
Fotó: Pixabay
Amikor az étkezés fenntarthatóságáról beszélünk, akkor óhatatlanul előkerül egy rendkívül megosztó téma: a húsfogyasztás. Az életszínvonal növekedésével drasztikusan megnőtt a fejlett országok lakosainak húsfogyasztása, olyannyira, hogy már nemcsak a természeti környezetünknek ártunk vele, hanem a saját egészségünket is kockáztatjuk. Erre természetesen megjelent egy ellenreakció, a vegán életforma, amelynek olykor igazán abszurd szélsőséges propagandájával is találkozhatunk.
2026. január 04., 12:012026. január 04., 12:01
A több fronton is ádáz csatát vívó húsipari lobbisták és a vegán életmódot propagálók sajátja, hogy mindkét tábor többnyire félinformációkra épít. Ugyanolyan hiteltelen, amikor a vegánság hívei kidomborítják, hogy mennyire szenvednek az állatok az ipari hústermelés során (ami amúgy igaz), de arról nem esik szó, hogy az állati termékek alternatívájaként elfogyasztott avokádó, szója, kesudió, kókuszzsír, pálmaolaj és társai egyrészt többezer kilométert utaznak (szennyezve a környezetet és pazarolva az üzemanyagot), míg a tányérunkra kerülnek.
És a húsfogyasztás hívei sem hangoztatják, hogy az ipari állattartás során az állatokat olyan egészségtelen körülmények között tartják, hogy szinte csak beteg állatokról beszélhetünk, amelyek túlélését csak rengeteg gyógyszer alkalmazásával tudják fenntartani (amit aztán megeszünk). Vagy hogy a mai húsfeldolgozás során az állat alig felét hasznosítják (a színhúst, májat), a többi része (belsőségek, bőr, csontok stb.) többnyire hulladékként végzi. A húsfogyasztást ellenzők egyik aduásza az állatok által termelt metán mennyisége, amely valóban sokkal erősebben melegíti a légkört, mint a főbűnösnek kikiáltott szén-dioxid, ugyanakkor ebben a kontextusban nem gyakran olvashatunk arról, hogy az állati trágya alternatívájaként használt műtrágya gyártásának és használatának milyen káros hatásai vannak. Ugyanígy fura az az elképzelés is, hogy környezeti és földrajzi adottságoktól függetlenül ugyanazt az étrendet erőltetik mindenkinek: ott is, ahol soha nincsen tél, egész évben nagyon sokféle növényt lehet termelni, és ott is, ahol az év felében tél van, a vegetációs időszak maximum 2-3 hónap és a földrajzi adottságok miatt a környék leginkább állattenyésztésre alkalmas.
Fotó: Pixabay
De ha sem a mai modern húsipari termelés, sem a vegánság nem egy járható út, akkor hol az igazság, kérdezheti a kedves olvasó. Talán közelebb van hozzánk egy valóban fenntartható megoldás, mint azt gondolnánk. Székelyföldön (bár egyre kevesebb háztartásban), de azért még egy élő életforma a kis háztáji gazdaság, ahol a család a konyhakertben, a közeli szántókon, legelőkön megtermeli az élelmiszer szükségletének egy részét, de akár a kis közössége szükségleteit is ki tudja elégíteni, ha egy kis többletet termel. Ennek a kis léptékű rendszernek egyik kulcselemei a háztáji állatok.
Persze több időt és munkát igényel a fenntartása, mint a teljesen a globális piac nyújtotta termékekre és szolgáltatásokra támaszkodó háztartásnak, ezt se hallgassuk el, de amint sokszor megfogalmazódott már, a fenntarthatóság és a kényelem nem egy csapatban játszanak.
Fotó: Orbán Orsolya
Ha egyetlen kifejezést kellene találnunk arra, hogy miről is szól a fenntartható húsfogyasztás, akkor talán a leginkább találó ez lenne: kis lépték. A fenntarthatóság nem attól függ, hogy húst eszünk-e vagy sem, sokkal inkább attól, hogy mennyit, és hogy milyen módon állítjuk elő azt. A természeti ökoszisztémákat és az egészségünket is ugyanúgy rombolja az óriási területeken, monokultúrában, intenzív technológiával, rengeteg vegyszer felhasználásával megvalósuló növénytermesztés, mint az állatjóléti szükségleteket figyelmen kívül hagyó, óriási egyedszámú haszonállatot minimális területre összezsúfoló, és mindezt intenzív gyógyszerezéssel kompenzáló mai modern húsipari termelés. Ezzel szemben fenntarthatóságról beszélhetünk, ha az élelmezésünkhöz szükséges növényeket lehetőleg vegyszermentesen, vegyes növénytársításokkal, esetleg ásásmentes módszerekkel termeljük meg, természetes trágyát használva – vagyis egy komplex egységes rendszerbe ágyazva a háztáji állatok tartásával, figyelembe véve az állatok természetes szükségleteit, majd feldolgozva az állatot a fülétől a farkáig. Ami természetesen csak kis léptékben megvalósítható ilyen formában.
Az ünnepi nagy evészetek után, az újévi fogadalmak időszaka a legjobb periódus, hogy megpróbáljunk változtatni ezen. Motivációképpen egy nagyon kedves tapasztalatomat mesélem el, hátha másnak is kedve kerekedik játszani. Több, mint tizenöt éve történt, négyen a baráti társaságunkból egy játékot találtunk ki magunknak: egy hónapon keresztül főztünk egymásnak úgy, hogy a négy fős társaságnak mindenki egy-egy hétig minden nap ebédet kellett készítsen, naponta maximum 5 lejből. Az otthon található alapélelmiszereket, mint a hagyma, liszt, só, fel lehetett használni, de a többi alapanyag értéke bele kellett férjen a megadott keretbe. Nem is kell mondanom, hogy abban a hónapban nem sok húst ettünk, de hihetetlen jó tapasztalat volt, hogy a szinte semmiből is mennyire változatos, ízletes és laktató ebédek születtek.
Fotó: Illusztráció: Pixabay
És talán itt van a kulcsa a húsfogyasztásunk mérséklésének. Legyünk nyitottak, kísérletezők, merjünk túllépni a hús-krumpli kombinációkon, fedezzünk fel új alapanyagokat, recepteket, fűszereket, elkészítési módokat. És ha valami ízlik a családnak és bevált, akkor építsük be a mindennapi étkezésünkbe. A megtett kis lépések sokkal többet számítanak, mint a tervezett, de soha meg nem valósított drasztikus nagy változások.
Erdélyben a húsleves elmaradhatatlan összetevője, de krémleves és különféle saláták is készíthetőek a zellerből – tájainkon a legtöbben így ismerik a felhasználási módjait. Azonban a világ más konyháiban változatos elkészítési módozatai is ismertek.
Egy könnyed, gyorsan elkészíthető fogás – csíraágyon, avokádóval és vérnaranccsal az igazi.
Az új év kezdetén érdemes megállni egy pillanatra, visszatekinteni a természet adta ajándékokra, és néhány újévi fogadalmat tenni, amelyek a figyelemre, a tiszteletre és a természet szeretetére szólítanak.
A leghétköznapibb, legmegszokottabb, ugyanakkor a legcsodálatosabb gyümölcs tájainkon is az alma, amelynek kultúrtörténete, gyógyhatása és gasztronómiai felhasználása is sokrétű.
A karácsonyi bőséges menük után jól esik egy kis húsmentes frissesség. Ez a napi étrend könnyed, mégis tápláló fogásokkal segít tehermentesíteni a szervezetet, miközben ízekben és tápanyagokban továbbra sem kell hiányt szenvednünk.
Ha szeretjük a savanyú káposztából készült fogásokat, ez is nagy kedvencünk lesz. Köretként és egytálételként is kiváló.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz az 1840 óta működő létesítménybe.
Az alábbi elkészítési mód szerint a szűzpecsenye kívül finoman pirult, belül pedig szaftos és omlós lesz.
A téli időszak lelassuló tétlensége sokunk számára kellemetlen, és nehezen tudunk alábbhagyni az év közbeni megszokott tempóból. A természet télen sem alszik, csak lelassul és regenerálódik. Érdemes a természet példája mentén nekünk is tanulni ebből.
A krumplipüré az a köret, amit sokféleképpen el lehet készíteni. Vannak, akik csak egyszerűen, villával összetörik a főtt krumplit, ízesítik sóval, borssal és tejföllel gazdagítják. Hogy valóban tökéletes legyen, eláruljuk a titkait.
szóljon hozzá!