
A paszuly megnevezés elsősorban erdélyi és kelet-magyarországi tájnyelvi szó
Fotó: Orbán Orsolya
Kevés alapanyag utazta be úgy a világ konyháit, mint a bab: egyszerre a szegények eledele és ikonikus fogások lelke. De hogyan lett a paszulyból globális gasztronómiai történet?
2026. március 10., 16:502026. március 10., 16:50
A bab – vagy ahogy Erdély egyes részein hívják: paszuly, Székelyföldön fuszulyka – a világ egyik leginkább „demokratikus” alapanyaga. Olcsó, tápláló, és szinte minden kontinens konyhájában megtalálta a maga szerepét: a mindennapi étkezéstől az ikonikus nemzeti fogásokig.
A Kárpát-medencében a paraszti konyha egyik alapja volt: bableves, babgulyás, füstölt hússal főtt paszuly generációk asztalán jelent meg. Ugyanakkor a világ más részein is hasonlóan fontos: Latin-Amerikában a fekete vagy a pinto bab a mindennapok része, Franciaországban a cassoulet, Indiában a különféle dal-ételek, Olaszországban pedig a cannellini babos fogások váltak klasszikussá.
Van, ahol a túlélést jelenti, máshol közösségi étkezések alapja, vagy akár ünnepi fogás.
A nyelv egységesülésével a „bab” vált uralkodóvá, a „paszuly” pedig identitást, hagyományt és regionális kötődést őrző szó maradt
Fotó: Orbán Orsolya
A különféle babfajták – fehér, tarka, fekete vagy vörös – eltérő textúrát és ízvilágot adnak az ételeknek, ezért a konyhában is sokféleképpen használhatók: levesekben, ragukban, krémekben, salátákban vagy akár pirított kenyér tetején.
A teljes összeállítás a bab történetéről, világkörüli gasztronómiai szerepéről és több különleges receptről a Krónika cikkében olvasható.

A bab (paszuly, Székelyföldön fuszulyka) a világ egyik „legdemokratikusabb” alapanyaga: szinte minden kontinensen jelen van, mégis minden kultúra másképp viszonyul hozzá.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
A milánói sertésborda nemcsak egy fogás, hanem a kényeztető ízek fúziója: roppanós bunda, omlós hús és egy gazdag, olaszos ragu harmóniája. Laktató, stílusos és egyszerűen megunhatatlan klasszikus a tányérodon.
A magyar gasztronómia egyik leglaktatóbb levese, amely generációk óta meghatározó szereplője a családi asztaloknak – ez a csülkös bableves, amit ha friss kenyérrel vagy krumplis pogácsával eszünk, nem is kell utána második.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Vannak olyan ételek, amelyek gyerekkorunktól velünk vannak – a karfiolleves is ilyen, és ha nem emlékszel vagy nem találod a régi receptedet, mutatjuk, hogyan készítsd el.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
A májusi időszak sok ehető gombát tartogat számunkra, nemsokára megjelennek a sokak által kedvelt vadon termő csiperkék is. Addig is ismerkedjünk meg egy nagyon ízletes ehető taplófajjal, a pisztricgombával.
szóljon hozzá!