
Fotó: Orbán Orsolya
A szerelmesek napján szinte kötelező a virág. Ezt diktálja a globális marketingpiac, ez folyik a csapból is ilyen tájban, és már-már azt hisszük, ha február 14-én nem kapunk bár egy szál rózsát, akkor nem is szeretnek igazán. De tudjuk-e valójában, hogy az a szál rózsa milyen utat jár be, mielőtt a kedvesünk átnyújtaná nekünk? És hogy mit hagy maga után?
2026. február 15., 11:262026. február 15., 11:26
No, akkor most képzeljünk el egy afrikai embert, aki kora reggel elindul dolgozni. Ilyenkor, február elején, napi 14-16 órát dolgozik. Vágja, szelektálja, csomagolja a multinacionális vállalatok által épített melegházak egyikében a rózsákat. Éppen egy nappal korábban permeteztek az üvegházakban, a kiszórt vegyszerek mennyisége az élelmiszerek esetében használható határérték száz vagy akár ezerszerese. De hát a rózsa nem élelmiszer. Tömény vegyszerszag terjeng, és nagyon nagy a páratartalom. A nők egészségét védő „prevenció” miatt a permetezés kizárólag férfimunka, de másnap már a nők is nyugodtan dolgozhatnak a rózsákkal, különösebb védőfelszerelés nélkül. Kizárólag a tökéletes formájú szálak kerülnek csomagolásra, a girbegurba vagy foltos levelű rózsák nagy része egyenesen a kukába kerül. Csomagolás előtt még befújják őket egy utolsó gombaölő permettel, majd hűtött kamionokban, vonatokon, hajókon, repülőkön elindul az asztalunkon lévő váza felé, miközben megtesz több mint 7000 kilométert. A 3-4 Celsius-fok egész útja során kötelező, egyébként idő előtt kibomlik a bimbója, és azt már nem lehet eladni. A tökéletes időzítés nagyon precíz munkát és logisztikát igényel. A nap végén, ha szerencsés az emberünk, hazavisz 3,5 dollárt, ha kevésbé szerencsés, akkor csak egyet.
Világszinten a legnagyobb rózsatermelő ország Kolumbia, Equador, Kenya és Etiópia. Utóbbi kettőből származik az európai piacon található vágott rózsák zöme. Az 1970-es évek olajválsága következtében a nagy holland virágtermesztő multinacionális cégek felfedezték, hogy az egyenlítő környéki klíma sokkal energiatakarékosabb termesztést tesz lehetővé, ráadásul ott a nevetségesen olcsó munkaerő és rendkívül hatékonyan együtt lehet működni a környezetvédelmi vagy egyéb szabályokat eléggé plasztikusan kezelő helyi elittel. Így került át a termesztés az Amerikai Egyesült Államokból Dél-Amerikába, Európából pedig Afrikába. A profit viszont maradt. Ez a változás hihetetlen módon lenyomta a termesztési árakat, ami csődbe vitte az európai és egyesült államokbeli rózsatermelőket is.
Az egyenlítő menti országok termékeny földjeit aprópénzért felvásárolták, és az intenzív melegházi rózsatermelés tulajdonképpen szinte teljesen kiszorította a helyi lakosság élelmezésére használható növények termesztését – így teremtve egy rendkívül kiszolgáltatott helyzetet.
Fotó: Pixabay
Egy rózsaszál termesztése során 7-13 liter vizet használnak fel, a termesztési technológia függvényében, így a helyiek szép lassan az ivóvizüket is elveszítették. Azok a természetes vizek, amit nem locsoltak a rózsákra, az intenzív vegyszerhasználat miatt lettek teljesen használhatatlanok. És bár az export nőtt, az ország gazdasága növekedett, a GDP nem látott magasságokat ért el, a helyi emberek zöme továbbra is a létminimumnál éppen csak egy kicsivel nagyobb életszínvonalon él ma is. A jövedelem java a multinacionális vállalatok tulajdonosai és a helyi elit között oszlik. Számos nemzetközi civil szervezet tiltakozott az évek során az embereket és a természeti környezetet szemtelenül kizsákmányoló piaci modell miatt. Ennek hatására, és a technológia fejlődése következtében, több helyen csökkentették a felhasznált vegyszer és víz mennyiségét, néhol a bérek és a munkakörülmények is javultak, sőt sok helyen iskolákat, kórházakat építettek a vállalatok. Ugyanakkor figyelembe véve az elmúlt évtizedek során felhalmozódott környezeti és társadalmi károkat, no meg az üzleti hierarchia tetején lévők profitnövekedését, ezek a változások messze nem elégségesek.
Amit megenni nem tudunk, de aminek termesztése során óriási területű termékeny területeket veszünk el az ehető növényektől? Amelynek termelése során elhasználjuk és megmérgezzük az ivóvizet, a talajt, embereket zsákmányolunk ki és veszélyeztetjük az egészségüket? Amit többezer kilométert kell szállítani, elhasználva töméntelen mennyiségű energiát arra, hogy hűtött környezetben legyenek az utazás során? És mindezt azért, hogy 3-4 napig tökéletes Pinterest-fotó hatású látványt nyújtson az asztalunk közepén?
Mielőtt teljes nihilbe zuhannánk így Valentin napja környékén, nem, egyáltalán nem kell lemondanunk a virágról. Ugyanúgy, mint az élelmünk esetében, a virágok között is az igazán tudatos és fenntartható választás a helyi és a szezonális. És persze a vegyszermentes, ha van ilyen lehetőségünk is. Ilyenkor, február végén például a lassan ébredező tavaszi hagymások. Székelyföldön is egyre többen foglalkoznak már cserepes virágok termesztésével, ismerjük meg őket és támogassuk azzal, hogy tőlük vásárolunk. Ha pedig életünk párját akarjuk igazán lenyűgözni, lehet, hogy sokkal nagyobb hatást érünk el, ha átvállaljuk a húsvéti nagytakarítást és az ünnepi menü elkészítését. Nagy valószínűség szerint nem lesz olyan egyszerű mindezt elintézni, mint amikor hazafelé belépünk egy tucatrózsacsokorért egy szupermarketbe, de cserébe a siker garantált.
Az igazi rizottó nem a bonyolult alapanyagokról, hanem a megfelelő technikáról és odafigyelésről szól, amelytől minden falat tökéletes lesz.
Reggelire, tízóraira kiváló választás ez a könnyen elkészíthető kifli – nálunk a kedvenc hagymás sajtomhoz készült.
A karamellás popcorn sokak kedvenc házi nassolnivalói közé tartozik: vajas, édes és enyhén sós egyszerre. A pattogatott kukoricát selymes karamell borítja, amely sütőben roppanósra sül, mégis kellemesen rágós marad. Egyszerű, de ellenállhatatlan.
Újabb ízletes ehető vadnövényekkel bővülhet a kosarunk, hiszen sorra bújnak ki az új tavaszi fajok a felmelegedésnek köszönhetően. Ezúttal a bajuszos hagymát fogjuk megismerni, és a salátaboglárka leveleit is elkezdhetjük begyűjteni.
A velős pirítós elkészítése nem bonyolult, a végeredmény mégis ízgazdag, ezért gyakran kerül az asztalra előételként vagy könnyű vacsoraként.
Az édesburgonya ma már nem egzotikum, hanem a tudatos konyha egyik kedvence: a Dél-Amerikából származó növény történetét, itthoni elérhetőségét és az izgalmasabb édes-sós felhasználási módjait járja körül a Krónika összeállítása.
A mosogatás egy olyan mindennapi konyhai tevékenységünk – sok más házimunkával együtt –, amely akkor válik igazán látványossá, ha elmarad. Bár „jelentéktelen” foglalatosság, mégis sok internetes edukációs tartalom foglalkozik ezzel a témával.
A kicsi, aranyló golyócskák kívül ropogósak, belül pedig izgalmas tölteléket rejtenek. Az arancini a szicíliai konyha remek előétele, utcai fogása, melynek nagy előnye, hogy hamar elkészíthető.
Az ételábrázolások klasszikus műfaja a csendélet, amelyre szép példákat találunk Fülöp Antal Andor (1908 – 1979) kolozsvári festő művészetében. Üde, világos kompozícióin gyümölcsök, virágok, személyes tárgyak, munkaeszközök láthatók.
A hó olvadásával lehetőségünk adódik, hogy vadon termő korai fűszernövényeket gyűjtsünk. Megismerkedünk az érdes vadhagymával, valamint az erdei gyömbérgyökérrel, melynek különleges aromáival sokféle ételt és italt fűszerezhetünk.
szóljon hozzá!