Nem hétköznapi csendélet tojással

csendélet, tojás, képzőművészet, gasztronómia

Tóth Szűcs Ilona: Csendélet, 1977 (olaj, karton, 67x50,5)

Fotó: Forrás: Erdélyi Művészeti Központ

Sorozatunkban ezúttal egy különös darabra esett a választásunk, ahol már nem a látvány, a pillanatszerűség, a fényviszonyok festőisége vonzza figyelmünket, hanem a képen szereplő formák furcsasága, billegő nyugtalansága, a látszólag lazán egymás mellé rendelt tárgyak szokatlan társításai. A képtárgyak elsődleges minőségei itt háttérbe szorulnak a szimbolikus tartalmak javára. T. Szűcs Ilona metaforikus festészete a szürrealizmus és a metafizikus eszköztárát alkalmazza.

Túros Eszter

2026. március 13., 18:542026. március 13., 18:54

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

A medgyesi születésű Szűcs Ilona (1930–1990) férjével, Tóth Lászlóval meghatározó szereplői voltak a ’60-as, ’70-es évek kolozsvári képzőművészeti életének. Művészetük markánsan elkülönül egymástól, ami nemcsak egyéniségük különbözőségével magyarázható, hanem annál sokkal héköznapibb okokkal is.

„Aki feleség, háziasszony és anya egy személyben, még ha szabadúszó is, ritka az olyan nap, amelyet magáénak mondhat.

Nagy hévvel kezdek hozzá a munkához, de mindig közbejön valami. Általában tájat, csendéletet festek bemelegítőnek, aztán – nem tudom, a vérmérséklet vagy a körülmények hatalma folytán, de – általában ennél is maradok. Megszerettem őket. És talán éppen ezért a kisebb méretek híve vagyok, nem úgy, mint a férjem, akinek képeivel a szegény takarítónők eleget viaskodnak. De tisztán látom, mire vagyok képes, és szerintem ez már önmagában eredmény” – vallotta.

T. Szűcs Ilona csendéletei azonban nem hétköznapi csendéletek. Kibillenő egyensúlyhelyzetek.

Visszafogott, szűkszavű, dísztelen kompozíciók, valószerűtlen, végtelenített terekbe helyezett gyakran ismétlődő képtárgyak fucsa társításokban. Asztallapjai perspektívikus torzítások, amelyek határozottan, mégis nyugtalanító módon keretezik a képi történéseket. Képtárgyaival, szokatlan párosításaival, elrendezéseivel egyszerre merészkedik tudatalatti mélységekbe és nyit olyan művészettörténeti perspektívákat, amlyeknek köszönhetően a csendélet műfajának széles skálája is felidézhető a képtárgyak összefügéseiben.

Mi szem-szájnak ingere