Fenntartható farsang

Régen valahogy jobban rá tudtunk hangolódni a természet ritmusára. A fény visszahúzódásával az adventi időszak az emberek számára is a visszahúzódás, a befelé fordulás, a csend és csodavárás időszaka volt. A karácsonyi ünnepek keretében leginkább a családi körben, családi kötelékek mentén kapcsolódtunk, majd az újévi ünnepkör során egyre jobban nyitottunk a tágabb közösségek fele.

Ennek az időszaknak a legfontosabb funkciója a közösségépítés, a közösségi kapcsolatok erősítése, a párválasztás volt. Ilyenkor tartották a lakodalmakat, hiszen tavasztól őszig az embereket lefoglalta a rengeteg mezőgazdasági munka, a tél elején és végén pedig ott volt az adventi és a húsvét előtti böjti időszak, amikor tilos volt a tánc és zene. Talán az sem volt véletlen, hogy ilyenkor, a disznóvágások időszakában lehetett a legbőségesebben megvendégelni a násznépet, hűtőszekrény és fagyasztó híján télvíz idején sokkal biztonságosabb volt a nagy mennyiségű húst feldolgozni, tárolni.

Ahogy tavasztól őszig a természet törvényei szigorú keretek közé szorították a földdel való mindennapi munkát, úgy a téli, farsangi időszakban az emberek levedlették ezeket a korlátokat, szabályokat, teret engedve mindenféle bolondozásnak, furcsa fordított helyzeteknek, viccnek és nevetésnek. A maskarák leginkább a mítoszokban, legendákban megjelenő furcsa, félelmetes lényeket utánozták, vagy ismertebb embereket figuráztak ki a közösségben. Ilyenkor megengedett volt a férfiaknak asszonyruhába, a nőknek pedig férfiruhába öltözniük, valahogy az sem volt gond, ha a világ a feje tetejére állt.

Ahogy közeledett a farsang farka, úgy fogyott az éléskamrából a télire felhalmozott eleség, így érkezünk el a húshagyókeddhez, a húsvét előtti negyven napos böjthöz. Régi európai hagyományokban, már a középkortól kezdődően, a farsang és a böjt harca Konc király és Cibere vajda küzdelmeként jelenik meg. Konc király jelképezte a zsíros, húsos ételeket, a farsangi mulatozásokat, Cibere vajda pedig a böjtös, savanyú ételeket, a mértéktartást. Sok településen szalmabábukat készítve eljátszották ezt a küzdelmet, amelyet vízkeresztkor Konc király, a farsang farkán már Cibere vajda nyert meg.

A székely hagyományokban a farsangi ételekben még ma is megtalálhatjuk ezt a természetközeli jelleget. A farsang a disznótorok, a húsos-zsíros ételek, a zsírban sült kőttestészták, vagyis a fánkok időszaka. Viszont, ahogy csökkent a mezőgazdaságban dolgozók aránya, és az urbanizációs folyamat során az emberek gyárakban és irodákban kezdtek dolgozni, úgy kerültek át a lakodalmak és a nagyobb mulatságok a téli farsangi időszakból a nyári szabadságolós időszakokra.

Ahhoz, hogy megpróbáljuk a farsangot is visszahódítani a fogyasztói kultúra markából, elsősorban tudatosságra van szükségünk. Beszélgessünk minél többet a farsang lényegéről, a gyerekekkel is.