
Fotó: Dakó Viola
A tinóruk világa sokszor feledésbe merül, hiszen a legtöbb gombász szemében csak a vargányák számítanak értékes zsákmánynak. A vargányák is a tinóruk közé tartoznak, de vannak olyan tinóru gombáink is, amelyek nem vargányák.
2025. november 06., 13:452025. november 06., 13:45
A tinórufélék családja fajgazdag, ismerkedjünk meg két kisebb termetű képviselőjükkel, a barna tinóruval és a hamvas tinóruval. A barna tinóruról megtudhatod, miben hasonlít a sokak által kedvelt fekete, zöld vagy fehér teára. Ritka tulajdonságnak számít ez a gombák között, ezért, ha szeretsz teázni, érdemes ezt a gombát közelebbről is megismerni.
Barna tinóru
Fotó: Dakó Viola
A barna tinórut (Imleria badia) gyakran hisszük vargányának távolabbról, de közelről megfigyelve látszanak a különbségek. A barna tinóru általában kisebb termetű gomba, de olykor vargánya méreteket is ölt. Leginkább a fenyveseket kedveli, de néha előfordul savanyú talajú lombhullató erdőkben is. Ha barna tinórut szeretnék gyűjteni, akkor mindig lucfenyvesben kutatok utána.
Idősödve olívazöldes lesz, és a pórusai is tágulnak. A vargányák sosem kékülnek, ez egy jelentős különbség. Tönkje vörösbarnás, hosszan szálas, és nincs hálózatos mintázat a felületén, ahogy a vargányáknak. Olykor kissé sárgás foltokkal márványozott, megjelenése nagyon változatos lehet. Vékony, vastag, hasas, görbült, ezért a többi határozóbélyegre fontosabb koncentrálni. A húsa fiatalon kemény, majd puhul. Vágásra enyhén kékülhet, de nem intenzíven. Illata finom gyümölcsös, nem vargányás. Érdekessége, hogy L-teanin nevű aminosavat is tartalmaz, amely elsősorban a teacserjére jellemző. Ez az anyag nyugtató és fókuszjavító hatásáról ismert, nem hirtelen serkent, hanem kiegyensúlyozott éberséget biztosít.
Barna tinóru kékülő szivacsa
Fotó: Dakó Viola
Az idős barna tinóru szivacsát is érdemes eltávolítani, mert nyálkásít, akárcsak a vargányák esetében. A fiatalon maradhat, nem problémás. Aszalva felerősödik az íze, és az állaga is javul. Ha sokat találnánk, akkor mindenképp érdemes így tartósítani. A tönk is fogyasztható és értékes, azzal együtt gyűjtsük be.
Vegyesen is lehet őket használni, felszaporítja a vargányamennyiséget. Sokáig nem lehet tárolni frissen, ezért a fiatalokat szoktam maximum 1 napot tárolni a hűtőben friss fogyasztáshoz, de gyorsan puhul, és emiatt már aznap javasolt felhasználni és tartósítani. Figyeljünk rá, hogy a többlet kerüljön aszalóba vagy fagyasztóba aznap. Készülhet belőle mindenféle étel, és amihez vargányát használnánk, ahhoz használhatunk barna tinórut is. Másak az aromái, de az állaga elég hasonló. Vegyes gombás ételekhez a legideálisabb, nem fogja ledominálni azt, jól megfér a többi között. Leves, ragu, tokány, pástétom és rizottó is készülhet belőle. Egyszerű ételeket is jól fel tudunk dobni vele, rántottához, de önmagában lepirítva is ideális.
Vargánya hálózatos tönkje
Fotó: Dakó Viola
Összetéveszthető az ehető vargányafajokon kívül a nem ehető epeízű tinóruval, melynek keserű íze van és szivacsos termőrésze piszkosrózsaszín árnyalatú és vastag. Tönkje hálózatos, és kalapja mogyoróbarna színű. Hasonlít még kissé az ehető gesztenyebarna üregestinóruhoz, melynek tönkje belső része emeletesen üreges, és az alacsonyabb régiókat kedveli (700 m alatt). A szintén ehető hamvas tinóru is hasonló faj.
Hamvas tinóru
Fotó: Dakó Viola
A hamvas tinóru (Xerocomellus pruinatus) a nemezestinóruk között az egyik legértékesebb. Nem vagyok oda étkezési szempontból ezért a nemzetségért, de a hamvas tinóru igazi csemegének számít fiatalon. A rokonfajai nagyon töppedő húsúak, puhulnak és gyorsan nyüvesednek. Kalapja hamvas, bársonyos és nem repedezik fel, ahogy a rokonfajai. Színe feketésbarna, gyakran bíboros árnyalatokkal. A szivacsos termőrésze sárga, később kicsit sárgászöldes lesz idősödve. Nyomásra enyhén kékül, akárcsak a húsa. Lassan kékül, főleg a tönk alsó részében (15–20 perc alatt).
Hamvas tinóru tönkje
Fotó: Dakó Viola
A tönk színe fiatalon általában teljesen sárga, majd később barnáspirosra színeződik helyenként. A kalap a rágásnyomokban is bíboros árnyalatú, a kalap pereménél körben is gyakorta bíboros. Illata kellemes gyümölcsös, jól felismerhető. A savanyú talajú erdőket kedveli, de lombhullatóban és fenyvesben is előfordulhat.
Nem nagy termetű gomba, emiatt nem olyan könnyű megtalálni, de sötétebb színű, bársonyos kalapja segítség az észrevételben. Romlékonynak számít ez a faj is, igyekezzünk mielőbb elfogyasztani és tartósítani. Ebben az esetben is az aszalás a legjobb, de fagyasztani is lehet. Az idősebb példányokat nem érdemes fogyasztani, kellemetlen állagúak lesznek, és hiába szednénk ki a szivacsot, alul a hús is töppedő. A fiatal és idősebb példányok megjelenése között vannak eltérések, a kalap színe idősödve sokat fakul, emiatt nem mindig könnyű jól felismerni.
Hamvas tinóru kékülő tönkje
Fotó: Dakó Viola
Bükkök és lucfenyők alatt szoktam találni általában, és néhány darab bujkálni szokott még a közelben, így óvatosan járjuk körbe a fát. Ősszel, ahol látunk lila pereszkét vagy szürke tölcsérgombát, ott érdemes figyelni a hamvas tinórukat is. Felhasználása megegyezik a barna tinóruéval, annyi különbséggel, hogy kissé aromásabb gomba, de nem erőteljes. Vegyes tinórukeveréket szoktam készíteni az aszalványokból, főleg, ha csak kevés van több fajból. Aszalványa kissé sárgul, de nem csúnyán.
A Xerocomus rokonnemzetség fajai is hasonlítanak kissé rá, hiszen ezek is ritkán repedezők. Nem könnyű a nemezestinórukat fajszinten határozni és jól elkülöníteni egymástól, szerencsére nincs közöttük mérgező faj, de odafigyelten gyűjtsük – ez nem biztatás határozás nélküli fogyasztáshoz.
Tinóru berepedező kalapja - rokonfaj a hamvas tinóruval, ehető, de alacsony értékű
Fotó: Maja Dumat, Flickr, CC BY 2.0
Vannak gombák, amelyeket a vastag és bomló avarban találhatunk meg, például a lila pereszke (Collybia nuda) és a szürke tölcsérgomba (Clitocybe nebularis). Ezek a tinóruk ezzel ellentétben a fákhoz kötődnek, és a fapartnereket kell figyelni a sikeres felderítéséhez, szimbiózisban élnek egymással.
Ennek a jótékony együttélésnek köszönhetően a fapartnerek ellenállóbbak és életképesebbek, mert a gombapartnertől vizet és benne oldott ásványianyagokat is kapnak.
Mérgező farkastinóru
Fotó: Dakó Viola
Mindkét bemutatott tinóru faj összetéveszthető a mérgező farkastinóruval (Caloboletus calopus). Fontos különbség, hogy a kalapja világosbarna, zsemleszínű. A tönk lefelé vörösödik, és szintén vörös, aprószemű hálózat borítja. A vörös szín jelenléte hasonlóság, és mivel a tinóruk habitusban hasonlítanak egymásra, ezért figyelmesen gyűjtsünk. A hálózatos minta is segítség a megkülönböztetésben, a sikeres gombászathoz nagyon kicsi részletekre kell figyelni. Mindent nem kell észben tartani, használjunk terepen gombahatározókönyvet, idővel és sok használattal ránk ragad, és megjegyezzük a fontos információkat.
A vidékünkre érkezett hirtelen felmelegedés a gombáknak nem kimondottan kedvezett, sok termőtest összeszáradt, és az ideálisnál sokkal melegebb volt. Várjuk a lehűlés által visszatérő őszi gombafajokat, a kicsivel hűvösebb időt jobban fogják kedvelni, és remélhetőleg kosaraink telni is fognak ízletes gombákkal.

Az ősz még bőven tartogat meglepetéseket: az őszies és enyhén télies időjárást is kedvelő gombák között két igazán izgalmas rókagombafaj is előfordul vidékünkön. Ismerkedjünk meg az aromás ízű tölcséres rókagombával és a szagos rókagombával is.

Gombászás és kirándulás közben gyakran lehet látni szokatlan megjelenésű gombákat. A feketés szín nem túl csalogató, de értékes fűszergombát rejthet. Tanuljuk meg felismerni a sötét trombitagombát, nagy veszteség elsétálni mellette az erdőben.

Az őszi időszak legszebb és legillatosabb gombái a pereszkék. Pereszkét valójában nem nehéz találni, és a mezőn is lehet szerencsénk, nem kötelező erdőbe menni értük. Egy könnyed séta során is gyűjthetünk a vacsorához ízletes alapanyagot.

Tudtad, hogy a világ legnagyobb élőlénye egy tuskógombatelep? A kora is megdöbbentő, emberi ésszel szinte felfoghatatlan. A tuskógombák feltételesen ehetők, ugyanakkor ízletesek. Izgalmas, kettős világukba nyerhetsz betekintést, ha tovább olvasol.
Nem a római császárnak, hanem egy Mexikóba emigrált olasz szakácsnak köszönhető a receptje.
Ha túlérett banánt találunk az otthoni gyümölcsös kosarunkba, ne dobjuk ki! A banános palacsinta gyorsan elkészíthető és istenien finom.
Van, amikor csak valami egyszerűre vágyunk, finomra, gyorsra, ami után jól érezzük magunkat. Ez a menü pont ilyen: könnyen elkészíthető fogások, amelyek nem igényelnek sok alapanyagot, mégis tele vannak frissességgel és ízzel.
Ha hétvégén valamilyen finomsággal lepnénk meg a családot, ez legyen az!
A ropogós kovászos kenyér, az olvadt sajt és a sonka, együtt a csípős majonézzel valami eszméletlen.
Az ősz még bőven tartogat meglepetéseket: az őszies és enyhén télies időjárást is kedvelő gombák között két igazán izgalmas rókagombafaj is előfordul vidékünkön. Ismerkedjünk meg az aromás ízű tölcséres rókagombával és a szagos rókagombával is.
Ez a pizzás tekercs szuper vendégváró, ami pillanatok alatt ropogósra sül.
Kívül ropogós kéreg, belül omlós – sertéshátszínszeletek, ahogy mi szeretjük. A kenyérkrémhez az otthoni száraz kenyeret használjuk fel, dióval és fokhagymával lesz az igazi.
szóljon hozzá!