában teljesen sárga, majd később barnáspirosra színeződik helyenként. A kalap a rágásnyomokban is bíboros árnyalatú, a kalap pereménél körben is gyakorta bíboros. Illata kellemes gyümölcsös, jól felismerhető. A savanyú talajú erdőket kedveli, de lombhullatóban és fenyvesben is előfordulhat.

Bükkök és lucfenyők alatt szoktam találni általában, és néhány darab bujkálni szokott még a közelben, így óvatosan járjuk körbe a fát. Ősszel, ahol látunk lila pereszkét vagy szürke tölcsérgombát, ott érdemes figyelni a hamvas tinórukat is. Felhasználása megegyezik a barna tinóruéval, annyi különbséggel, hogy kissé aromásabb gomba, de nem erőteljes. Vegyes tinórukeveréket szoktam készíteni az aszalványokból, főleg, ha csak kevés van több fajból. Aszalványa kissé sárgul, de nem csúnyán.

Vannak gombák, amelyeket a vastag és bomló avarban találhatunk meg, például a lila pereszke (Collybia nuda) és a szürke tölcsérgomba (Clitocybe nebularis). Ezek a tinóruk ezzel ellentétben a fákhoz kötődnek, és a fapartnereket kell figyelni a sikeres felderítéséhez, szimbiózisban élnek egymással.

Mindkét bemutatott tinóru faj összetéveszthető a mérgező farkastinóruval (Caloboletus calopus). Fontos különbség, hogy a kalapja világosbarna, zsemleszínű. A tönk lefelé vörösödik, és szintén vörös, aprószemű hálózat borítja. A vörös szín jelenléte hasonlóság, és mivel a tinóruk habitusban hasonlítanak egymásra, ezért figyelmesen gyűjtsünk. A hálózatos minta is segítség a megkülönböztetésben, a sikeres gombászathoz nagyon kicsi részletekre kell figyelni. Mindent nem kell észben tartani, használjunk terepen gombahatározókönyvet, idővel és sok használattal ránk ragad, és megjegyezzük a fontos információkat.

A vidékünkre érkezett hirtelen felmelegedés a gombáknak nem kimondottan kedvezett, sok termőtest összeszáradt, és az ideálisnál sokkal melegebb volt. Várjuk a lehűlés által visszatérő őszi gombafajokat, a kicsivel hűvösebb időt jobban fogják kedvelni, és remélhetőleg kosaraink telni is fognak ízletes gombákkal.

korábban írtuk

Van élet a sárga rókagombán túl is

Az ősz még bőven tartogat meglepetéseket: az őszies és enyhén télies időjárást is kedvelő gombák között két igazán izgalmas rókagombafaj is előfordul vidékünkön. Ismerkedjünk meg az aromás ízű tölcséres rókagombával és a szagos rókagombával is.

korábban írtuk

Igazi ínyencségnek számít: a trombitagomba

Gombászás és kirándulás közben gyakran lehet látni szokatlan megjelenésű gombákat. A feketés szín nem túl csalogató, de értékes fűszergombát rejthet. Tanuljuk meg felismerni a sötét trombitagombát, nagy veszteség elsétálni mellette az erdőben.

korábban írtuk

Barangolás a pereszkék között

Az őszi időszak legszebb és legillatosabb gombái a pereszkék. Pereszkét valójában nem nehéz találni, és a mezőn is lehet szerencsénk, nem kötelező erdőbe menni értük. Egy könnyed séta során is gyűjthetünk a vacsorához ízletes alapanyagot.

korábban írtuk

A tuskógombák izgalmas világa

Tudtad, hogy a világ legnagyobb élőlénye egy tuskógombatelep? A kora is megdöbbentő, emberi ésszel szinte felfoghatatlan. A tuskógombák feltételesen ehetők, ugyanakkor ízletesek. Izgalmas, kettős világukba nyerhetsz betekintést, ha tovább olvasol.