Van élet a sárga rókagombán túl is

A szagos rókagomba (Craterellus lutescens) egy nagyon illatos fajnak számít, édeskés és cseresznyeszilvás illatú. Idősebb korában az illata már nem annyira kellemes, így inkább fiatalabb példányokat szagoljunk meg. Ízletes gombának számít, igazi csemege. Az angol neve yellowfoot, ami sárgalábút jelent. Tönkje aranysárga, a kalapszerű részének széle nagyon fodros, színe okkerbarna vagy sötétbarna lehet. Fodrosságáról és kellemes gyümölcsös illatáról lehet a legkönnyebben felismerni. Vékonyhúsú gomba, alul a termőrésze csak sekélyesen, alig észrevehetően ráncos.

Helyenként gyakori lehet, a vidékünkön Varság, Ivó és Borszék környékén biztosan előfordul. Alapvetően, ha savanyú talajú lucosban járunk, akkor van esélyünk találni, de kis szerencse is kell hozzá. Ha találunk, akkor egy helyen tömeges lehet a megjelenésük. Ez igaz a tölcséres rókagombára is, sereges megjelenése szívmelengető látvány. A mohás foltokat kedvelik, így kimondottan ott érdemes keresgélni utánuk.

A tölcséres rókagomba (Craterellus tubaeformis) nem gyümölcsös illatú gombának számít, csak enyhe, de kellemes illata van. Kalapszerű része barnássárga, tönkje pedig sárga színű, olykor neonos, zöldes beütéssel. Mintha világítana, nagyon rikító a színe. Kalapszerű része tölcséralakú, és közepén köldökös bemélyedés látható. Színe narancsbarnás, de szürkés árnyalatba is átmehet. Felületét apró pikkelykék borítják, a kalap széle enyhén hullámosodhat. A húsa porcos és rugalmas, alulról a termőrésze jól láthatóan ráncos. Angolul winter chanterelle néven ismert, ami téli rókagombát jelent. Ez a megnevezés a hidegtűrése miatt is találó, és jó megkülönböztetés a nyáron és kora ősszel termő rókagombáktól is.

Aromás és jó állagú gombának számítanak, a szagos számomra nagyobb élmény étkezési szempontból. A tölcséressel gyakrabban találkozom, az elvétve előfordul a megszokott helyeimen is. A kettőt elsőre nem a legkönnyebb megkülönböztetni, az illat is lehet egy jó segítség, de a termőrész ráncosságának mértéke egy fontos határozóbélyeg. A szagos enyhén, alig ráncos, a tölcséres pedig jól láthatóan ráncos, erezett alulról.

Kissé üreges a tönkjük, ezért nem a legegyszerűbb megtisztítani őket. Legyünk alaposak, és figyeljünk, hogy ne maradjanak fenyőtűk a gombák között. Hideg, folyó víz alatt érdemes kicsit átöblíteni, ha indokoltnak érezzük, majd leitatni a nedvességet.
Plusz tipp, hogy nemcsak a mohás részeket kedvelik, de bomlásban lévő faanyagon is előfordulnak olykor, ezért ezeket a részeket is érdemes vizsgálni gombászás közben.

Most már semmi sem állíthat meg, hogy szagos és tölcséres rókagombákra vadásszatok, remélem sikerrel fogtok járni! Alaposan vizsgáljátok meg az északi mohás részeket, ha savanyú talajú erdőkben jártok. Ha láttok áfonya, vagy csarab cserjéket, az egy jó indikátor lehet a savanyú talajra. Nagy élmény megtalálni az első példányokat, de utána nincs leállás.