Igazi ínyencségnek számít: a trombitagomba

A gomba húsa törékeny és üreges, ezért is trombita a megnevezése. Vékony húsa idősödve egy kicsit szívósabb lesz, fodros és felül hullámosan aláhajló. A színe sokféle árnyalatú lehet, világosszürke, szürkésbarna és feketés is. A felülete nem csupasz, hanem szálas és enyhén pelyhes. A termőrétege nem lemezes vagy szivacsos, hanem kissé ráncolt, és a tölcsér külső, levegővel érintkező oldalán helyezkedik el, nem belül az üregben. A termőréteg közvetlenül érintkezik a levegővel, és a levegőáram segítségével a spórák szétszóródnak, elősegítve a gomba hatékony szaporodását és terjedését.

Csoportosan terem, és nekem általában bükkök alatt van szerencsém hozzá, a mohás erdőszéli részeket is kedveli. Ahol találunk, ott alaposan vizsgáljuk meg a környező fákat. Hegyvidéki erdőkben gyakoribb. Színe miatt nem a legkönnyebb észrevenni, mert elszáradt és romlófélben lévő gombának néz ki. A sötét szín taszító is lehet, de érdemes az előítéleteinken túllépni, hiszen igazi ínyencségnek számít. Illata finom fűszeres, nyersen csak kicsit érződik. Szárítani érdemes, koncentrálódnak az anyagai, és a nyershez képest sokkal aromásabb végeredményt kapunk. Frissen is felhasználható, ha felvágjuk apróra. Amikor keveset találok, akkor általában frissen készítek belőle valami finomságot.

A szárítmányából három féle termék is készülhet. Maradhat épen, így majd beáztatás után késsel érdemes kicsit átaprítani és felhasználni az áztató levet is a főzéshez. Készülhet belőle töret, kávédaráló vagy turmix, feldolgozógép segítségével. Ha csak kicsit aprítunk rajta, akkor töretszerű lesz, és így egyből adagolható is az ételhez főzés közben. Porrá is őrölhetjük és különleges ízű gombaporunk lesz, amit fűszerként tudunk felhasználni. Szárításon kívül másképp nem érdemes tartósítani, mosás után alaposan csepegtessük le, aszalógépben vagy sütőben 50 Celsius-fokon aszaljuk legalább 8-10 órát. Felhasználása nagyon sokrétű, az ázsiai konyha umami-forrásként előszeretettel használja.

Összetéveszthető néhány hasonló, de szintén ehető gombával. Mérgezővel nem lehet összetéveszteni, ha figyelmesen gombászunk. Az ehető fodros trombitagomba (Pseudocraterellus undulatus) színe sokkal világosabb, agyagbarna árnyalatú. Pereme általában fodrosabb és kisebb termetű gombának számít. A belseje nem üreges, csak kicsit bemélyedő, ez a legfontosabb.

Hasonlít hozzá még a bomlásban levő, nem ehető szenes galambgomba (Russula nigricans) múmiája is. A szín legalábbis csalogató lehet, ha trombitagombára vadászunk. Ezek a gombák lemezesek és rendesen van kalapjuk, ha közelről megnézzük, akkor egyértelmű a különbség.

Az ehető kávébarna áltölcsérgomba (Pseudoclitocybe cyathiformis) is becsapós lehet színe és kis mérete miatt. Nem üreges, csak kissé bemélyedő és tölcséres a formája, nem trombitás. Nincs különösebb íze, ezért nem érdemes gyűjteni.

Mindezek ismeretében figyelmesen gombásszunk, és alaposan vizsgáljuk meg a határozóbélyegeket, főleg, ha még sosem találtunk sötét trombitagombát. Ha bizonytalanok vagyunk, akkor mindig kérjünk segítséget! Gombásszunk még a tél megérkezése előtt, és a bőségből mindenképp érdemes télire is tartósítani. Sok szerencsét a vadászathoz!

korábban írtuk

Barangolás a pereszkék között

Az őszi időszak legszebb és legillatosabb gombái a pereszkék. Pereszkét valójában nem nehéz találni, és a mezőn is lehet szerencsénk, nem kötelező erdőbe menni értük. Egy könnyed séta során is gyűjthetünk a vacsorához ízletes alapanyagot.

korábban írtuk

A tuskógombák izgalmas világa

Tudtad, hogy a világ legnagyobb élőlénye egy tuskógombatelep? A kora is megdöbbentő, emberi ésszel szinte felfoghatatlan. A tuskógombák feltételesen ehetők, ugyanakkor ízletesek. Izgalmas, kettős világukba nyerhetsz betekintést, ha tovább olvasol.