
Jánosi Antal: Krumpli, 100 x 80 cm, olaj, farost. 1995
A januári fagyban, amikor mind jobban szomjazzuk a fényt és a meleget, egy olyan festményt mutatunk be, mely témáját, hangulatát tekintve ezt a fény fele törekvést, a fény hatására történő átalakulást jeleníti meg.
2026. január 20., 12:012026. január 20., 12:01
2026. január 21., 17:012026. január 21., 17:01
Jánosi Antal Csíkszeredában élő képzőművész 1995-ös festménye a Szárhegyi Művésztelepen készült, azokban a zűrzavaros 90-es években, amelyek az átrendeződésről, a keresésről, az átalakulásról szóltak leginkább. Mindez jól türkröződik a képzőművészetben, ahogyan a Gyergyószárhelyi Kulturális és Művészeti Központ tulajdonában levő Krumpli című festményen is, Jánosi Antal alkotásán.
A nyers megfogalmazású, mind színeiben, mind kifejezésmódjában darabos, durva, erőteljes kép mögött egy tavaszi, koranyári tapasztalat húzódik. Egy pincetakarítás során megfigyelt jelenség, ahogy a télről maradt, fonnyadt krumpli csírái a parányi pinceablakon beszűrődő fény felé törnek, a fény hatására változnak, átalakulnak. Jánosi egyik alaptémája a fény, és ezáltal az idő természete, az, ahogyan az anyag magán hordozza az átalakulás nyomait. Ebben az esetben a krumpli, a pityóka, mint kultúrnövény válik hordozójává a maga sajátos körülményeinek, az idő múlásának. Ebben a direkt közlésben, a pince sötétjében vörösen izzó, csíráiban új élet felé mutató, a kép kereteit feszítő látványban egyszerre jelenik meg a hétköznapok egyszerű tapasztalata, a világ zűrzavarának, átalakulásának felismerése és a jövő bizonytalansága.
Túros Eszter művészettörténész

A népi életképek egyik monumentális alkotása Gyárfás Jenő (1857–1925) A tél örömei című, 1883-ban készült festménye, amely érzékletesen teremti meg a disznóvágás téli hangulatát. A gasztronómia témája az erdélyi képzőművészeti alkotásokban.
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
A torma nem divatfűszer, nem is finomkodik – csíp, könnyeztet, mégis kihagyhatatlan. Ez a túlélőnövény a zsíros, téli ételek legjobb társa, amely egyszerre hordoz ízt, emléket és karaktert.
Február elején még korai a legtöbb esetben a palántanevelés elkezdése a vidékünkön, pedig már nagyon türelmetlenül várjuk. Néhány tevékenységet azonban időszerű már elkezdeni, ismerkedjünk meg ezekkel közelebbről.
A forralt bor magában hordozza a hideg télhez illő melegséget. Most egy nagyon egyszerű, de annál finomabb elkészítési módot hoztunk, amit annak is érdemes kipróbálni, aki eddig nem ivott még ilyen fűszeres italt.
„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.
A farsangi időszak egyik klasszikus édessége a puha, illatos fánk, amelyet most a hagyományos lekvár mellett a mákos töltelék tesz igazán különlegessé. Sütőben készül, így könnyedebb, mégis gazdag ízvilágú finomság.
Ahogy tavasztól őszig a természet törvényei szigorú keretek közé szorították a földdel való mindennapi munkát, úgy a téli, farsangi időszakban az emberek levedlették ezeket a korlátokat, szabályokat, teret engedve mindenféle bolondozásnak.
Olajban úszó csipsz helyett ropogós alternatíva: házi zöldségcsipsz könyv mellé. Egyszerű alapanyagokból, kevés olajjal, sütőben vagy fritőzben – nassolás bűntudat nélkül.
szóljon hozzá!