Egészséges nasik és üdítők

Jó ideje engem is foglalkoztat az egészséges étkezés, próbáltam beleásni magam a témába amolyan laikus érdeklődőként. Olvasmányaim és tapasztalataim alapján arra jutottam, hogy a kulcs a változatosság és a mértékletesség. Ebbe viszont valahogy sehogyan sem fértek bele a klasszikus nassolni valók: a kekszek, ropik, perecek, péksütik, chips-ek, sütemények, sósak és édesek. Meg persze a színes levek, amelyek többnyire víz, cukor, színezék és aroma keverékei, esetenként egy kis szénsavval dúsítva. Ezek azok az ételek, amelyek nagyon szorosan kapcsolódnak a vendéglátás kultúrájához, amelyek ott vannak a kávézóasztalon, bárhová mész vendégségbe, és te magad is biztosan előveszed, ha vendégeid érkeznek. Ezek azok az ételek, amelyeket akkor is esszük vagy iszunk, amikor nem vagyunk éhesek vagy szomjasak. Amelyeket nem azért esszük, isszuk, hogy a testünket tápláljuk, hanem hogy a szociális kapcsolódásainkat életben tartsuk. És itt kezd érdekes lenni számomra a történet.

Ha vendégek érkeznek, illik megkínálni őket. Ha megkínálnak, illik enni, inni belőle. Valahogy mintha nem tudna beindulni a beszélgetés, ha mindenki nem rágcsálhat, szürcsölhet valamit. Az étkezés és a szocializáció az emberiség történetében régóta szorosan összefügg egymással. Igazából ez a kölcsönös tisztelet mércéje (kellene legyen) vendéglátó és vendég között, amely ad egy olyan keretet, ahol könnyű egymásra hangolódni és egymáshoz kapcsolódni. Ebben a keretben nem az a fontos, hogy mit teszünk az asztalra, csak az, hogy tegyünk valamit. És közben figyeljünk a másikra. No ezen a területen van még mit fejlődjünk itt Székelyföldön, ahol a vendéglátást többnyire a tukmálás kultúrája dominálja.

Persze vannak az ilyen nasiknak egészségesebb alternatívái is, de a leggyorsabb és legegyszerűbb megoldás mégis az, ha a boltok polcain sorakozó milliónyi termék közül választva csak simán leveszünk egyet és a kosarunkba tesszük. Hogy legyen otthon, ha vendégek jönnek. Ezek az élelmiszerek többnyire három összetevőből állnak: lisztből, zsiradékból, cukorból. Már azt is tudjuk, hogy ez a kombináció terheli a leginkább az emésztőrendszerünket, anyagcserénket, és kiváltója lehet a legtöbb krónikus betegségnek (cukorbetegség, szív és érrendszeri betegségek, emésztőrendszeri betegségek, stb.). A közösséghez való tartozásunk szükséglete viszont annyira erős, hogy ilyen helyzetekben sokszor az egészséges életre való törekvésünket is felülírja.

És hát valljuk be, ez így rendben is van. Ha elfogadjuk, hogy jóllétünknek nagyon fontos eleme az embertársainkkal való jó viszony kialakítása és fenntartása, legalább annyira, mint az egészséges táplálkozás, akkor nem kell a kínálkodás kultúrája ellen hadakoznunk, elég, ha a nasikat cseréljük egy egészségesebb verzióra. Ha olyan nassolni valóval kínáljuk a vendégeket, amelyek könnyen emészthetőek, amelyekben inkább a mikró tápanyagok (vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, stb.) dominálnak a makró tápanyagokkal (szénhidrát, zsír, fehérje) szemben, akkor nagy baj nem lehet. Ennek a célnak leginkább talán a gyümölcsök felelnek meg, nyáron friss, télen befőtt vagy aszalványok formájában. Ki tudna ellenállni egy tál, a kertből frissen szedett vegyes bogyós gyümölcsnek, cikkekre vágott almának, körtének vagy egy tál ropogós cseresznyének? De nyugodtan megkínálhatjuk a vendégeket friss zöldségekkel is. Miért ne? Szerintem mindenki szívesen szemezgetne egy tál friss zöldborsóból vagy hasábra vágott murokból, zsenge karalábéból. Ezeket a zöldségeket és gyümölcsöket feldobhatjuk valamilyen finom sajttal, olajos magokkal is.

Természetesen ez a váltás is, mint minden más szokásunk, amit egy egészségesebb életmód érdekében teszünk, több időt és logisztikát igényel, mint a fogyasztói társadalom által támogatott és szorgalmazott verzió, de cserében nemcsak az egészségünket támogatjuk vele, hanem a természeti környezetünket is. Próbáljuk ki!