Haba Tünde

Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.

Elkezdődött a suli, ovi, és vele együtt beindult a tízórai-gyártó üzem is. Mit pakoljunk, hogy a gyerekek meg is egyék és valamennyire egészséges is legyen? És mibe csomagoljuk?

A superfood vagy szuperélelmiszer kifejezést olyan élelmiszerekre használják, amelyeknek kiemelkedően nagy a tápanyagsűrűségük, vitaminokban, ásványi anyagokban, antioxidánsokban bővelkednek.

A mindennapi kávénkat kortyolgatva ritkán gondolkodunk el azon, vajon hol termett az a növény, amiből készült? Milyen lépései vannak a feldolgozásának, és azt kik végzik el? És azok az emberek, akik a kávét termelik, vajon jól élnek belőle?

A zöldrefestés zavaros tengerében még a nagyon tudatos vásárlók is gyakran összezavarodnak, nem véletlenül. Hisz kinek van annyi ideje és energiája, hogy minden apró betűs szöveget elolvasson a címkéken?

Természetes, zöld, fenntartható, vegán, öko, környezetbarát stb. Egyre gyakrabban találkozhatunk ilyen marketingszövegekkel különböző termékek címkéjén vagy a reklámokban. De mit is jelentenek ezek a kifejezések?

A leginkább szennyező szokásaink kéz a kézben járnak a felgyorsult életmódunkkal. Az ételrendelés és az azzal járó elviteles dobozok és poharak, amelyek az óceánokban található műanyagszennyezés több mint felét teszik ki.

Az ajándék egy különleges dolog. Emberek közötti kapcsolatról szól. Az odafigyelésről, az örömszerzésről, az egyediségről. A rá szánt időről, a kölcsönösségről, a szavak nélküli szeretetkommunikációról.

A fogyasztói társadalom emblémája lehetne az egyszer használatos termék. Előállítása nagyon kevés pénzbe kerül, de ugyanakkor (vagy pont ezért) rettentő sok van belőle. Folyton újabbat és újabbat kell vásárolni, amitől pörög a gazdaság.

Az egészséges életmód egyik kulcseleme vitathatatlanul a tiszta élelmiszer. Amit pedig hasonlóan fontosnak tartok egy egészségesebb élethez, az a kozmetikumok és a tisztítószerek „tisztasága”.

Ez a téma talán már sokaknak lerágott csont, mégis érdemes időnként elővenni és beszélni róla.

Ma egy hétköznapi ember, aki mondjuk egy tömbházlakásban éli le az életét, a leghamarabb úgy dönti el, hogy ehető-e még a kezében lévő étel vagy sem, hogy egyszerűen leolvassa a csomagolásról a termék lejárati idejét.

Nálunk felé, ahol egy évből nyolc hónap hideg és jó esetben négy hónap alatt kellene megtermelnünk az egész évi szükségletünknek megfelelő élelmet, kulcsfontosságot kap a tárolás.

A mozaikkonyha sok apró részből, sokféleképpen összekombinálható étrend. Ez a módszer is nagyban épít a „főzz abból, ami van” elvre, és a kreativitásunkra a főzés terén.

Nem olyan régen, a nagy tavaszi takarítás során előkerült a pincéből a télire eltett almák maradéka, fonnyadtan, itt-ott a rothadás nyomaival. Pont annyi volt, hogy egy almaleves kijött belőle.

Egyre több szakember mondja egyre többször és nyomatékosabban, hogy az egészségünk érdekében minél változatosabban táplálkozzunk: együnk több zöldséget és gyümölcsöt, többféle gabonát, olajos magot, és kevesebb húst.

Sok mindent hallottam és olvastam már a zöldség- és gyümölcstermesztésben használt vegyszerekről, de a legmegdöbbentőbb élményem, amikor sok-sok éve anyukám kifacsart egy narancsot, és a tenyere narancssárga festékes lett.