
Fotó: Dakó Viola
Gombászás és kirándulás közben gyakran lehet látni szokatlan megjelenésű gombákat. A feketés és szürkés szín nem túl csalogató, de értékes fűszergombát rejthet. Tanuljuk meg felismerni a sötét trombitagombát, nagy veszteség elsétálni mellette az erdőben. A csapadékosabb erdélyi régiókban bőséges termésre számítunk idén, a napokban már megtaláltuk az első példányokat. Trombitagomba-vadászatra fel!
2025. október 23., 11:452025. október 23., 11:45
2025. október 23., 12:592025. október 23., 12:59
A sötét trombitagomba (Craterellus cornucopioides) szürkésbarnás, feketés színével nem túl bizalomgerjesztő látvány, de értékes fűszergombánk. Aki egyszer kóstolta, máskor biztos nem sétál el mellette. Érdekes megjelenése mögött egy aromákban gazdag gomba rejtőzik, és tölcséres termőtesteiről nem nehéz felismerni és pontosan meghatározni. Erdélyben a románlakta vidékeken „trâmbița piticului” néven ismerik (a törpe trombitája), ami egy nagyon találó megnevezés.
Sötét trombitagomba
Fotó: Dakó Viola
A gomba húsa törékeny és üreges, ezért is trombita a megnevezése. Vékony húsa idősödve egy kicsit szívósabb lesz, fodros és felül hullámosan aláhajló. A színe sokféle árnyalatú lehet, világosszürke, szürkésbarna és feketés is. A felülete nem csupasz, hanem szálas és enyhén pelyhes. A termőrétege nem lemezes vagy szivacsos, hanem kissé ráncolt, és a tölcsér külső, levegővel érintkező oldalán helyezkedik el, nem belül az üregben. A termőréteg közvetlenül érintkezik a levegővel, és a levegőáram segítségével a spórák szétszóródnak, elősegítve a gomba hatékony szaporodását és terjedését.
Nyáron is találkozhatunk vele, de tömeges megjelenése az őszi időszakban jellemző. Évente nem egyformán terem, vannak évek, hogy teljesen kimarad, ha nagyon száraz az ősz. A nagyon csapadékos őszi időjárásban pedig olykor lépni sem lehet tőle. Ha ilyen időszakot kapunk el, akkor becsüljük meg, hiszen lehet, hogy évekig kell várnunk újra, hogy bőségesen gyűjthető legyen.
Teljen kosarunk trombitagombával
Fotó: Dakó Viola
Csoportosan terem, és nekem általában bükkök alatt van szerencsém hozzá, a mohás erdőszéli részeket is kedveli. Ahol találunk, ott alaposan vizsgáljuk meg a környező fákat. Hegyvidéki erdőkben gyakoribb. Színe miatt nem a legkönnyebb észrevenni, mert elszáradt és romlófélben lévő gombának néz ki. A sötét szín taszító is lehet, de érdemes az előítéleteinken túllépni, hiszen igazi ínyencségnek számít. Illata finom fűszeres, nyersen csak kicsit érződik. Szárítani érdemes, koncentrálódnak az anyagai, és a nyershez képest sokkal aromásabb végeredményt kapunk. Frissen is felhasználható, ha felvágjuk apróra. Amikor keveset találok, akkor általában frissen készítek belőle valami finomságot.
A tölcsér belseje tele szokott lenni erdei törmelékkel és kosszal, általában legalább ötször szoktam átmosni. A legtöbb gombánál nem javasolt a mosás, a trombitagomba kivétel. Nem ront az állagán, de mindenképp hideg vizet használjunk és segítsünk a kezünkkel fizikailag átmozgatni a vízben a gombákat, hogy jól kitisztuljon a tölcsérek belseje. Már terepen érdemes a tönk aljáról a koszt levágni, így otthon kevesebb dolgunk lesz vele. Sokszor csokrosan gyűjthető, bőtermő időszakokban pikk-pakk megtelik vele a kosár.
Szürke rókagomba erős ráncossággal
Fotó: Dakó Viola
A szárítmányából három féle termék is készülhet. Maradhat épen, így majd beáztatás után késsel érdemes kicsit átaprítani és felhasználni az áztató levet is a főzéshez. Készülhet belőle töret, kávédaráló vagy turmix, feldolgozógép segítségével. Ha csak kicsit aprítunk rajta, akkor töretszerű lesz, és így egyből adagolható is az ételhez főzés közben. Porrá is őrölhetjük és különleges ízű gombaporunk lesz, amit fűszerként tudunk felhasználni. Szárításon kívül másképp nem érdemes tartósítani, mosás után alaposan csepegtessük le, aszalógépben vagy sütőben 50 Celsius-fokon aszaljuk legalább 8-10 órát. Felhasználása nagyon sokrétű, az ázsiai konyha umami-forrásként előszeretettel használja.
Húsos ételekhez is jól társítható, de egy egyszerű krumplipürét vagy mártogatós szószt is jól feldobhatunk vele. Bármihez mehet, ahova el tudunk képzelni egy aromás gombás ízvilágot, pizza és kelt tésztás tekercsek fűszere is lehet. Gombapástétomként is érdemes kipróbálni, használjuk alapnak hozzá egy semlegesebb ízű gombát, a trombitagomba pedig legyen benne a csavar. A karácsonyi ajándékcsomag egyik legértékesebb összetevője lehet szárítva, ha ősszel szerencsénk van hozzá, és a bőségből tartósítani is tudunk.
A bal oldalon szürke rókagomba, a jobb oldalon sötét trombitagomba
Fotó: Dakó Viola
Összetéveszthető néhány hasonló, de szintén ehető gombával. Mérgezővel nem lehet összetéveszteni, ha figyelmesen gombászunk. Az ehető fodros trombitagomba (Pseudocraterellus undulatus) színe sokkal világosabb, agyagbarna árnyalatú. Pereme általában fodrosabb és kisebb termetű gombának számít. A belseje nem üreges, csak kicsit bemélyedő, ez a legfontosabb.
Hasonlít az ehető szürke rókagombára (Craterellus cinereus) is, a termőrétege erősen erezett és tönkre lefutó. Illata gyümölcsös, nem trombitagombás. Húsa szívósabb és tömörebb. Sokszor egymás mellett is szoktak növekedni, nagyon kellemes látvány a kettő együtt.
Fodros trombitagomba
Fotó: Dr. Borostyán Tímea
Hasonlít hozzá még a bomlásban levő, nem ehető szenes galambgomba (Russula nigricans) múmiája is. A szín legalábbis csalogató lehet, ha trombitagombára vadászunk. Ezek a gombák lemezesek és rendesen van kalapjuk, ha közelről megnézzük, akkor egyértelmű a különbség.
Kávébarna altörcsérgomba
Fotó: John Doe / Flickr / CC BY-SA 2.0
Az ehető kávébarna áltölcsérgomba (Pseudoclitocybe cyathiformis) is becsapós lehet színe és kis mérete miatt. Nem üreges, csak kissé bemélyedő és tölcséres a formája, nem trombitás. Nincs különösebb íze, ezért nem érdemes gyűjteni.
Fotó: Dakó Viola
Mindezek ismeretében figyelmesen gombásszunk, és alaposan vizsgáljuk meg a határozóbélyegeket, főleg, ha még sosem találtunk sötét trombitagombát. Ha bizonytalanok vagyunk, akkor mindig kérjünk segítséget! Gombásszunk még a tél megérkezése előtt, és a bőségből mindenképp érdemes télire is tartósítani. Sok szerencsét a vadászathoz!

Az őszi időszak legszebb és legillatosabb gombái a pereszkék. Pereszkét valójában nem nehéz találni, és a mezőn is lehet szerencsénk, nem kötelező erdőbe menni értük. Egy könnyed séta során is gyűjthetünk a vacsorához ízletes alapanyagot.

Tudtad, hogy a világ legnagyobb élőlénye egy tuskógombatelep? A kora is megdöbbentő, emberi ésszel szinte felfoghatatlan. A tuskógombák feltételesen ehetők, ugyanakkor ízletesek. Izgalmas, kettős világukba nyerhetsz betekintést, ha tovább olvasol.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
A fokhagymakrémleves az egyik leghálásabb étel: kevés összetevőből, gyorsan elkészíthető, és egyszerre nyújt kényeztető, selymes élményt.
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Ez a recept nem csupán egy sós rágcsálnivalóról szól, hanem egy kis játékos alkotásról a konyhában, aminek a végeredménye pont olyan, mintha egy rajzfilmből lépett volna elő.
Savanykás, friss, és nem csak főzeléknek jó. Vitaminokban gazdag, világszerte sokféleképpen használják, és még a fagyasztást is jól bírja. A sóska igazi tavaszi tisztító növény – mutatjuk, miért érdemes fogyasztani.
Elkezdődött az ehető taplógombák gyűjtésének ideje, ismerkedjünk meg a csirkehúsra emlékeztető sárga gévagombával. Egyszerre több kilónyit is találhatunk, ha szerencsénk van. Kiadós gombának számít, érdemes gyűjteni.
Ez a piskóta a tésztába sült vaníliapudinggal és az édes mandarinnal minden falatnál tartogat egy krémes meglepetést. Mennyien könnyű, gyümölcsös desszert, ami pillanatok alatt otthonos illattal tölti meg a konyhát.
A sós citrom a marokkói gasztronómia ikonikus alapanyaga, amely citrom, durva só és saját leve segítségével hosszú hetek alatt fermentálódik.
A reggelt egy laktató avokádós pirítóssal kezdjük, tükörtojással, tízóraira jöhet egy jól megérdemelt csokis kényeztetés, ebédre pedig zöldséges csirkecombot készítünk. A napot egy ízekben gazdag, mégis könnyed vacsorával zárjuk.
szóljon hozzá!