
Fotó: Haáz Vince
Napjainkban a farsang leginkább az óvodai és iskolai farsangi mulatságokban csúcsosodik ki, no meg a mindent elárasztó, rettentően gyenge minőségű, műanyag jelmezek tömkelegében, amelyek között anyukák ezrei keresik-kutatják azt az egyet (kettőt, hármat, akárhányat), amely a gyerkőcök fatáziájában megjelenő képpel és persze a gyerekek évről évre változó méretével is passzol.
2026. február 01., 15:302026. február 01., 15:30
Talán kimondhatjuk, hogy a rengeteg decemberi céges, iskolai, óvodai, adventikoszorú-készítő, mézeskalácssütő foglalkozások, preszilveszteri bulik, találkozók után, majd a családi ünnepi rokonlátogatásokat követően valahogy belefáradunk a sok közösségi együttlétbe, mulatozásba, s jobban vágyunk a csendre és nyugalomra a januári és februári hosszú téli estéken.
Fotó: Veres Nándor
Régen valahogy jobban rá tudtunk hangolódni a természet ritmusára. A fény visszahúzódásával az adventi időszak az emberek számára is a visszahúzódás, a befelé fordulás, a csend és csodavárás időszaka volt. A karácsonyi ünnepek keretében leginkább a családi körben, családi kötelékek mentén kapcsolódtunk, majd az újévi ünnepkör során egyre jobban nyitottunk a tágabb közösségek fele.
Ahogy nőtt a fény, úgy lettek egyre hangosabbak ezek a mulatságok, míg a farsang farka már az utcára is „kihajtotta” a faluközösségeket mulatni, karneválozni, bolondozni, elűzni a telet.
Fotó: Gecse Noémi
Ennek az időszaknak a legfontosabb funkciója a közösségépítés, a közösségi kapcsolatok erősítése, a párválasztás volt. Ilyenkor tartották a lakodalmakat, hiszen tavasztól őszig az embereket lefoglalta a rengeteg mezőgazdasági munka, a tél elején és végén pedig ott volt az adventi és a húsvét előtti böjti időszak, amikor tilos volt a tánc és zene. Talán az sem volt véletlen, hogy ilyenkor, a disznóvágások időszakában lehetett a legbőségesebben megvendégelni a násznépet, hűtőszekrény és fagyasztó híján télvíz idején sokkal biztonságosabb volt a nagy mennyiségű húst feldolgozni, tárolni.
Fotó: Pinti Attila
Ahogy tavasztól őszig a természet törvényei szigorú keretek közé szorították a földdel való mindennapi munkát, úgy a téli, farsangi időszakban az emberek levedlették ezeket a korlátokat, szabályokat, teret engedve mindenféle bolondozásnak, furcsa fordított helyzeteknek, viccnek és nevetésnek. A maskarák leginkább a mítoszokban, legendákban megjelenő furcsa, félelmetes lényeket utánozták, vagy ismertebb embereket figuráztak ki a közösségben. Ilyenkor megengedett volt a férfiaknak asszonyruhába, a nőknek pedig férfiruhába öltözniük, valahogy az sem volt gond, ha a világ a feje tetejére állt.
Fotó: Pinti Attila
Ahogy közeledett a farsang farka, úgy fogyott az éléskamrából a télire felhalmozott eleség, így érkezünk el a húshagyókeddhez, a húsvét előtti negyven napos böjthöz. Régi európai hagyományokban, már a középkortól kezdődően, a farsang és a böjt harca Konc király és Cibere vajda küzdelmeként jelenik meg. Konc király jelképezte a zsíros, húsos ételeket, a farsangi mulatozásokat, Cibere vajda pedig a böjtös, savanyú ételeket, a mértéktartást. Sok településen szalmabábukat készítve eljátszották ezt a küzdelmet, amelyet vízkeresztkor Konc király, a farsang farkán már Cibere vajda nyert meg.
A székely hagyományokban a farsangi ételekben még ma is megtalálhatjuk ezt a természetközeli jelleget. A farsang a disznótorok, a húsos-zsíros ételek, a zsírban sült kőttestészták, vagyis a fánkok időszaka. Viszont, ahogy csökkent a mezőgazdaságban dolgozók aránya, és az urbanizációs folyamat során az emberek gyárakban és irodákban kezdtek dolgozni, úgy kerültek át a lakodalmak és a nagyobb mulatságok a téli farsangi időszakból a nyári szabadságolós időszakokra.
Akár még ma is kedvelt menüje a nyári lakodalmaknak a húsleves, a sült húsok, töltött káposzta, bár egyre inkább átveszik a státuszszimbólum szerepet a szofisztikáltabb ételek. A mitikus, ijesztő maskarák helyét is átvették a rajzfilmhősök jelmezei, a silány minőség és az óriási mennyiség, és valahogy elkopott a jelmezek azon funkciója is, hogy elűzzék vele a telet és a sötétséget. A farsangi ünnepkört is, mint minden más ünnepet, lassan bekebelezte a fogyasztói társadalom.
Fotó: Tuchiluș Alex
Ahhoz, hogy megpróbáljuk a farsangot is visszahódítani a fogyasztói kultúra markából, elsősorban tudatosságra van szükségünk. Beszélgessünk minél többet a farsang lényegéről, a gyerekekkel is.
Szervezzünk jelmezkészítő foglalkozásokat az iskolában a farsangot megelőzően. Hámozzuk le azokat a rétegeket, amelyeknek csak az értelmetlen fogyasztás a célja. Találjunk nekik olyan funkciókat, amelyeknek a mai életünkben, a mai életvitelünkben is értelme van. És itt elsősorban a közösségfejlesztési, közösségösszekovácsoló funkciójára gondolok. Régen is ez volt a legfontosabb rendeltetése ennek az ünnepi időszaknak, és erre lenne ma is a legnagyobb szükségünk.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
A milánói sertésborda nemcsak egy fogás, hanem a kényeztető ízek fúziója: roppanós bunda, omlós hús és egy gazdag, olaszos ragu harmóniája. Laktató, stílusos és egyszerűen megunhatatlan klasszikus a tányérodon.
A magyar gasztronómia egyik leglaktatóbb levese, amely generációk óta meghatározó szereplője a családi asztaloknak – ez a csülkös bableves, amit ha friss kenyérrel vagy krumplis pogácsával eszünk, nem is kell utána második.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Vannak olyan ételek, amelyek gyerekkorunktól velünk vannak – a karfiolleves is ilyen, és ha nem emlékszel vagy nem találod a régi receptedet, mutatjuk, hogyan készítsd el.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
A májusi időszak sok ehető gombát tartogat számunkra, nemsokára megjelennek a sokak által kedvelt vadon termő csiperkék is. Addig is ismerkedjünk meg egy nagyon ízletes ehető taplófajjal, a pisztricgombával.
szóljon hozzá!