Fontos megkülönböztetni: mérgező vagy ehető?

Úgy tűnik első ránézésre, mintha szép bordós, lilás sziromlevelei lennének, de ezek valójában csészelevelek. Mészkedvelő faj, a gyertyános-tölgyesekben gyakori, de gyümölcsösök és ligetek félárnyékos részein is előfordul. Elvirágzás után a levelei sokáig virítanak, így a virág nélküli, leveles állapotot is érdemes megtanulni. Mérgező növény, ezért csak csodálni érdemes. A levelek önálló felismerése ezért is fontos, hogy még véletlenül se kerüljön be a kosárba fogyasztási szándékkal. Levelei mélyen szeldeltek és fűrészes szélűek, nálam olykor lehet látni a képeken, hogy gyűjtöm.

Minden évben szoktam néhány szálat vázába tenni, de csak akkor érdemes hazavinni belőle párat, ha visszavágjuk a szárát és kicsit megroncsoljuk, bevágunk alulról 1 centit a szárba. Gyorsan kell vázába kerülnie, és a roncsolós módszerrel 10–14 napig is díszíthet egy kevésbé napfényes szobában. Másképp nem érdemes dísznövényként gyűjteni, inkább szerezzünk be kertészeti változatot. Elérhető sokféle, nagyvirágú és színes hunyor, ezek szép díszei lehetnek a kertnek, de cserépben is jól mutatnak. Romániában nem számít védett növénynek, de sok európai országban igen, az erdőirtások következményeképp.

A martilapu (Tussilago farfara) virágát és leveleit sokan gyógynövényként ismerjük. A modern kutatásoknak köszönhetően tudjuk, hogy nem javasolt fogyasztani. A gyógynövények világában változhat a besorolás, ha mélyebben kutatnak egy adott gyógynövény iránt, mint azelőtt. Ennek köszönhetően ma már tudjuk, hogy máj- és DNS-károsító méreganyagokat tartalmaz. Óvatosan kell bánni vele, ha mindenképp fogyasztjuk, akkor maximum egyszer vagy kétszer egy évben, és kis mennyiségben tegyük. A gyógyhatása nem kockázatmentes, és a mérgező vegyületeit is elfogyasztjuk általa, ezért javasolt biztonságosan fogyasztható gyógynövénnyel kiváltani. Sok vidéken a leveleit töltikének használják, és bármennyire is finom, legyünk ezzel tisztában. A májkárosodás alattomos, összeadódik, és csak később lesz tünete.

A hagymaszagú kányazsombor (Alliaria petiolata) is lassan fejlődésnek indult. A neve is sugallja, hogy valamilyen hagymás finomságról lehet szó. A kányazsombor egy izgalmas gyógy- és fűszernövényünk, a tavaszi időszakban különösen fontos. Íze és illata hagymás-mustáros, nagyon aromás. A félárnyékos részeket kedveli a legjobban, cserjések, fák és épületek mellett szeret meghúzódni. A hegy- és dombvidéki régióban gyakori, csak figyelmesen kell keresni. Tőlevélrózsájával telel át, ezek a levelek vesealakúak és szélük hullámos. Színe sötétzöld, teljesen matt. A fonákon gyakorta lilás árnyalat látható, ezt érdemes megfigyelni. A kétéves növény csak virágszárat fejleszt, ezen a levelek már másképp néznek ki. Ezek fogazott szélűek és kihegyesedők. A színük is világosabb, és nem jellemző, hogy lilásak lennének. Mindkét formáját jó felismerni, apró fehér virágait hosszú száron neveli, ez is ehető és ízletes.

Mustáros ízét és illatát a mustárolaj-glikozidok adják, ízletes salátanövényként és pesztó alapanyagként is. Enyhébb ízű salátákat jól feldobhatunk vele, de dekorációként is szépen mutat. A zsengébb leveleket gyűjtsük, az idősebb levelei keserednek, főleg a hőség megérkezésével.