
Fotó: Pixabay
Talán már egyértelmű sok tudatos vásárló számára, hogy az élelmiszerek kiválasztásánál fontos szempont a vegyszermentesség. Arra viszont ritkábban gondolunk, hogy a vegyszerek ott vannak azokban az anyagokban is, amelyekbe az élelmiszereket csomagolják, amelyekben tároljuk és elkészítjük, elfogyasztjuk őket. A konyhában használt edényekben és eszközökben is.
2025. december 07., 14:132025. december 07., 14:13
A tapadásmentes serpenyőben, amelyben a tükörtojást sütjük, az alumínium kotyogóban, amelyben a mindennapi kávénkat főzzük, a műanyag merőkanálban, amivel a levest merjük, a szilikonformában, amiben a muffint sütjük, a kerámia tálban, amelyben a rakott pityókát készítjük. Minél kényelmesebb a használatuk és könnyebb a tisztításuk ezeknek az eszközöknek, jellemzően annál több és károsabb vegyszert tartalmaznak.
Az ezredfordulón zajlott az ún. teflonbotrány, amikor kiderült, hogy az 1950-es évek óta olyan vegyi anyagokat használtak az edények tapadásmentes bevonataihoz (PFOA, vagyis perfluoroktánsav), amelyek az emberi szervezetben felhalmozódva súlyos hormonális, idegrendszeri, immunrendszeri és rákos betegségeket okoznak. Időközben az is kiderült, hogy a gyártó vállalat jóval korábban tudott ezekről a káros hatásokról, mégsem informálta róla a vásárlókat és a hatóságokat sem. Bár súlyos kártérítések kifizetésére ítélték a vállalatot, sajnos azóta is gyakori, hogy az élelmiszerekkel érintkező csomagolóanyagok, tárolóedények, főzéshez és sütéshez használt edények, konyhai eszközök gyártásánál még mindig használnak olyan vegyületeket, amelyek káros hatással lehetnek az egészségünkre. Ennek legfőbb oka, hogy kellően olcsóak és csak nagyon bonyolult, hosszadalmas és drága eljárásokkal lehet igazolni egészségkárosító hatásukat. Elég csak a műanyag kulacsok gyártásánál használt rendkívül hormonkárosító biszfenolra (BPA) gondolni. Ezeket az adalékanyagokat csak nem olyan régen tiltották be az élelmiszerekkel érintkező anyagok gyártása esetében, a helyette használt BPB pedig talán csak azért „nem káros”, mert még nem telt el megfelelő idő, hogy kiderüljön róla az ellenkezője.
Fotó: Pixabay
Ez eddig világos, hogy szinte mindenben ott vannak ezek a veszélyes vegyszerek. De akkor mégis hogyan tudjuk kikerülni őket? Nézzük meg egy kicsit egyenként, mit kell tudnunk a teflonbevonatú, a szilikon, az alumínium, a rozsdamentes, a kerámia, az öntöttvas és a hőálló üvegből készült edényekről.
A teflonbevonat nagyon praktikus, mert teljes tapadásmentességet biztosít, így nagyon könnyű az ilyen edények tisztítása. Korábban leginkább a PFOA nevű anyagot használták erre a célra, amiről a teflonbotrány során kiderült, hogy rendkívül káros az emberi szervezetre, az EU 2020-ban be is tiltotta a használatát. A PFOA helyett jelenleg más PFAS (per- és polifluoralkil) anyagokat használnak a tapadásmentesség elérése érdekében, amely anyagok egészségkárosító hatásáról még nem áll rendelkezésünkre kellő számú vizsgálat, de elképzelhető, hogy hasonlóan károsak, mint a korábban használt PFOA, ezért az ilyen típusú edényeket inkább iktassuk ki a konyhánkból.
A szilikon használata a konyhában nem olyan régi, de nagyon hamar elterjedt, pont a kedvező tulajdonságai miatt: ellenálló a magas hőmérsékletekkel szemben és tapadásmentes. Ugyanakkor a nagy népszerűsége közepette nem igazán vizsgálták, milyen hatással van az egészségünkre. Az első ilyen jellegű vizsgálatokból az derült ki, hogy a nagyon magas hőmérsékletek hatására bomlani kezd, amely során káros anyagok szabadulhatnak fel. Ugyanakkor az ismételt használat során is jelentősen nő a károsanyag-kibocsátásuk, így többszöri használatra nem igazán alkalmasak. Gyanítható, hogy minél több ilyen vizsgálati eredmény születik a jövőben, annál inkább fog leáldozni a szilikon csillaga is, a teflonhoz hasonlóan.
A kotyogós kávéfőzők zöme ma is alumíniumötvözetekből készül. Rendszeres használat mellett, és főleg savas vagy sós ételek magas hőmérsékleten és hosszú ideig való főzése során kimutatható, hogy alumínium kerülhet az ételbe, amitől egy különös fémes íz is megjelenhet benne. A legújabb kutatások a szervezetben található magas alumíniumszintet összefüggésbe hozzák az Alzheimer-kórral. Mivel az alumíniumot ötvözetként, rézzel, magnéziummal vagy mangánnal keverve használják az edények gyártása során, így az élelmiszerbe ezek a fémek is kioldódhatnak. Ennek csökkentése érdekében a mai modern alumíniumedényeket egy védőréteggel vonják be (eloxálják). Ugyanakkor sok újrahasznosított alumíniumból, főleg a fejlődő országokban gyártott edényekben ólmot, arzént és kadmiumot is találtak, amelyek rendkívül mérgezőek lehetnek az emberi szervezetbe jutva. Bár a mai modern alumíniumedények használata elvileg biztonságosnak tekinthető, használatuk során vegyük figyelembe a fenti kockázatokat is.
Fotó: Pixabay
A kerámiabevonatú edények jellemzően fémből (alumíniumból vagy rozsdamentes acélból) készülnek és egy vékony kerámiaréteggel vonják be őket. Ilyen formában az edény teljesen biztonságosan használható, semmilyen káros anyag nem tud az ételbe jutni a használata során. Talán egyedüli hátrányként azt említhetnénk meg, hogy ez a vékony bevonat nagyon sérülékeny, így könnyen karcolódik, miután már nem tekinthető teljesen biztonságosnak. Fenntarthatósági szempontból, mivel a többi alternatívához képest jóval gyakrabban lesz szemét belőle, ez egy nem túl előnyös tulajdonsága.
Sajnos régen a mázakban gyakran használtak ólmot és kadmiumot, amelyek nagyon súlyos idegrendszeri és rákos betegségeket okozhatnak, ezért legyünk nagyon körültekintőek, ha ilyen edényeket vásárolunk. A mai modern, EU-szabványoknak is megfelelő kerámiaedények esetében nem kell tartanunk ezektől a kockázatoktól.
Talán a leggyakrabban zománcozott edényeket használunk, amelyek teljesen biztonságosnak mondhatóak, amennyiben ez a zománc nem sérült, nincs lepattogva vagy elrepedve. Sokkal tartósabbak, mint a kerámiabevonatú társaik, viszont ezeket az edényeket sem javasolt nagyon nagy hőmérsékleten használni, vigyázzunk, hogy ne égjen bele az étel, tisztításuknál pedig ne használjunk fém dörzsit.
A rozsdamentes vagy inox edények olyan vasötvözetekből készülnek, ahol a vashoz nikkelt és krómot, esetleg szenet adnak. Viszont a rozsdamentes tulajdonságuknak köszönhetően nem szükséges bevonni őket semmilyen káros anyagot tartalmazó bevonattal. A nagyon savas vagy a nagyon hosszú sütési, főzési idő esetében számolnunk kell a nikkel vagy a króm kioldódásával, és bár még nem elérhetőek ilyen jellegű kutatási adatok, a nikkelallergiások vagy a kontakt dermatitiszel küzdő személyek legyenek óvatosak a használatukkor.
Fotó: Pixabay
Az öntöttvas edények mintha újra reneszánszukat élnék. Ha megtanuljuk, hogyan kell megfelelően tisztítanunk (vigyázva, hogy ne rozsdásodjanak), akkor akár tapadásmentessé is válhatnak idővel. Használatuk során legfeljebb vas oldódhat az ételbe, de mivel az emberek többsége vashiányos, ezt akár az ilyen edények előnyeként is értékelhetjük.
A hőálló üveg vagy a boroszilikát (amit jénai néven is ismerünk) szintén egy nagyon biztonságos alternatíva lehet. Az üvegből nem tud kioldódni semmilyen káros anyag, még nagyon magas hőmérsékleten való használata során sem, nem lép reakcióba az étellel, nem karcolódik könnyen. Csupán arra kell vigyáznunk, hogy ne tegyük ki túl hirtelen hőmérsékletváltozásnak, mert ilyen esetben könnyen reped, és ne használjuk közvetlenül a tűzhelyen, mert a túl magas hőkoncentrációtól is eltörhet.
Fotó: Pixabay
Általánosságban elmondható, hogy ha tehetjük, kerüljük a teflonbevonatú, a szilikon, az alumínium és a régi mázas kerámiaedények használatát, részesítsük előnyben a hőálló üveg, az öntöttvas és a modern kerámiaedényeket, de a megfelelő elővigyázatosság mellett a rozsdamentes, a zománcos vagy a kerámiabevonatú edényeket is biztonságban használhatjuk. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a többi konyhai eszköznél is (lapítók, csipeszek, fakanalak, merőkanalak, húspotyoló, fokhagymatörő, tölcsérek, szűrők, sziták stb.) kerüljük a műanyagot, az alumíniumot, válasszuk inkább a kezeletlen fából, inoxból vagy üvegből készült alternatívákat.
Ez a selymes brokkolikrémleves a tejszíntől és egy kevés vajtól lesz igazán lágy, miközben a szerecsendió és a fokhagyma tökéletesen kiemeli a zöldségek ízét.
Idézd fel a nagymama konyhájának hangulatát ezzel a pihe-puha, lédús eperszemekkel teli kevert tésztával, ami percek alatt elkészül, és még gyorsabban elfogy.
Kívül aranybarna és ropogós, belül pedig puha a klasszikus magyar házi konyha egyik legegyszerűbben elkészíthető fogása. A fokhagymás tejföllel kínált tócsni különösen népszerű, hiszen az ízek tökéletes harmóniát alkotnak.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
A milánói sertésborda nemcsak egy fogás, hanem a kényeztető ízek fúziója: roppanós bunda, omlós hús és egy gazdag, olaszos ragu harmóniája. Laktató, stílusos és egyszerűen megunhatatlan klasszikus a tányérodon.
A magyar gasztronómia egyik leglaktatóbb levese, amely generációk óta meghatározó szereplője a családi asztaloknak – ez a csülkös bableves, amit ha friss kenyérrel vagy krumplis pogácsával eszünk, nem is kell utána második.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
1 hozzászólás