
Fotó: Freepik
Elkezdődött a suli, ovi, és vele együtt beindult a tízórai-gyártó üzem is, a „van-e friss kenyér?”, „elővetted-e a dobozodat, mossam ki”, „nem teszek édességet, mert tegnap sem etted meg a szendvicsed” mondatok özöne. Mit pakoljunk, hogy a gyerekek meg is egyék és valamennyire egészséges is legyen? És mibe csomagoljuk?
2025. szeptember 14., 10:222025. szeptember 14., 10:22
2025. szeptember 14., 18:502025. szeptember 14., 18:50
A kisebbik gyerekem extrém válogatós, lassan kijárja az óvodát vajas-mézes kenyérrel és almával, ez az egyetlen étel, ami még belefért a fenti keresztmetszetbe, így nem sokat kell agyalnom reggelente a pakolásnál. A nagyobbik ennél kicsit rugalmasabb, neki igazából ideje nem mindig van megenni, bármit is pakolok, annyira sok a focizni- és játszanivalója a szünetekben. Lényeg, hogy a tanévkezdéssel az ételmaradékok mennyisége is meredeken emelkedni kezd a kutyánk nagy örömére.
Sok-sok újság és cikk foglalkozik ilyenkor, szeptember elején tízórai receptötletekkel, ezért én inkább a csomagolással járó hulladékra fókuszálnék, amiről kevesebb szó esik. Pedig, ha belegondolunk, hogy egy 3-4-5 fős családban a mindennapi tízóraik pakolása közben mekkora mennyiségű szalvéta, frissen tartó fólia, alufólia, kis műanyag zacskó fogy egy tanév alatt, lehet meglepődnénk. De mivel ezek a hulladékok többnyire az osztálytermek, munkahelyek szemeteseiben kötnek ki, ahol a legtöbb esetben hírből sem ismerik a szelektív hulladékgyűjtést, valahogy elfolynak a fókuszunkból, nem tudatosítjuk ezt a fajta pazarlást. A hulladékmentes szokások kialakításában a tízóraival járó hulladék csökkentése szerintem az egyszerűbb lépések közé tartozik.
A konyharuhák, ételhordozó edények, szőttes kendők tökéletesen megfeleltek a célnak. Ráadásul manapság mindezen eszközök modernebb, könnyebben tisztítható, praktikusabb verziói is mindenki számára elérhetőek.
Fotó: Freepik
Számomra leginkább a többrekeszes dobozok váltak be, így külön tudom pakolni a szendvicset, a gyümölcsöt, zöldséget, édességet. De nagyon jól működik szedegetős falatozáshoz is, amikor apró darabokra vágom a sajtot, felvágottat, zöldséget, gyümölcsöt, és azokat teszem külön rekeszbe, ami „maszatosabb”, mint pl. a paradicsom (ha nem koktél) vagy barack, banán. Eddig még soha nem esett szét a szendvics szalvéta borítás nélkül, ezzel az érvvel szoktam leginkább találkozni.
Kéztörléshez és maszatos száj esetén egy négybe vágott konyharuha vált be, amit a doboz mellé, a táskába lehet tenni. Egy folyton maszatos gyermek mellett állandó kelléke a ritikülnek is. A kulacsokkal nagyon sokat kísérleteztem, és talán most találtuk meg azt, amelyik szinte minden szempontnak megfelel: könnyen tisztítható, könnyű, télen melegen tartja a teát, nyáron hidegen tartja a vizet, és most már a kicsi fiam is ki tudja nyitni.
A dobozokon kívül kipróbálhatjuk a kívül textil, belül élelmiszerbiztos vízhatlan anyagból készült, mosható szalvétákat is, vagy a hasonló tépőzáras zsákokat. Ha főtt ételt pakolunk, azoknak is kiváló ételhordozók léteznek már a piacon. Olyan is, aminek több rekesze van, külön a levesnek, szószoknak, másodiknak, olyan, ami melegen tartja, olyan is, amit be lehet tenni a mikróba, olyan is, ami teljesen zár, még a leves sem folyik ki belőle.
Fotó: Freepik
Ami viszont mindegyik eszközben közös, hogy minden nap el kell mosni őket. Egy fenntarthatóbb életmód szerves része, hogy a fókusz a „mindig újat és újabbat” helyett a már meglévőről való mindennapos gondoskodásra tevődik át. A lineárisról (megvesszük, használjuk, eldobjuk) a körkörösre (megvesszük, elmossuk, újra használjuk). A sok és olcsó helyett a kevés, de tartósra. Ehhez viszont kicsit túl kell lépnünk azon, hogy minden döntésünknél kizárólag a saját és lehetőleg a rövid távú érdekeinket (kényelmünket) vesszük figyelembe. Be kell engednünk fokozatosan a közösségi és a hosszú távú érdekeket is az egyensúly fenntartása érdekében.

Az egészséges táplálkozásnak ma már nagy piaca van. Milliónyi, sokszor egymásnak teljesen ellentmondó elvek mentén működő irányzat próbálja a maga táborába csábítani az arra fogékony embereket.

A superfood vagy szuperélelmiszer kifejezést olyan élelmiszerekre használják, amelyeknek kiemelkedően nagy a tápanyagsűrűségük, vitaminokban, ásványi anyagokban, antioxidánsokban bővelkednek.

A mindennapi kávénkat kortyolgatva ritkán gondolkodunk el azon, vajon hol termett az a növény, amiből készült? Milyen lépései vannak a feldolgozásának, és azt kik végzik el? És azok az emberek, akik a kávét termelik, vajon jól élnek belőle?
„Méretes, szürke vásznakat is fessél”,
szóltam a mesterhez,
A farsangi fánk diétás változata, finomított liszt helyett teljes kiőrlésű liszttel, finomított cukor helyett egészségesebb édesítőszerrel, tehéntej helyett növényi tejjel készül. Nem olyan, mint a klasszikus farsangi fánk, de ez is nagyon finom.
A népi életképek egyik monumentális alkotása Gyárfás Jenő (1857–1925) A tél örömei című, 1883-ban készült festménye, amely érzékletesen teremti meg a disznóvágás téli hangulatát. A gasztronómia témája az erdélyi képzőművészeti alkotásokban.
1926-ban Nikola Tesla úgy beszélt a jövőről, mintha már járt volna benne. Száz évvel később, 2026-ban újraolvasva interjúját, meglepően sok jóslata vált valóra.
Amikor az étkezés fenntarthatóságáról beszélünk, akkor óhatatlanul előkerül egy rendkívül megosztó téma: a húsfogyasztás.
Bálint Tibor öregjei mellé ülve mindannyian tudnánk sorolni, hogy „régen mennyi minden volt jobb”.
Erdélyben a húsleves elmaradhatatlan összetevője, de krémleves és különféle saláták is készíthetőek a zellerből – tájainkon a legtöbben így ismerik a felhasználási módjait. Azonban a világ más konyháiban változatos elkészítési módozatai is ismertek.
Mit kezd az ember az új évvel? A 19. század magyar alkotói naplóban, levélben, emlékiratban válaszoltak: Széchenyi számot vetett, Arany mérlegelt, Petőfi elrugaszkodott, Jókai új történetet írt. Az idő fordulópontjai négy hangon.
Egy könnyed, gyorsan elkészíthető fogás – csíraágyon, avokádóval és vérnaranccsal az igazi.
Egy év, amelyben művészek, gondolkodók, zenészek, tanárok, alkotók és közösségépítők szólaltak meg. Hagyományról és jelenről, hitről és kételyről, személyes sorsokról és közös élményekről – a Liget interjúinak esszenciája.
szóljon hozzá!