
Zsögödi Nagy Imre: Önarckép almával, 1925 (olaj, vászon, 66,5 x 55 cm)
Fotó: Forrás: Csíki Székely Múzeum
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre egy olyan alkotását mutatjuk meg, amelyen az étel – jelen esetben egy alma – elsősorban kompozíciós, illetve fény-árnyék hatások festői megragadása szempontjából válik hangsúlyossá a képen.
2026. május 12., 16:502026. május 12., 16:50
Zsögödi Nagy Imre művészetében számtalan önarcképet találunk, az általa művelt minden technikával (szén, ceruza, rézkarc, fametszet, akvarell, olaj), és minden életszakaszából lehetne sorolni a példákat. Önarcképei rendszerint más-más attribútumokat is tartalmaznak az almától, az állatokon, a palettán, ecseten át a festővászonig vagy a szalmakalapig.
Az Önarckép almával című olajképe korai alkotás, Nagy Imre ún. nagybányai időszakából. 1925 nyarán Nagy Imre Felsőbányán festette ez a képet, melynek megformálása Patkó Károly szándékosan pózoló, mesterkélt képeivel, vagy Szőnyi István kompozíciós megoldásaival hozható összefüggésbe.
Anatómiai hűsége figyelemre méltó, a nyak túlságosan is megfeszített izmainak fénnyel való kiemelése, valamint az, ahogyan az almán és a kezeken megcsillanó fényfoltok visszatükrözik, tovább fokozva a plasztikusan megformált, szélsőségesen kitekeredett nyak színvilágát, kiegyensúlyozva a kompozíciót.
„Szemben állt a kép velem. Olyan érzés fogott el, mintha a kép megelevenednék, s a lenyúzott bőrömmel volna behúzva. Megborzadtam. Visszafordítottam a falfelé, s több napig nemcsak hogy hozzá nem nyúltam, de egyenesen kerültem. Amikor aztán kiállítottam, rögtön megvették s kétszer cserélt gazdát” – írja a művész a Följegyzések című önéletrajzi írásában a képről. Az Önarckép almával klasszikusan távolságtartó beállítása ellenére belső feszültségektől szétpattanó, egymással feleselő komplementereivel mesterien megformált, egyszerre dactól és határozott művészi öntudattól sugárzó erőteljes önvallomás.

Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.

Márton Árpád festőművész életművében a kenyér vezérmotívumként jelenik meg. Ezúttal a Csíki Székely Múzeumban őrzött egyik kenyeres képét választottuk gasztrosorozatunkhoz, amely reprezentatív példája annak, ahogy a kenyér megjelenik a művészetében.

Sorozatunkban – továbbra is a csendéleteknél maradva – ezúttal egy különös darabra esett a választásunk: T. Szűcs Ilona metaforikus festészete a szürrealizmus és a metafizikus eszköztárát alkalmazza.

Az ételábrázolások klasszikus műfaja a csendélet, amelyre szép példákat találunk Fülöp Antal Andor (1908 – 1979) kolozsvári festő művészetében. Üde, világos kompozícióin gyümölcsök, virágok, személyes tárgyak, munkaeszközök láthatók.

„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.

A januári fagyban, amikor mind jobban szomjazzuk a fényt és a meleget, egy olyan festményt mutatunk be, mely témáját, hangulatát tekintve ezt a fény fele törekvést, a fény hatására történő átalakulást jeleníti meg.

A népi életképek egyik monumentális alkotása Gyárfás Jenő (1857–1925) A tél örömei című, 1883-ban készült festménye, amely érzékletesen teremti meg a disznóvágás téli hangulatát. A gasztronómia témája az erdélyi képzőművészeti alkotásokban.
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
Ez a hűsítő kovászosuborka-leves a nyári napok legfrissítőbb meglepetése, amit mindössze pár perc alatt, főzés nélkül dobhatsz össze.
Negyedóra alatt elkészül, és alig néhány hozzávaló kell hozzá: ez a ropogós, krémes, édes finomság, a nutellás-pisztáciás rudacska.
Egyetlen falat ebből a meleg, spenótos-parmezános csodából, és garantáltan magad mögött hagyod a nap minden fáradtságát.
Ez a selymes brokkolikrémleves a tejszíntől és egy kevés vajtól lesz igazán lágy, miközben a szerecsendió és a fokhagyma tökéletesen kiemeli a zöldségek ízét.
Idézd fel a nagymama konyhájának hangulatát ezzel a pihe-puha, lédús eperszemekkel teli kevert tésztával, ami percek alatt elkészül, és még gyorsabban elfogy.
Kívül aranybarna és ropogós, belül pedig puha a klasszikus magyar házi konyha egyik legegyszerűbben elkészíthető fogása. A fokhagymás tejföllel kínált tócsni különösen népszerű, hiszen az ízek tökéletes harmóniát alkotnak.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
A milánói sertésborda nemcsak egy fogás, hanem a kényeztető ízek fúziója: roppanós bunda, omlós hús és egy gazdag, olaszos ragu harmóniája. Laktató, stílusos és egyszerűen megunhatatlan klasszikus a tányérodon.
A magyar gasztronómia egyik leglaktatóbb levese, amely generációk óta meghatározó szereplője a családi asztaloknak – ez a csülkös bableves, amit ha friss kenyérrel vagy krumplis pogácsával eszünk, nem is kell utána második.
szóljon hozzá!