
Zsögödi Nagy Imre: Önarckép almával, 1925 (olaj, vászon, 66,5 x 55 cm)
Fotó: Forrás: Csíki Székely Múzeum
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre egy olyan alkotását mutatjuk meg, amelyen az étel – jelen esetben egy alma – elsősorban kompozíciós, illetve fény-árnyék hatások festői megragadása szempontjából válik hangsúlyossá a képen.
2026. május 12., 16:502026. május 12., 16:50
Zsögödi Nagy Imre művészetében számtalan önarcképet találunk, az általa művelt minden technikával (szén, ceruza, rézkarc, fametszet, akvarell, olaj), és minden életszakaszából lehetne sorolni a példákat. Önarcképei rendszerint más-más attribútumokat is tartalmaznak az almától, az állatokon, a palettán, ecseten át a festővászonig vagy a szalmakalapig.
Az Önarckép almával című olajképe korai alkotás, Nagy Imre ún. nagybányai időszakából. 1925 nyarán Nagy Imre Felsőbányán festette ez a képet, melynek megformálása Patkó Károly szándékosan pózoló, mesterkélt képeivel, vagy Szőnyi István kompozíciós megoldásaival hozható összefüggésbe.
Anatómiai hűsége figyelemre méltó, a nyak túlságosan is megfeszített izmainak fénnyel való kiemelése, valamint az, ahogyan az almán és a kezeken megcsillanó fényfoltok visszatükrözik, tovább fokozva a plasztikusan megformált, szélsőségesen kitekeredett nyak színvilágát, kiegyensúlyozva a kompozíciót.
„Szemben állt a kép velem. Olyan érzés fogott el, mintha a kép megelevenednék, s a lenyúzott bőrömmel volna behúzva. Megborzadtam. Visszafordítottam a falfelé, s több napig nemcsak hogy hozzá nem nyúltam, de egyenesen kerültem. Amikor aztán kiállítottam, rögtön megvették s kétszer cserélt gazdát” – írja a művész a Följegyzések című önéletrajzi írásában a képről. Az Önarckép almával klasszikusan távolságtartó beállítása ellenére belső feszültségektől szétpattanó, egymással feleselő komplementereivel mesterien megformált, egyszerre dactól és határozott művészi öntudattól sugárzó erőteljes önvallomás.

Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.

Márton Árpád festőművész életművében a kenyér vezérmotívumként jelenik meg. Ezúttal a Csíki Székely Múzeumban őrzött egyik kenyeres képét választottuk gasztrosorozatunkhoz, amely reprezentatív példája annak, ahogy a kenyér megjelenik a művészetében.

Sorozatunkban – továbbra is a csendéleteknél maradva – ezúttal egy különös darabra esett a választásunk: T. Szűcs Ilona metaforikus festészete a szürrealizmus és a metafizikus eszköztárát alkalmazza.

Az ételábrázolások klasszikus műfaja a csendélet, amelyre szép példákat találunk Fülöp Antal Andor (1908 – 1979) kolozsvári festő művészetében. Üde, világos kompozícióin gyümölcsök, virágok, személyes tárgyak, munkaeszközök láthatók.

„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.

A januári fagyban, amikor mind jobban szomjazzuk a fényt és a meleget, egy olyan festményt mutatunk be, mely témáját, hangulatát tekintve ezt a fény fele törekvést, a fény hatására történő átalakulást jeleníti meg.

A népi életképek egyik monumentális alkotása Gyárfás Jenő (1857–1925) A tél örömei című, 1883-ban készült festménye, amely érzékletesen teremti meg a disznóvágás téli hangulatát. A gasztronómia témája az erdélyi képzőművészeti alkotásokban.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Ez a recept nem csupán egy sós rágcsálnivalóról szól, hanem egy kis játékos alkotásról a konyhában, aminek a végeredménye pont olyan, mintha egy rajzfilmből lépett volna elő.
Savanykás, friss, és nem csak főzeléknek jó. Vitaminokban gazdag, világszerte sokféleképpen használják, és még a fagyasztást is jól bírja. A sóska igazi tavaszi tisztító növény – mutatjuk, miért érdemes fogyasztani.
Elkezdődött az ehető taplógombák gyűjtésének ideje, ismerkedjünk meg a csirkehúsra emlékeztető sárga gévagombával. Egyszerre több kilónyit is találhatunk, ha szerencsénk van. Kiadós gombának számít, érdemes gyűjteni.
Ez a piskóta a tésztába sült vaníliapudinggal és az édes mandarinnal minden falatnál tartogat egy krémes meglepetést. Mennyien könnyű, gyümölcsös desszert, ami pillanatok alatt otthonos illattal tölti meg a konyhát.
A sós citrom a marokkói gasztronómia ikonikus alapanyaga, amely citrom, durva só és saját leve segítségével hosszú hetek alatt fermentálódik.
A reggelt egy laktató avokádós pirítóssal kezdjük, tükörtojással, tízóraira jöhet egy jól megérdemelt csokis kényeztetés, ebédre pedig zöldséges csirkecombot készítünk. A napot egy ízekben gazdag, mégis könnyed vacsorával zárjuk.
Közeleg a nyár, és vele a hűs desszertek ideje. Sorozatunk új részében egy egyszerű, gép nélkül elkészíthető házi fagyi kerül a középpontba – alaprecepttel és többféle ízesítési ötlettel.
Ez a selymesen krémes, babérlevéllel illatosított tejfölös krumplileves a konyha egyik legegyszerűbb, mégis legvigasztalóbb étele lehet, amely egyetlen tányérnyi forró házias ízbe sűríti az otthon melegét.
A tavaszi zsongás ideje alatt mi lenne szebb és jobb időtöltés, mint gyógynövényeket és ehető vadnövényeket gyűjteni? Most a tavaszi kankalinnal és a kerek repkénnyel ismerkedünk meg, amelyek különleges kapcsolatot ápolnak a beporzókkal.
szóljon hozzá!