Fenntartható a húsfogyasztás?

És a húsfogyasztás hívei sem hangoztatják, hogy az ipari állattartás során az állatokat olyan egészségtelen körülmények között tartják, hogy szinte csak beteg állatokról beszélhetünk, amelyek túlélését csak rengeteg gyógyszer alkalmazásával tudják fenntartani (amit aztán megeszünk). Vagy hogy a mai húsfeldolgozás során az állat alig felét hasznosítják (a színhúst, májat), a többi része (belsőségek, bőr, csontok stb.) többnyire hulladékként végzi. A húsfogyasztást ellenzők egyik aduásza az állatok által termelt metán mennyisége, amely valóban sokkal erősebben melegíti a légkört, mint a főbűnösnek kikiáltott szén-dioxid, ugyanakkor ebben a kontextusban nem gyakran olvashatunk arról, hogy az állati trágya alternatívájaként használt műtrágya gyártásának és használatának milyen káros hatásai vannak. Ugyanígy fura az az elképzelés is, hogy környezeti és földrajzi adottságoktól függetlenül ugyanazt az étrendet erőltetik mindenkinek: ott is, ahol soha nincsen tél, egész évben nagyon sokféle növényt lehet termelni, és ott is, ahol az év felében tél van, a vegetációs időszak maximum 2-3 hónap és a földrajzi adottságok miatt a környék leginkább állattenyésztésre alkalmas.

Persze több időt és munkát igényel a fenntartása, mint a teljesen a globális piac nyújtotta termékekre és szolgáltatásokra támaszkodó háztartásnak, ezt se hallgassuk el, de amint sokszor megfogalmazódott már, a fenntarthatóság és a kényelem nem egy csapatban játszanak.

Az ünnepi nagy evészetek után, az újévi fogadalmak időszaka a legjobb periódus, hogy megpróbáljunk változtatni ezen. Motivációképpen egy nagyon kedves tapasztalatomat mesélem el, hátha másnak is kedve kerekedik játszani. Több, mint tizenöt éve történt, négyen a baráti társaságunkból egy játékot találtunk ki magunknak: egy hónapon keresztül főztünk egymásnak úgy, hogy a négy fős társaságnak mindenki egy-egy hétig minden nap ebédet kellett készítsen, naponta maximum 5 lejből. Az otthon található alapélelmiszereket, mint a hagyma, liszt, só, fel lehetett használni, de a többi alapanyag értéke bele kellett férjen a megadott keretbe. Nem is kell mondanom, hogy abban a hónapban nem sok húst ettünk, de hihetetlen jó tapasztalat volt, hogy a szinte semmiből is mennyire változatos, ízletes és laktató ebédek születtek.