Kerüljön a kosarunkba uborkaízű kis vérfű és ízletes tavaszi gomba

A kis vérfű zsenge leveleinek uborkaíze van, és nagyon finom és frissítő hatása. Felismeréséhez keressünk ideális élőhelyet, és a fűben keresgélve fókuszáljunk a levélnyél bordó színére, így a legkönnyebb észrevenni. Most még alacsony termetű, de néhol már bimbói is vannak. 20–90 cm magasra is megnőhet a virágszára, számunkra az alsó levelek értékesek. Levelei páratlanul szárnyaltak, a levélkék formája tojásdad és sűrűn fogazott. Gömbszerű virágai kora nyártól nyílnak, hosszú lelógó porzói a szélben gyakorta lengedeznek.

A kis vérfű levelei nagyon szépek is, a zsenge példányok levélnyele bordós árnyalatú, így dekorációként is használhatjuk. Begyűjtésnél a kisebb leveleket keressük, azokban van a legkevesebb keserűanyag. A levelek tavasszal és ősszel a legfinomabbak, a virágzás ideje alatt nyáron kicsit keserűbbek. Ilyenkor is fogyaszthatóak, de az állaguk sem olyan zsenge már. A nyári időszakban gyógynövényként érdemes gyűjteni, a virágzó növények teljes föld feletti részét kell leszedni és megszárítani. Enyhe vérzéscsillapítóként külsőleg és belsőleg is használható a főzete teaként, összehúzó hatású a benne lévő csersavaknak köszönhetően. Hasmenés, aranyér, menstruációs panaszok esetén jó segítség lehet.

Gyógynövényként célzottan, és ne élvezeti teaként fogyasszuk, mert irritálhatja a gyomor nyálkahártyáját. Kúraszerűen alkalmazzuk szükség esetén. Várandósság és szoptatás ideje alatt kerüljük koncentrált formájú fogyasztását. Összetéveszthető az őszi vérfűvel (Sanguisorba officinalis), de másfajta élőhelyet kedvel. Magasabb termetű, a nedves láprétek és kaszálók növénye. Szintén gyógynövény, és erősebb hatású is, így gyógynövényként inkább ez a faj javasolt. Hasonló megjelenésű levelekkel találkozhatunk még, de azoknak nincs uborkás illata és íze sem. Ellenőrizzük le, amíg határozni tanuljuk a növényt, így biztosra mehetünk.

A májusi pereszke (Calocybe gambosa) és a tövisaljagomba (Entoloma clypeatum) gyakorta keveredik össze a köztudatban egy fajjá, és egyszerűen csak tövisaljának vagy szilvafaaljának hívják őket. Mindkettő ehető és ízletes, de két külön fajról van szó. Egy kis hasonlóság valóban van közöttük, de megtanuljuk őket felismerni és jól elkülöníteni egymástól. Hasonlóság közöttük a termőidejük, az, hogy tavaszi gombafajok, és hogy a nyári hőség megérkezéséig teremnek. Közel azonos élőhelyeket kedvelnek, a galagonyák, kökények és vadgyümölcsfák, gyümölcsfák társaságában gyakoriak. Vadcseresznye és vadszilva alatt a vidékünkön sokfelé előfordulnak, de kerti gyümölcsfák alatt is jól érzik magukat.

A májusi pereszke egy tömörebb húsú gomba, színe krémszínű vagy okkersárgás. Kalapja fiatalon félgömb alakú, majd kiterülő. A tövisaljagomba húsa vékonyabb és törékenyebb, színe szürkésbarna, és a kalap közepén jellemzően púposodó. Felülete sugarasan szálas, szárazon selymesen fénylő. Mindkettő illata lisztes, de a májusi pereszkének gyümölcsösebb, kissé virágosabb illata van. A kettő közül ez a kellemesebb, én olykor uborkásnak is érzem.

A májusi pereszke lemezei fehérek vagy krémszínűek lehetnek, és spórapora fehér. A tövisaljagomba esetében ez csak fiatalon fehéres, később hússzínű, rózsás árnyalatúra változik. Spórapora rózsaszín, ez gyakorta látszik is az egymásra boruló kalapok alatt.
Én a májusi pereszkéket jobban kedvelem a vaskosabb húsuk miatt, és tartósabbak is, a tövisaljagomba a vékonyabb húsa miatt gyorsabban romlik, igyekezzünk mielőbb felhasználni.

A sikeres élőhely felkutatásához sokféle szúrós bokor alá be kell nézni, most még takarja őket sok helyen az avar, de nemsokára látszódni fognak a világos kalapok. Patakmedrek, ligeterdők és cserjések vidékét érdemes járni, de nyitott szemmel figyeljük a májusi pereszkéket a legeltetett részeken is. A nagyon pici példányokat takarjuk vissza avarral, hogy ne száradjon ki a telep, és óvatosan járjuk be a helyet, ha találunk egy példányt. Meg kell keresni, hogy a boszorkánykör milyen irányba tart és mekkora a kiterjedése, így nem fogjuk letaposni az avar alatt lévő példányokat. Én olykor ágakat is szúrok le, így könnyebben megtalálom következőkor.

Egymáson kívül mérgező fajokkal is téveszthetőek, a májusi pereszke esetében a téglavörös susulykára (Inocybe erubescens) kell figyelni. Kalapja idősödve téglavörösre színeződik és kúpos-harang alakú, húsa enyhén vörösödik. A nagy döggomba (Entoloma sinuatum) jobban hasonlít rá, termőideje nyári, és inkább lomberdei faj.

Mindkét gomba változatosan elkészíthető, lesütve vagy megpirítva a legfinomabbak. Rántottával, hagymásan, rizsesen, mártásosan, de levesbe téve is ízletesek. Kelttészták és tésztaételek jó tölteléke és feltéte is lehet, nálam gyakran kerül pizzára és tésztaszószba is. Jól fagyaszthatóak és savanyúságként is eltehetők ecetesen vagy tejsavas erjesztéssel, előtte hőkezeljük őket.

A vidékünk táplál és megtart, ha értjük és ismerjük. Szombaton, április 25-én gyakorlati oktatás keretében Székelylengyelfalván bővebben is tanulhattok ehető vadnövényekről és gombákról. Főszerepben a vadhagymák, vadkomló és a májusi pereszke lesz. Regisztráljatok az eseményre, és gyakorlatban is elsajátíthatjátok ezeket az ismereteket.