
Fotó: Pixabay
Vajon mennyire tudatosul bennünk, hogy mi van a tányérunkon, amikor nekifogunk egy étkezésnek? Jobb esetben felismerjük az alapanyagokat az ételben – de tudjuk, hogy honnan érkeztek, milyen utat jártak be, amíg a tányérunkra kerültek?
2026. március 15., 16:392026. március 15., 16:39
Szaladok egyik helyszínről a másikra, dolgozom. Közben, mint oly sok nőnek, a háttérben fut „házimunka” program is. Nincs ebéd, a gyerekekkel együtt érek haza én is. Mit főzzek, ami gyors is, egészséges is, és meg is eszik? Végiggondolom, milyen alapanyagok, milyen maradékok vannak otthon, mit kell még venni. Van még három szelet disznóhús bepácolva a hűtőben. Disznóvágáskor a szomszédoktól kaptuk kóstolóba. Van még egy üveg cékla sóban eltéve a kamrában, és zöldborsó a fagyasztóban. A cékla saját termés volt, a mirelit borsót a bevásárlóközpontban vettem, direkt román terméket választottam. Hagymát is vettem a faluban egy termelőtől. Ebből lesz a köret. Hajdinát főzök még melléje. Azt már sajnos nem termelnek a környéken, a helyi csomagolásmentes boltban lengyel hajdinát találtam. Hogy leves is legyen, arra gondolok, hogy egy gyors gyümölcslevest fogok főzni, házi meggybefőttből. Tejet kell vegyek a habaráshoz, de szerencsére reggel induláskor betettem a tejesüveget az autóba, hazafelé meg tudom tölteni házitejjel a tejautomatánál. Tönkölylisztünk van még, nemrég kaptuk Madarasról egy nagyon kedves barátnőmtől.
Ha minden alapanyagot egy helyi szupermarketben vásároltam volna meg, akkor nagy eséllyel a hagyma török, a cékla spanyol, a borsó lengyel, a hús angol, a liszt ukrán, a tej holland, a hajdina orosz vagy kínai, a meggy német lett volna.
Fotó: Pixabay
Milyen sok üzemanyagot, közlekedési és raktározási infrastruktúrához szükséges energiát, csomagolóanyagot, munkaerőt spóroltunk meg azzal, hogy tudatosan olyan termékeket választottam, amelyeket a közelben termeltek. Egy kicsit nagyobb energiát kell beletennem, egyrészt az információgyűjtésbe, másrészt a beszerzés logisztikájába, viszont hiszem, hogy sokkal egészségesebb élelemhez jutok ezáltal és a természeti környezetünket is védem a magam kis lehetőségeivel. És ami talán a legfontosabb, látom magam előtt mindazoknak az arcát, akik megdolgoztak azért, hogy ez a sok finomság az asztalunkra kerülhessen. Ismerem őket, tudom, hol és hogyan termelnek. Tudom, hogy ha el tudják adni, amit megtermeltek, akkor jövőre is folytatják. Ha nem tudnak megélni belőle, akkor kénytelenek lesznek más pénzkereseti lehetőség után nézni, és akkor az én asztalomra sem fog helyi élelmiszer kerülni. Nagyon nagy hálával gondolok rájuk minden nap, minden étkezésnél.
A kíváncsiságom nagyon messzire vitt, így tudtam meg, hogy a család által nagyon kedvelt zab(pehely) legnagyobb részét Oroszországban, Kanadában és Ausztráliában termelik. A legtöbb kakaóbabültetvény Elefántcsontparton van, a legnagyobb lencsenagyhatalom Kanada. Románia neve a dió és napraforgó tekintetében került fel az élmezőnybe tartozó országok listájára. Citromligetbe legközelebb Magyarországon, Lajosmizsén lehet botlani, Békés megyében pedig rizst is termelnek, bár sokkal kisebb mennyiségben, mint az 1970-es években. Kutakodásaim során azt is megtudtam, hogy már Romániában is termelnek mandulát, a családom másik nagy kedvencét, Teleorman és Konstanca megyében.
Tojás, sokféle jobbnál jobb sajt, tejtermék és nagyon sokféle zöldség és főleg bogyós gyümölcs kicsi odafigyeléssel szinte nulla kilométerrel is a tányérunkra kerülhet. Emberi étkezésre (és nem állati takarmánynak szánt) gabonát is sokan termelnek még, akár vegyszermentesen is. A körülöttünk lévő erdők és mezők hihetetlen változatosságban és bőségben ajándékoznak meg bennünket vadon termő gombákkal, gyümölcsökkel és gyógynövényekkel. Hüvelyesekkel és az álgabonákkal, mint a hajdina és köles, már nem állunk olyan jól, legfennebb a kiskertekben termelt szárazpaszulynak tud kicsi kilométere lenni a tányéron. És sajnos ugyanilyen helyzetben vagyunk a húsok tekintetében is. Bár a háztáji állattartás itt Székelyföldön még mindig sokkal jellemzőbb, mint tőlünk nyugatabbra, a kis, helyi húsfeldolgozók szinte kizárólag import húsból dolgoznak.
Fotó: Pixabay
E gondolatkísérlet természetesen nemcsak az én fejemben született meg, ez lehetett az alapja az úgynevezett 50 vagy 100 kilométeres diétának is, amelynek a lényege, hogy az étkezésünkhöz szükséges minden alapanyag egy 50-100 kilométeres körzetből származhat, ezzel is hangsúlyozva a helyi és szezonális élelem fontosságát. Érdemes akár azon is elgondolkodni, hogy melyek azok az alapanyagok, amelyeket nagyon gyakran fogyasztunk és nem termelnek meg pár száz kilométeres körön belül. Le tudnánk mondani róluk? A mai geopolitikai helyzetben akár az a kérdés is felmerülhet, hogy mennyire tudunk élelmiszer tekintetében önellátóak lenni regionális szinten, ha elvágódnak a globális ellátási láncok? Ezek a kérdések lassan nem környezetvédelmi, hanem sokkal inkább biztonsági kérdések lehetnek. És a tudatosítás mindig az első, de igen fontos lépés. Lépjünk.

A szerelmesek napján szinte kötelező a virág. Ezt diktálja a globális marketingpiac, és már-már azt hisszük, ha ilyenkor nem kapunk bár egy szál rózsát, akkor nem is szeretnek igazán. De tudjuk-e valójában, hogy az a szál rózsa milyen utat jár be?
Ez a látványos, sütés nélküli édesség a pisztácia mély aromájával és a friss málna üdeségével garantáltan az étkezés fénypontja lesz.
Ha szereted a spenótot, ez a leves biztos ízleni fog. Ráadásul könnyed, mégis laktató.
A sokáig lenézett csalán ma reneszánszát éli: egyszerre hagyomány, szuperélelmiszer és fine dining alapanyag. Csípőssége eltűnik, értéke megmarad, és újra felfedezzük, mi volt mindig is a lábunk alatt.
A népi gyógyászat egy olyan tudás volt évszázadokon keresztül, ami a létfenntartáshoz tartozott, ugyanúgy, mint a növénytermesztés és az állattartás. Generációról generációra öröklődött át.
A spenótfőzelék a modern konyha szuperhőse. Könnyű ebéd, ami nem nehezít el, mégis energiával tölt fel egész napra.
Szerény külseje ellenére a világ egyik legsokoldalúbb alapanyaga: a kolostorok böjti fogásaitól a modern konyhákig mindenhol jelen van. Rövid áttekintésünkben a spenót legfontosabb érdekességeit gyűjtöttük össze.
A bőséges csapadék igazi gombacsináló időjárásnak számít, így ilyenkor sem érdemes a négy fal között ülni. Megismerkedünk az ízletes májusi pereszkével és a tövisaljagombával, és egy izgalmas ehető vadnövény is kosarunkba kerülhet.
Ez a recept a klasszikus, házias lasagne tökéletes példája, amelyben az olasz tradíció és a magyar konyha kedvelt ízei találkoznak.
Benzinkutas hot dog, pizzás péksüti és néha egy korán kisütött lángos: Szőcs Tamás, A Csajod zenekar gitáros-énekese mesél arról, hogyan esznek, túlélnek és egyensúlyoznak a koncertek között turnén.
A napot egy könnyű, mégis tartalmas reggelivel kezdjük, tízóraira a gyümölcsök adják az energiát. Ebédre egy hagyományos fogás kerül az asztalra, egészségesebb formában, és a nap végén egy lazacos zöldségtállal zárunk.
szóljon hozzá!