Mindennapi konyhai tevékenységünk: a mosogatás

A mosógatószer vagy a mosogatótabletta szintén egy kulcsszereplő a mosogatás során, és sajnos elmondható, hogy a legtöbb kereskedelmi forgalomban lévő szer olyan vegyi anyagokat tartalmaz, ami az edények tisztaságában és csillogásában maximális hatékonyságot ér el, cserébe viszont nagyon káros úgy az emberi szervezetre (pl. bőrirritációt okozva), mint a természeti környezetbe kijutva az élőlényekre nézve. Sajnos a legtöbb ilyen anyagot nem lehet hatékonyan kiszűrni a szennyvíz tisztítása során, így azok visszakerülnek a természetes vízkörforgásba, és akár az ivóvizekben is találkozhatunk velük.

A környezettudatos szemlélet térhódítása következtében ma már egyre több természetes módon lebomló, környezetkímélő mosogatószert vásárolhatunk, viszont ezek csomagolása szintén hulladékként jelenik meg a folyamat végén. Talán az egyik legkörnyezetkímélőbb és hulladékszegényebb megoldás, ha magunk készítjük el a mosogatószerünket. Nagyon sok recept kering az interneten, érdemes többfélét kipróbálni, amíg eljutunk ahhoz a recepthez, ami a leginkább beválik számunkra.

Mosogatógép híján, én csak kézzel szoktam mosogatni, és ehhez egy nagyon egyszerűen elkészíthető, olcsó megoldást találtam Tóth Andi Dobd ki a szemetest! című könyvében.

A mosogatás harmadik főszereplője a szivacs és a dörzsi. A legtöbb mosogatáshoz használható szivacs műanyagból készül, és használata során rengeteg mikroműanyagot enged ki magából, amelyek szintén a szennyvíz útja során kerülnek a természet körforgásába, onnan meg vissza – többek között a mi szervezetünkbe is. Miután elhasználódik, újrahasznosíthatatlan szemét lesz belőle, így a szemétlerakókba kerül. Ha hetente cseréljük, mint ahogyan azt ajánlják, akkor évente akár 52 mosogatószivacsot is el kell dobnunk, ez egy 35 ezres kisvárosban, mint például Csíkszereda, akár 600 ezer mosogatószivacs évente, azaz, körülbelül 6 tonna. És ez csak a mosogatószivacs.

Környezettudatos alternatívaként sokféle mosogatáshoz használható eszköz jelent meg a piacon, a fából és állati sörtéből készült kefék, textilből készült rongyok, vagy a luffatökből készült szivacsok. Tudni kell, hogy mindegyik „viselkedése” kicsit eltér a műanyagszivacshoz képest, másképpen áll kézre, másképpen tisztít. Ezért, ha váltani szeretnénk, mindenképpen hagyjunk magunknak időt, hogy kialakuljon egy újabb rutinunk. Számomra leginkább a luffaszivacs vált be, ha elhasználódik, simán a komposztra dobom. A makacsabb, odaégett ételmaradékok esetében, ha az edény anyaga megengedni, és áztatással sem sikerül eltávolítanom, akkor fémdörzsit használok. A konyhapult és a kagyló áttörlésére egy nagyon jó nedvszívó képességű pamutkendőt használok, amit elég gyakran cserélek, és simán a mosógépben mosom.

Végezetül, az ilyen sötétzöld praktikákkal kevésbé szimpatizáló olvasóimat is megnyugtatva, már az, hogy mosogatunk, akárhogyan is csináljuk, önmagában a fenntarthatóság felé mutat, mivel azt jelenti, hogy nem egyszer használatos, eldobható termékeket használunk az étkezésünk során, hanem olyan tartós edényeket, tányérokat, amelyeket mosogatás után újra és újra előveszünk, akár évtizedeken keresztül. Ez már körforgásos gazdaság egy szelete.

korábban írtuk

Főzzük ki – de miben? Edények és eszközök a konyhában

Sok tudatos vásárló számára egyértelmű, hogy az élelmiszerek kiválasztásánál fontos a vegyszermentesség. Arra viszont ritkábban gondolunk, hogy a vegyszerek ott vannak azokban az anyagokban is, amelyekben az élelmiszereket tároljuk és elkészítjük.