Sokak számára nosztalgikus fogás a kocsonya: disznótorok, nagyszülői konyhák és hideg esték jutnak róla eszünkbe. A jól elkészített kocsonya egyszerre laktató és meglepően egészséges.
2026. február 25., 11:012026. február 25., 11:01
Hozzávalók:
2 db sertésköröm;
50 dkg sertésbőr;
2 db csülök (első);
1 db sertésfarok;
30 dkg füstölt hús;
2 db vöröshagyma;
1 db sárgarépa;
1 db fehérrépa;
1/4 db zeller;
2 fej fokhagyma;
4 db tojás (elhagyható);
só.
Elkészítés:
a húsokat jól megtisztítjuk, majd bő hideg vízben feltesszük főni. Pár percig forraljuk, majd leszűrjük és alaposan átmossuk;
a húsokhoz hozzáadjuk a füstölt húst és újra felöntjük hideg vízzel úgy, hogy éppen ellepje. Amikor felforrt, visszavesszük a lángot, hogy éppen csak gyöngyözzön. A felúszó habot folyamatosan leszedjük, amíg tiszta levet kapunk;
enyhén sózzuk és hozzáadjuk az egész, hámozott répákat, a darabolt zellergumót és hagymát, a megtisztított fokhagymát és 3-4 órát főzzük;
a sárgarépát kb. fél óra után, amikor megpuhult, kivesszük és kihűtjük. Ízlés szerint a tálaláshoz főzhetünk kemény tojást is;
a húsokat kivesszük a léből, kicsontozzuk, típusonként szétválogatjuk. A húsokat egy tepsire helyezzük, lefedjük fóliával és 70 fokos sütőben melegen tartjuk;
a levet gézlapon átszűrjük, úgy, hogy kanalanként óvatosan merjük ki, nehogy megtörjön és ködös legyen;
előkészítünk tányérokat: a félrerakott répát és tojást felkarikázzuk és dekoratívan elrendezzük a tányérok alján. Egyenletesen elosztjuk a húsokat úgy, hogy minden adagba jusson zsíros és sovány hús is. Ízlés szerint minden tányérba rakhatunk egy kevés zúzott fokhagymát;
a meleg levet egyenletesen elosztjuk a tányérokban. Az előkészített kocsonyát hagyjuk kihűlni, lefedjük és egy egész éjszakára hűtőbe tesszük, ez idő alatt fog teljesen megdermedni;
másnap, a felszínére kifagyott zsírt eltávolítjuk. A tányérok szélét óvatosan kilazítjuk egy kis késsel, a formákból a kocsonyát kifordítjuk és ízlés szerint tálaljuk: citrommal, ecettel, tormával, erős paprikával.
Sorozatunk további részeit itt tekintheti meg.
Volt idő, amikor a szegények ették, és volt, amikor bölcsek tanítottak róla – ma pedig újra felfedezzük, hogy a lencse nemcsak böjti kényszermegoldás, hanem az egyik legsokoldalúbb alapanyag a konyhában.
Ebben a fogásban a darált hús nem csupán alapanyag, hanem egy puha „takaró”, ami magában rejti a fokhagymán megfuttatott padlizsánkockákat.
Vajon mennyire tudatosul bennünk, hogy mi van a tányérunkon, amikor nekifogunk egy étkezésnek? Jobb esetben felismerjük az alapanyagokat az ételben – de tudjuk, hogy honnan érkeztek, milyen utat jártak be, amíg a tányérunkra kerültek?
A kockasajtot főleg szendvicsekhez fogyasztjuk, de az unalmas rántott húsból is mennyei ételt varázsolhatunk a felhasználásával.
Sorozatunkban – továbbra is a csendéleteknél maradva – ezúttal egy különös darabra esett a választásunk: T. Szűcs Ilona metaforikus festészete a szürrealizmus és a metafizikus eszköztárát alkalmazza.
A növények szépen fejlődnek a napsütötte napoknak köszönhetően. Ez a mérgező növények megjelenését is jelenti, ezúttal kettővel is megismerkedünk. A pirosló hunyor és a martilapu kettős hatását, de a hagymaszagú kányazsombort is bemutatjuk.
Kevés olyan étel van, amely ennyire egyszerű alapanyagokból hoz ki ennyire gazdag ízvilágot. A saltimbocca eredetileg borjúhúsból készül, zsályával és sonkával, de csirkemellből is fantasztikusan működik.
Kevés alapanyag utazta be úgy a világ konyháit, mint a bab: egyszerre a szegények eledele és ikonikus fogások lelke. De hogyan lett a paszulyból globális gasztronómiai történet?
A reggelt egy ropogós pestós melegszendviccsel kezdjük, uzsonnára egy könnyű, áfonyás görög joghurtos finomság kerül az asztalra. Ebédre egy ázsiai ízvilágú, zöldséges csirkét készítettünk, a napot egy egyszerű, mégis ízletes vacsorával zárjuk.
Az igazi rizottó nem a bonyolult alapanyagokról, hanem a megfelelő technikáról és odafigyelésről szól, amelytől minden falat tökéletes lesz.
szóljon hozzá!