
Ehető vadnövények - bemutatóasztal
Fotó: Dakó Viola
A növények szépen fejlődnek a napsütötte napoknak köszönhetően. Ez a mérgező növények megjelenését is jelenti, ezúttal kettővel is megismerkedünk. A pirosló hunyor és a martilapu kettős hatásáról olvashatunk, de mellette egy finom, mustáros ízű csemegét, a hagymaszagú kányazsombort is bemutatjuk.
2026. március 12., 13:042026. március 12., 13:04
A pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) különleges virágai figyelemfelkeltőek ebben a virágszegény, kora tavaszi időszakban. Hosszan nyíló virágaival sokáig táplálja a hozzá látogató beporzókat.
Pirosló hunyor (Helleborus purpurascens)
Fotó: Dakó Viola
Úgy tűnik első ránézésre, mintha szép bordós, lilás sziromlevelei lennének, de ezek valójában csészelevelek. Mészkedvelő faj, a gyertyános-tölgyesekben gyakori, de gyümölcsösök és ligetek félárnyékos részein is előfordul. Elvirágzás után a levelei sokáig virítanak, így a virág nélküli, leveles állapotot is érdemes megtanulni. Mérgező növény, ezért csak csodálni érdemes. A levelek önálló felismerése ezért is fontos, hogy még véletlenül se kerüljön be a kosárba fogyasztási szándékkal. Levelei mélyen szeldeltek és fűrészes szélűek, nálam olykor lehet látni a képeken, hogy gyűjtöm.
Pirosló hunyor virága
Fotó: Dakó Viola
Minden évben szoktam néhány szálat vázába tenni, de csak akkor érdemes hazavinni belőle párat, ha visszavágjuk a szárát és kicsit megroncsoljuk, bevágunk alulról 1 centit a szárba. Gyorsan kell vázába kerülnie, és a roncsolós módszerrel 10–14 napig is díszíthet egy kevésbé napfényes szobában. Másképp nem érdemes dísznövényként gyűjteni, inkább szerezzünk be kertészeti változatot. Elérhető sokféle, nagyvirágú és színes hunyor, ezek szép díszei lehetnek a kertnek, de cserépben is jól mutatnak. Romániában nem számít védett növénynek, de sok európai országban igen, az erdőirtások következményeképp.
Martilapu (Tussilago farfara) virága
Fotó: Dakó Viola
A martilapu (Tussilago farfara) virágát és leveleit sokan gyógynövényként ismerjük. A modern kutatásoknak köszönhetően tudjuk, hogy nem javasolt fogyasztani. A gyógynövények világában változhat a besorolás, ha mélyebben kutatnak egy adott gyógynövény iránt, mint azelőtt. Ennek köszönhetően ma már tudjuk, hogy máj- és DNS-károsító méreganyagokat tartalmaz. Óvatosan kell bánni vele, ha mindenképp fogyasztjuk, akkor maximum egyszer vagy kétszer egy évben, és kis mennyiségben tegyük. A gyógyhatása nem kockázatmentes, és a mérgező vegyületeit is elfogyasztjuk általa, ezért javasolt biztonságosan fogyasztható gyógynövénnyel kiváltani. Sok vidéken a leveleit töltikének használják, és bármennyire is finom, legyünk ezzel tisztában. A májkárosodás alattomos, összeadódik, és csak később lesz tünete.
De sokszor szkeptikusak, és összeesküvés-elméletként kezelik is az emberek. Javaslom, hogy legyünk nyitottak, hiszen ez a saját egészségünket védi, és a szakemberek mindig jó szándékkal igyekeznek ezeket megosztani. Emlékszem, hogy gyerekkoromban édesanyám milyen finom levest és főzeléket készített a zsenge leveleiből. Bármennyire is ízletes, nálam az asztalra csak túlélős körülmények között kerülne fel, és kis mennyiségben. A mérgezőség nem azt jelenti, hogy összeesünk, hányunk vagy felfordulunk a legtöbb esetben. Jelentheti ezt is, de sokszor, főleg a májkárosító méreganyagok esetében, sokáig nincs ilyen tünet, csak már amikor nagy a baj. Vegyük komolyan: eleve sok májkárosító tevékenységet folytat egy átlagos ember a mai világban, ha gyógynövényeket fogyasztunk jó szándékkal, akkor ne mérgezzük magunkat. A martilapu virágai mindig hamarabb jelennek meg, elvirágzása után fejleszt csak leveleket. Hagyjuk ott a beporzóknak, számukra hasznos.
Hagymaszagú kányazsombor (Alliaria petiolata)
Fotó: Dakó Viola
A hagymaszagú kányazsombor (Alliaria petiolata) is lassan fejlődésnek indult. A neve is sugallja, hogy valamilyen hagymás finomságról lehet szó. A kányazsombor egy izgalmas gyógy- és fűszernövényünk, a tavaszi időszakban különösen fontos. Íze és illata hagymás-mustáros, nagyon aromás. A félárnyékos részeket kedveli a legjobban, cserjések, fák és épületek mellett szeret meghúzódni. A hegy- és dombvidéki régióban gyakori, csak figyelmesen kell keresni. Tőlevélrózsájával telel át, ezek a levelek vesealakúak és szélük hullámos. Színe sötétzöld, teljesen matt. A fonákon gyakorta lilás árnyalat látható, ezt érdemes megfigyelni. A kétéves növény csak virágszárat fejleszt, ezen a levelek már másképp néznek ki. Ezek fogazott szélűek és kihegyesedők. A színük is világosabb, és nem jellemző, hogy lilásak lennének. Mindkét formáját jó felismerni, apró fehér virágait hosszú száron neveli, ez is ehető és ízletes.
Aprók, ezért macerás, de érdemes kipróbálni. A kányazsombor kissé ellenséges a környezetében élő növényekkel, ezért vannak helyek, ahol invazív fajként viselkedik. Nálunk nincs probléma még vele, de jellemzően olyan allelopatikus vegyületeket bocsát ki a gyökerén keresztül, amelyek lassítják a csírázást és a növekedést a környezetében. Ez számára előnyös, de emellett még gátolja a szomszédos növények szimbiózisos kapcsolatait is jótékony gombafajokkal (AM-kapcsolatok). Emiatt gyengébbek a szomszédos növényei, így a kányazsombor lépéselőnyben van.
Kányazsomboros falatok
Fotó: Dakó Viola
Mustáros ízét és illatát a mustárolaj-glikozidok adják, ízletes salátanövényként és pesztó alapanyagként is. Enyhébb ízű salátákat jól feldobhatunk vele, de dekorációként is szépen mutat. A zsengébb leveleket gyűjtsük, az idősebb levelei keserednek, főleg a hőség megérkezésével.
A repcelepkék hernyói a leveleit fogyasztják, a hajnalpirlepkék pedig terméseiből táplálkoznak. Érett terméseiből még a vörösbegyek és különböző pintyfélék – mint a zöldike – is csemegéznek. Idén érdemes kipróbálni a levelek sós lében történő fermentálását, káposztával vegyesen finom savanyúság. Hozzá nagyon hasonló fajok nem élnek a klímánkon. Kezdők összetéveszthetik az ehető réti kakukktormával (Cardemine pratensis) virágzás idején és az enyhén mérgező, szöszös levelű fekete pesztercével (Ballota nigra). Várandósság és szoptatás ideje alatt kerülendő, erőteljes illata és aktív vegyületei miatt.
A kosarunkba biztonságosan akkor kerülhetnek ízletes vadnövények, ha a mérgezőeket is megtanuljuk felismerni. Ezeknek az ismerete pont annyira fontos, mint az ehetőeké. Keressünk kányazsombort, a mérgezőekre pedig figyeljünk fel, és csodáljuk meg kettős szépségüket.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
A milánói sertésborda nemcsak egy fogás, hanem a kényeztető ízek fúziója: roppanós bunda, omlós hús és egy gazdag, olaszos ragu harmóniája. Laktató, stílusos és egyszerűen megunhatatlan klasszikus a tányérodon.
A magyar gasztronómia egyik leglaktatóbb levese, amely generációk óta meghatározó szereplője a családi asztaloknak – ez a csülkös bableves, amit ha friss kenyérrel vagy krumplis pogácsával eszünk, nem is kell utána második.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Vannak olyan ételek, amelyek gyerekkorunktól velünk vannak – a karfiolleves is ilyen, és ha nem emlékszel vagy nem találod a régi receptedet, mutatjuk, hogyan készítsd el.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
A májusi időszak sok ehető gombát tartogat számunkra, nemsokára megjelennek a sokak által kedvelt vadon termő csiperkék is. Addig is ismerkedjünk meg egy nagyon ízletes ehető taplófajjal, a pisztricgombával.
szóljon hozzá!