
Gévagomba hullámos széle
Fotó: Dakó Viola
Elkezdődött az ehető taplógombák gyűjtésének ideje, ismerkedjünk meg a csirkehúsra emlékeztető sárga gévagombával. Egyszerre több kilónyit is találhatunk, ha szerencsénk van. Kiadós gombának számít, érdemes gyűjteni.
2026. május 07., 14:122026. május 07., 14:12
A sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus) az egyik legnagyobb kincs, amit mostantól gyűjteni tudunk. Sokan népies nevén tüdőgombának vagy fűzfagombának ismerik. Élénk kénsárgás, narancssárgás színéről könnyedén felismerhetjük. Kezdők is bátran gyűjthetik, nem nehezen határozható gombáról van szó. Elhalt lombos fák faanyagán vagy élő fák sebei, metszése mentén fejlődik. Mindig faanyagot bont, kedvelt fái között szerepelnek a fűzfajok, nyárfák, akác- és gyümölcsfák. Gyümölcsösben is találhatunk idősebb és betegeskedő fákon, a metszéseket ezért is érdemes sebkezelővel lekezelni, hogy ne tudják megtámadni farontó gombák. A vadon termő gyümölcsfákat is kedveli, vadcseresznyén, vadszilván, vackoron és vadalmán is gyakori. Én leggyakrabban idős vadcseresznyén szoktam találni, de a kertemben a szilvafákon is szokott lenni. A fa szempontjából a gévagomba jelenléte nem jelent jót, ha nagyobb vázrészeket támad meg, akkor a fa végét is jelentheti a korhasztása, egy nagyobb vihar során könnyebben kidőlhet vagy nagyon összetörhet.
Fotó: Dakó Viola
A gomba a taplóalkatúakhoz tartozik, idősödve már nem fogyasztható és kellemetlen rágós állaga is lesz. Nehezen emészthető idősödve, és gyomorbántalmakat is okozhat. Csak a fiatal termőtesteket javasolt fogyasztani, a kés könnyedén kell tudja vágni a gombát. A gomba feltételesen fogyasztható, egyik feltétel a kora: legyen fiatal, a másik pedig az alapos hőkezelés. Minimum 20 percet kell hőkezelni, de a tapasztalataim szerint ennyi idő alatt nem mindig puhul meg eléggé, nálam ez általában 20–30 perc szokott lenni. Ha nincs alaposan hőkezelve, akkor okozhat hasmenést és hányást is, nem érdemes félvállról venni.
Vannak emberek, akik érzékenyek rá, és nagyon rosszul emésztik, érdemes tesztelni elsőre. A gombák nehezen emészthető táplálékok, emiatt az esti órákban érdemes elkerülni a fogyasztásukat nagyobb mennyiségben. Ha gyakran eszünk gombát, akkor ez nem jelenthet problémát, a szervezetet fokozatosan hozzá lehet szoktatni a jobb emésztés érdekében.
Gévagomba
Fotó: Dakó Viola
A gévagombának az élénk színe mellett az illata is erőteljes, aromás. Nem tudnám hasonlítani semmihez, egyszerűen gévagombás. A megjelenése elég változatos tud lenni, fiatalon egy kis gumóra hasonlít, majd ez idővel legyezőszerű és „emeletes” lesz. Gyakran alkot nagy telepeket, a termőtestek egymás fölött fejlődnek szorosan. Pereme gyakran hullámos, és felülete enyhén szemcsés. Kés nélkül elég nehéz levágni, szorosan csatlakozik a fa felületéhez, ezért megfelelő eszköz nélkül ne induljunk el gombászni. Azokat a részeket, amivel a fához kapcsolódik, érdemes levágni, ezek elég fásak és rágósak. Ha idősebb példányt találunk, akkor a külső puhább részeket még le tudjuk róla faragni.
Sárga gévagomba belseje
Fotó: Dakó Viola
Az említett fafajok mellett érdemes a kedvelt élőhelyeit is jobban érteni, hogy sikeres legyen a gévagombavadászat. Gyümölcsfákat idősebb és elhanyagolt gyümölcsösökben keressünk, vadgyümölcsfákat sokfelé találhatunk. A lényeg, hogy idős legyen a fa élve és kidőlve is, élő fákon a korhadásokat és a metszések nyomát kell körbejárni. Gyakori, hogy a törzsnél, a talajhoz közel van korhadás, és ott növekszik a gomba. Ha távolról kiszúrok egy ideális fát, akkor megközelítem és körbejárom alaposan, főleg a kidőlt esetében. Sokszor az alsó részeken fejlődik, ezért nem mindig lehet egyből észrevenni a termőtesteket. Másik nagyon jó lelőhely lehet a vízközeli élőhely, a fűzfák ezt szeretik a legjobban. Patakmedrek, folyók ártere, de csermelyek és nedvesebb ligetek is ideálisak lehetnek. A csapadékosabb időszakokban több gévagomba fejlődik, de kicsivel jobban tűri a szárazságot a kalapos gombákhoz képest, így csapadékszegény időszakokban is találhatunk. Jellemzően májustól szeptemberig terem, de a nyári hőségben ritkább találatnak számít. Én kimondottan májusban és nyár végén szoktam keresni.
Gumó
Fotó: Dakó Viola
Az íze nem jellemzően gombás, kicsit savanykás, idősödve kesernyés. A még puha, de már kicsit idősödő termőtesteket tejbe/vízbe is áztathatjuk néhány órára vagy egy éjszakára, ez segít a kioldásban. A sárga gévagombát sokan kimondottan a kellemes állaga miatt kedvelik, csirkemellre emlékeztet fiatalon. Én például feltépkedni szoktam tépett hússzerűen, úgy készítem el. Kockázni és szeletelni is lehet, de érdemes kisebb darabokra, így gyorsabban meg is puhul. Jól fűszerezhető, akár pácolni is lehet. A paprika, fokhagyma, kakukkfű, majoranna, borókabogyó kimondottan jól társítható fűszerei. Nálam általában füstölt paprikásan készül, de fokhagymásan is nagyon szeretem.
Bundázott gévagombás falatkák
Fotó: Dakó Viola
Állaga miatt savanyúság is készíthető belőle, ecetesen és tejsavasan fermentálva is. Fontos, hogy előtte hőkezeljük a gombát, nyersen nem szabad savanyítani sem. Frissen úgy készítsük el, mintha csirkemellet használnánk, csak tartsuk be az alapos hőkezelést. Elkészíthető paprikásnak, mártásosan, lepirítva, grillezve, panírozva, de kerülhet levesbe is. A pici darabokat „csirkefalatként” bundázni is lehet, nagyon finom lesz. Fagyasztható nyersen is, így egész évben elérhető lehet tartósított formában. Ha többet találunk, akkor a savanyúságkészítés mellett a fagyasztás a legcélszerűbb, én feltépkedve szoktam lefagyasztani. Gombafasírt és kolbász is készülhet belőle, de egy finom lecsóhoz is társíthatjuk. Töltött káposztába húshelyettesítőként is ideális, vegetáriánusok és vegánok kedvelt alapanyaga. Változatosan elkészíthetjük, ne féljünk kísérletezni vele.
Tépett gévagomba
Fotó: Dakó Viola
Jellegzetes megjelenése miatt nem téveszthető össze más gombával. Egy kicsikét hasonlít az almafa-rozsdástapló (Inonotus hispidus) nagyon fiatal termőtesteire, amikor még csak gumócska. Idősebb korban is vannak sárgás árnyalatai, de jellemzően rozsdabarnás színű a felülete. Alulról a termőrétege szokott sárgás lenni, idősödve sárgásbarna lesz. A széle sem annyira hullámos, sokkal egyenletesebb. Távolról a fiatal termőtesteket lehet gévagombának nézni, de közelről látszik a különbség. Az almafa-rozsdástapló nem ehető gomba, így ne kerüljön a kosarunkba.
Almafa-rozsdástapló - nem ehető
Fotó: Wikipédia
A gévagomba tud nyüves is lenni, ezért erre figyeljünk oda. Az idősebb termőtestekre jellemzőbb, de találtam már fiatalt is nyüvesen. Sokféle rovar táplálkozik belőle, a gombalakó gyászbogarak (szarvas taplóbogár, poszogó taplóbogár, bordás taplóbogár) a taplógombákban élnek és táplálkoznak is belőlük. Szürkületkor és éjszaka aktívak, ha megijednek, akkor kellemetlen szagú folyadékot bocsátanak ki.
Szerepe nagyon fontos, korhadékbontóként a tápanyagkörforgás része. Ha élőfát fertőz meg, akkor rövid távon odúkat és búvóhelyeket teremt, hosszú távon pedig megannyi élőlénynek élőhelyet és táplálékot. Az élővilág szempontjából hasznos a holtfa, de csak ha ott marad a természetben.
Gévagomba gyűjtése
Fotó: Dakó Viola
Gévagomba-vadászatra fel! Élénk színe miatt távolabbról is jól észrevehető, egy kiadósabb találat még a téli időszakban is szolgálhat táplálékul lefagyasztott formában. A kalapos gombák kissé visszahúzódtak a nyárias hőség miatt, de gévagombát most is találhatunk. A következő cikkben egy újabb ehető taplógombával fogunk megismerkedni.
Kívül aranybarna és ropogós, belül pedig puha a klasszikus magyar házi konyha egyik legegyszerűbben elkészíthető fogása. A fokhagymás tejföllel kínált tócsni különösen népszerű, hiszen az ízek tökéletes harmóniát alkotnak.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
A milánói sertésborda nemcsak egy fogás, hanem a kényeztető ízek fúziója: roppanós bunda, omlós hús és egy gazdag, olaszos ragu harmóniája. Laktató, stílusos és egyszerűen megunhatatlan klasszikus a tányérodon.
A magyar gasztronómia egyik leglaktatóbb levese, amely generációk óta meghatározó szereplője a családi asztaloknak – ez a csülkös bableves, amit ha friss kenyérrel vagy krumplis pogácsával eszünk, nem is kell utána második.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Vannak olyan ételek, amelyek gyerekkorunktól velünk vannak – a karfiolleves is ilyen, és ha nem emlékszel vagy nem találod a régi receptedet, mutatjuk, hogyan készítsd el.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
szóljon hozzá!