Kezdők is bátran gyűjthetik: a sárga gévagomba

A gomba a taplóalkatúakhoz tartozik, idősödve már nem fogyasztható és kellemetlen rágós állaga is lesz. Nehezen emészthető idősödve, és gyomorbántalmakat is okozhat. Csak a fiatal termőtesteket javasolt fogyasztani, a kés könnyedén kell tudja vágni a gombát. A gomba feltételesen fogyasztható, egyik feltétel a kora: legyen fiatal, a másik pedig az alapos hőkezelés. Minimum 20 percet kell hőkezelni, de a tapasztalataim szerint ennyi idő alatt nem mindig puhul meg eléggé, nálam ez általában 20–30 perc szokott lenni. Ha nincs alaposan hőkezelve, akkor okozhat hasmenést és hányást is, nem érdemes félvállról venni.

A gévagombának az élénk színe mellett az illata is erőteljes, aromás. Nem tudnám hasonlítani semmihez, egyszerűen gévagombás. A megjelenése elég változatos tud lenni, fiatalon egy kis gumóra hasonlít, majd ez idővel legyezőszerű és „emeletes” lesz. Gyakran alkot nagy telepeket, a termőtestek egymás fölött fejlődnek szorosan. Pereme gyakran hullámos, és felülete enyhén szemcsés. Kés nélkül elég nehéz levágni, szorosan csatlakozik a fa felületéhez, ezért megfelelő eszköz nélkül ne induljunk el gombászni. Azokat a részeket, amivel a fához kapcsolódik, érdemes levágni, ezek elég fásak és rágósak. Ha idősebb példányt találunk, akkor a külső puhább részeket még le tudjuk róla faragni.

Az említett fafajok mellett érdemes a kedvelt élőhelyeit is jobban érteni, hogy sikeres legyen a gévagombavadászat. Gyümölcsfákat idősebb és elhanyagolt gyümölcsösökben keressünk, vadgyümölcsfákat sokfelé találhatunk. A lényeg, hogy idős legyen a fa élve és kidőlve is, élő fákon a korhadásokat és a metszések nyomát kell körbejárni. Gyakori, hogy a törzsnél, a talajhoz közel van korhadás, és ott növekszik a gomba. Ha távolról kiszúrok egy ideális fát, akkor megközelítem és körbejárom alaposan, főleg a kidőlt esetében. Sokszor az alsó részeken fejlődik, ezért nem mindig lehet egyből észrevenni a termőtesteket. Másik nagyon jó lelőhely lehet a vízközeli élőhely, a fűzfák ezt szeretik a legjobban. Patakmedrek, folyók ártere, de csermelyek és nedvesebb ligetek is ideálisak lehetnek. A csapadékosabb időszakokban több gévagomba fejlődik, de kicsivel jobban tűri a szárazságot a kalapos gombákhoz képest, így csapadékszegény időszakokban is találhatunk. Jellemzően májustól szeptemberig terem, de a nyári hőségben ritkább találatnak számít. Én kimondottan májusban és nyár végén szoktam keresni.

Az íze nem jellemzően gombás, kicsit savanykás, idősödve kesernyés. A még puha, de már kicsit idősödő termőtesteket tejbe/vízbe is áztathatjuk néhány órára vagy egy éjszakára, ez segít a kioldásban. A sárga gévagombát sokan kimondottan a kellemes állaga miatt kedvelik, csirkemellre emlékeztet fiatalon. Én például feltépkedni szoktam tépett hússzerűen, úgy készítem el. Kockázni és szeletelni is lehet, de érdemes kisebb darabokra, így gyorsabban meg is puhul. Jól fűszerezhető, akár pácolni is lehet. A paprika, fokhagyma, kakukkfű, majoranna, borókabogyó kimondottan jól társítható fűszerei. Nálam általában füstölt paprikásan készül, de fokhagymásan is nagyon szeretem.

Állaga miatt savanyúság is készíthető belőle, ecetesen és tejsavasan fermentálva is. Fontos, hogy előtte hőkezeljük a gombát, nyersen nem szabad savanyítani sem. Frissen úgy készítsük el, mintha csirkemellet használnánk, csak tartsuk be az alapos hőkezelést. Elkészíthető paprikásnak, mártásosan, lepirítva, grillezve, panírozva, de kerülhet levesbe is. A pici darabokat „csirkefalatként” bundázni is lehet, nagyon finom lesz. Fagyasztható nyersen is, így egész évben elérhető lehet tartósított formában. Ha többet találunk, akkor a savanyúságkészítés mellett a fagyasztás a legcélszerűbb, én feltépkedve szoktam lefagyasztani. Gombafasírt és kolbász is készülhet belőle, de egy finom lecsóhoz is társíthatjuk. Töltött káposztába húshelyettesítőként is ideális, vegetáriánusok és vegánok kedvelt alapanyaga. Változatosan elkészíthetjük, ne féljünk kísérletezni vele.

Jellegzetes megjelenése miatt nem téveszthető össze más gombával. Egy kicsikét hasonlít az almafa-rozsdástapló (Inonotus hispidus) nagyon fiatal termőtesteire, amikor még csak gumócska. Idősebb korban is vannak sárgás árnyalatai, de jellemzően rozsdabarnás színű a felülete. Alulról a termőrétege szokott sárgás lenni, idősödve sárgásbarna lesz. A széle sem annyira hullámos, sokkal egyenletesebb. Távolról a fiatal termőtesteket lehet gévagombának nézni, de közelről látszik a különbség. Az almafa-rozsdástapló nem ehető gomba, így ne kerüljön a kosarunkba.

A gévagomba tud nyüves is lenni, ezért erre figyeljünk oda. Az idősebb termőtestekre jellemzőbb, de találtam már fiatalt is nyüvesen. Sokféle rovar táplálkozik belőle, a gombalakó gyászbogarak (szarvas taplóbogár, poszogó taplóbogár, bordás taplóbogár) a taplógombákban élnek és táplálkoznak is belőlük. Szürkületkor és éjszaka aktívak, ha megijednek, akkor kellemetlen szagú folyadékot bocsátanak ki.

Szerepe nagyon fontos, korhadékbontóként a tápanyagkörforgás része. Ha élőfát fertőz meg, akkor rövid távon odúkat és búvóhelyeket teremt, hosszú távon pedig megannyi élőlénynek élőhelyet és táplálékot. Az élővilág szempontjából hasznos a holtfa, de csak ha ott marad a természetben.

Gévagomba-vadászatra fel! Élénk színe miatt távolabbról is jól észrevehető, egy kiadósabb találat még a téli időszakban is szolgálhat táplálékul lefagyasztott formában. A kalapos gombák kissé visszahúzódtak a nyárias hőség miatt, de gévagombát most is találhatunk. A következő cikkben egy újabb ehető taplógombával fogunk megismerkedni.