
Márványos pereszkék
Fotó: Dakó Viola
Az őszi időszak legszebb és legillatosabb gombái a pereszkék. Pereszkét valójában nem nehéz találni, és a mezőn is lehet szerencsénk, nem kötelező erdőbe menni értük. Egy könnyed séta során is gyűjthetünk a vacsorához ízletes alapanyagot, ismerkedjünk meg a pereszkékkel.
2025. október 16., 08:512025. október 16., 08:51
2025. október 16., 22:302025. október 16., 22:30
A lila pereszke (Collybia nuda) gyönyörű lila színével sokunk kedvence, és emiatt könnyen is észrevehető. Lombhullatóban és fenyvesben egyaránt találkozhatunk vele, az elhalt szervesanyagot bontja. Megjelenése általában tömeges, többedmagával növekszik boszorkánykörben. A gomba színe lila, a kalap, a lemezek, a tönk és a gomba húsa is. A kalap idősödve ibolyás-barnás árnyalatú lehet, fiatalon mindig begöngyölt szélű, később kiterülő. Húsa vastag, nem törékeny gombának számít. Ez fontos határozóbélyege, a tönkje is vaskos, bunkó formájú és hamvas felületű.
Lila pereszke
Fotó: Dakó Viola
A lemezek fiatalon lilák, de idősödve kissé barnulhatnak. Illata nagyon kellemes, ibolyára emlékeztető, finom virágos. Íze aromás, emiatt megosztó gombának számít. Nem mindenki kedveli az erősebb ízű gombákat, de akik szeretik, azok pont emiatt vannak oda érte. Általános szabály, hogy ha az illata nem tetszik, taszítónak érezzük, vagy kellemetlennek, akkor valószínűleg az íze sem fog tetszeni. Elsőre mindig kis mennyiséget kóstoljunk, és sose este. A gombák nem könnyen emészthetőek, és érdemes inkább napközben fogyasztani őket, főleg, ha a gyomrunk nincs hozzászokva a rendszeres fogyasztáshoz.
Pókhálósgomba pókhálója
Fotó: Dakó Viola
A lila pereszke gyakori gombának számít, ha egyet találtunk, akkor érdemes alaposan körbejárni az adott területet. Tömeges megjelenésére az őszi időszakban számíthatunk, az enyhébb éjszakai fagyokat is jól tűri, így sokáig kerülhet kosarunkba élelemként. A vastag avarréteget nagyon szereti, és az erdőben meghagyott csapok (gallyak, ágak) kupacai alatt és mellett is gyakori.
Nagyon hasonlít több lila színű pókhálósgombára (Cortinarius spp.) is. A pókhálósgombákat általánosan érdemes kerülni, van közöttük néhány ehető faj, de nehéz őket biztonságosan határozni, és jobb, ha az élőhelyükön hagyjuk őket. A pókhálósságot kell nézni a tönk és a kalap széle között, nem mindig látszik egyértelműen, mert múlékony. Ha a tönk vagy a lemezek körül barnás, letörölhető pókhálót látunk, akkor nem lila pereszkét találtunk.
Felül ehető lila pereszke, alul pókhálósgomba (nem javasolt enni)
Fotó: Dakó Viola
Legyünk nagyon figyelmesek, és az illatra is figyeljünk. Vékony húsú és törékeny lila színű kígyógombákkal (Mycena spp.) is téveszthető lehet, de illatuk kellemetlen, olykor retekre vagy dohos földre emlékeztető. Hasonlít szintén ehető rokonfajaira, a fakóbb színű szürkéslila pereszkére (Collybia sordida). Nem kimondottan erdőben előforduló faj, inkább a parkokat, kerteket, legelőket és cserjés részeket kedveli. Az illata nem annyira finom, inkább földes és olykor dohos is lehet. Tavasszal is találhatunk termőtesteiből, én áprilisban mindig találok kökényes és galagonyás cserjésben. Íze kevésbé kedvelt a lila pereszkéhez képest, de más gombákkal vegyesen nem rossz. A szintén ehető világosabb színű, halványlila pereszke (Lepista glaucocana) is hasonló, de lisztszagú. A kisebb termetű, ehető lila pénzecskegomba (Laccaria amethystina) is hasonló, de picike és törékeny egy lila pereszkéhez képest.
Lilatönkű pereszke
Fotó: Dakó Viola
A lilatönkű pereszke (Collybia personata) legelőkön és mezőkön előforduló ehető gombánk. Kedveli a meszes talajú füves részeket, szintén boszorkánykörben terem többedmagával. A legeltetett részeken érdemes keresni, ahol a tehenek vagy a juhok járnak, ott szervesanyagban gazdagabb a talaj, és ezt kimondottan kedveli a lilatönkű pereszke. A kalapja színe világosbarna, a tönkje pedig lila, és szintén bunkós. Vastag húsú gomba, illata kellemes, gyümölcsös.
Lilatönkű pereszkék
Fotó: Dakó Viola
Nem téveszthető össze más gombafajjal, nagyon karakteres. Jó méretesre is megnőhet, az idősebb példányokat érdemes a mezőn hagyni. Íze karakteres, de jó ízű gombának számít. Nálam minden ősszel, már hagyományszerűen, lepirítva melegszendvicsbe kerül sok tyúkhúr hajtással párosítva.
Márványosság a márványos pereszkén
Fotó: Dakó Viola
A márványos pereszke (Lepista panaeolus) szürkésbarna kalapszínű, és márványos foltok díszítik. A márványosság nem mindig látszik, ezért ez nem állandó határozóbélyeg. A fiatalabb termőtesteken jobban szokott látszani. Rétek és legelők gyakori gombája, kedveli a nitrogénben gazdag részeket. Ahol csalánt látunk, az jelzésként szolgálhat, és ott érdemes is keresni. Szintén legeltetett részeken érdemes keresni, és alaposan körbejárni a területet, ha találtunk.
A lemezek fiatalon krémszínűek és világosabbak, később rózsásbarnásak lesznek. A tönkje hengeres és szálas felületű, illata kissé lisztes és gyümölcsös, fiatalon kevésbé erős. Az idősebb példányoknak intenzívebb az illata, és ez néhány ember számára kellemetlen is lehet. Ha nem tetszik az illata, akkor ne kóstoljuk, vagy csak kis mennyiségben, figyelve a testünk jelzéseire. Aki általában szereti a többi pereszkefajt, annak ez is fog ízleni. Én szeretem a húsos állaga miatt, és kimondottan vadászok a kicsi példányokra, és egyben készítem el őket, felvágás nélkül.
Felül a mérgező mezei tölcsérgomba, alul az ehető márványos pereszke
Fotó: Dakó Viola
Összetéveszthető a mérgező mezei tölcsérgombával (Clitocybe rivulosa), melynek méreganyaga a muszkarin, akárcsak a légyölő galócának. Eléggé hasonlítanak egymásra, egyszerre és egy helyen nőnek. A mezei tölcsérgomba vékony húsú gomba, és a kalapjának színe fehéres-szürke, és selymesen fénylik. Illata szintén lisztes, de kevésbé gyümölcsös. A márványos foltokat emiatt is fontos keresni határozáshoz. A méretük lehet egyező, de általában kisebb méretű gomba. A képeken meg lehet nézni egymás mellett őket, csak akkor gyűjtsük a márványos pereszkét, ha magabiztosan el tudjuk különíteni a mérgező fajoktól.
Egyszerre ne fogyasszunk nagyon sokat belőlük, és figyeljünk, hogy ne legyen nyers, vagy alulfőzött állapotú. Előfordul egyéni érzékenység, ez emésztési panaszokkal jár együtt (hasfájás, puffadás, hányinger). Ha először esszük, akkor legyünk mértékletesek.
Az erdélyi régióban gyakorta készül belőlük savanyúság, kötelezően előre sós lében megfőzött állapotban (6–7 perc). Az állaguk ideális, és kellemes aromáik jól érvényesülnek savanyúságként. Tejsavasan is lehet fermentálni 3%-os sózással, szintén hőkezelve. A kicsi, begöngyöltszélűek a legjobbak ilyen jellegű tartósításhoz. Levesek kiváló alapanyaga, egyszerűbb levesekből is fejedelmi étel készülhet, ha pereszkét adunk hozzá. Szeleteljük vékonyabbra, és a főzési idő felénél adjuk hozzá a gombákat. A lilás színe nem igazán marad meg elkészítés után, a savanyúság őrzi meg a leginkább, de sokat fakul. Finom párolva, lepirítva és kirántva is lehet fogyasztani. A kissé roppanós állaga megmarad, ezzel érdemes számolni. Pörköltbe és gombapaprikásba is kerülhet, én vegyesen szeretem más gombákkal.
Ételek ízesítéséhez tudjuk majd felhasználni, amit frissen lehet készíteni belőle, ahhoz szárítva is adható. Fagyasztani is érdemes, én felszeletelve szoktam előre hőkezelt állapotban. Így kevesebb helyet is foglal, és gombaszegény időszakokban jó kiegészítés lehet.
Csoportos márványos pereszke
Fotó: Dakó Viola
A bőséges felhozatal a gombákból ne tévesszen meg minket, és ne gyűjtsünk gyorsan és figyelmetlenül. Otthon, tisztítás előtt is érdemes még egyszer átválogatni, és kidobni azokat a példányokat, amelyekben bizonytalanok vagyunk. Kérjünk segítséget, amennyiben nem vagyunk teljesen biztosak a pontos határozásban. Gombásszunk sokat, és élvezzük ki a szép őszi időszak színeit és ízeit!

Tudtad, hogy a világ legnagyobb élőlénye egy tuskógombatelep? A kora is megdöbbentő, emberi ésszel szinte felfoghatatlan. A tuskógombák feltételesen ehetők, ugyanakkor ízletesek. Izgalmas, kettős világukba nyerhetsz betekintést, ha tovább olvasol.
A milánói sertésborda nemcsak egy fogás, hanem a kényeztető ízek fúziója: roppanós bunda, omlós hús és egy gazdag, olaszos ragu harmóniája. Laktató, stílusos és egyszerűen megunhatatlan klasszikus a tányérodon.
A magyar gasztronómia egyik leglaktatóbb levese, amely generációk óta meghatározó szereplője a családi asztaloknak – ez a csülkös bableves, amit ha friss kenyérrel vagy krumplis pogácsával eszünk, nem is kell utána második.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Vannak olyan ételek, amelyek gyerekkorunktól velünk vannak – a karfiolleves is ilyen, és ha nem emlékszel vagy nem találod a régi receptedet, mutatjuk, hogyan készítsd el.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
A májusi időszak sok ehető gombát tartogat számunkra, nemsokára megjelennek a sokak által kedvelt vadon termő csiperkék is. Addig is ismerkedjünk meg egy nagyon ízletes ehető taplófajjal, a pisztricgombával.
A fejes saláta tavasszal a piacok egyik legnépszerűbb zöldsége: nyersen, levesként vagy főzelékként is elkészíthető. Vitaminokban gazdag, könnyű és sokoldalú alapanyag, amely számos konyhában fontos szerepet kap.
szóljon hozzá!